A jövőt nem sejthetik – Németország politikai átalakulása
Merkel és Kramp-Karrenbauer: ráhagyta

A jövőt nem sejthetik – Németország politikai átalakulása

  • Schauschitz Attila (Berlin)
  • 2020. február 4.

Külpol

Az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult a német politikai szerkezet; a kétpártrendszer – a konzervatívok és a szociáldemokraták fölényének – helyébe alkalmi koalíciókra kényszerülő többpártrendszer lép.

A Zöldeket a globális környezetvédelmi kampány röpíti sosem látott magasságokba, az AfD-t (Alternatíva Németországért) a tömeges bevándorlással kapcsolatos – vélt és valódi – problémák emelik megkerülhetetlen tényezővé, míg az SPD (Németország Szociáldemokrata Pártja) mélyrepülését szociális profiljának elmosódása okozza. A CDU (Kereszténydemokrata Unió) pedig mindhárom probléma menedzsereként is felfogható; a párt szavazatainak csökkenése eszerint azt jelzi, hogy a választók egyre kevesebbre becsülik ügyintézői munkájának hatékonyságát.

DDR Fabrikat

2019 a keletnémet választások éve volt azzal a tanulsággal, hogy a volt NDK még mindig idegen politikai test és saját politikai térképpel rendelkezik az NSZK-ban. Willy Brandt jóslata, miszerint „összenő, ami összetartozik”, harminc évvel az egyesülés után sem teljesült. A keletnémetek sokáig azzal tűntek ki, hogy az országoshoz képest jóval nagyobb arányban támogatták egykori állampártjuk demokratikussá szelídült utódját, a Baloldalt (Die Linke), amely 2014 végén kormányt is alakított Türingiában. Az idei és az elmúlt évek tartományi választásain viszont a populista – vagy­is az „uralkodó elit” és a „hazug média” elleni, „népi”-ként értett lázadást a bevándorlók elleni propagandával párosító – AfD-t emelték magasba. Most erre a pártra szavaz majdnem minden negyedik keletnémet, s ez új értelmet kölcsönöz az elégedetlenség, a zúgolódás kultúrájának.

Paradox következményként a populisták előretörése a Zöldeket sodorta kormányra a keletnémet tartományokban, jóllehet amúgy örülnek, ha becsúsznak az ottani parlamentekbe. A CDU és az SPD többé-kevésbé súlyos vereségei után azonban nélkülük nem lehetett „polgári” többségű kormányt alakítani, hiszen az unió- és bevándorlóellenes, mondanivalójában nagyjából a Fidesznek megfelelő AfD-t senki sem tekinti lehetséges partnernek. Egyelőre. Ennek megfelelően a kenyai zászló és a megfelelő német pártok, a CDU, az SPD és a Zöldek hagyományos színeinek (fekete-piros-zöld) egybeeséséről elnevezett Kenya-koalíciók működnek az öt közül három keletnémet tartományban.

A Baloldal mellett az FDP-t (Szabaddemokrata Párt) is figyelembe véve, hasonlóan töredezett az országos politikai struktúra, csak éppen a Zöldek országos pozíciója kedvezőbb; a 81,5 millió lakosú Németországban az időközben a 14 millió lakost sem elérő egykori NDK választói csupán módosítják a nyugati országrész pártpreferenciáit. Országosan is igaz, hogy néppártnak már csak a CDU mondhatja magát, még ha a jelenlegi felmérések szerint valamivel harminc százalék alá csúszott is. Az SPD népszerűsége katasztrofálisan csökken (a 2017-es országos választások csekély húsz százalékáról immár körülbelül tizenötre, amivel fej-fej mellett halad az AfD-vel), viszont nagy különbség, hogy a Zöldek választóinak aránya a két évvel ezelőtti 9 százalékról az idei EP-választásokon kevéssel 20 százalék fölé ugrott, és népszerűségük azóta is ezen a szinten mozog.

Röviden: a jelenlegi kormánykoalíciót nem támogatja a szavazók többsége. Az annak idején baloldali radikális pártként kiközösített, majd a szociáldemokraták által kormányra emelt, időközben tovább polgáriasodott, ám sokáig stagnáló, nemzedéki pártnak tűnő Zöldek újfent a kormányra jutás küszöbén állnak – csak ezúttal a kereszténydemokraták oldalán és a második legerősebb pártként.

Merkel és Kramp-Karrenbauer: ráhagyta

Merkel és Kramp-Karrenbauer: ráhagyta

Fotó: MTI/EPA/DPA pool/Hendrik Schmidt

Merkel után

Azt a kormányt azonban nem Angela Merkel fogja vezetni. Mint tavaly bejelentette, megelégszik tizenhat évvel, pontosan annyival, amennyire mentora, Helmut Kohl vitte, akinek politikai megsemmisítéséből annak idején Merkel is kivette a részét. Utóéletének ismeretében azonban megkockáztatható, hogy Merkelt már akkor morális megfontolások vezették a pártfinanszírozási botrányba bonyolódott és a politikai tisztesség helyett a régi haverokat választó és védő Kohllal szemben. Egy ilyen indíttatás feltételezése nélkül nem érthető az atomerőművek bezárása és a menekültek behívása sem. Angela Merkel erős cáfolata a manapság elterjedt vélekedésnek, amely szerint minden politikus gazember. Ugyanakkor a legkevésbé sem látványos, visszafogott kormányzás talaján a humánus értékrend jól megfért pragmatikus megfontolásokkal, például a nagytőke támogatásával vagy a Kohl idején még divatos kultúrharc befejezésével.

Jelenleg valószínű utódját Annegret Kramp-Karrenbauernek hívják, de ezért csak annyiban hibáztatható, hogy második családnévként felvette a férje nevét. A CDU egy éve új elnöknője, majd – Ursula von der Leyen Brüsszelbe távozásával – egyben a kormány friss védelmi minisztere a Saar-vidék kormányfői posztjáról érkezett az országos hatalomba. Eddigi megnyilatkozásai Merkelnél karcosabb személyiségként láttatják. Talán katolikus mivoltától sem függetlenül fanyalogva vette tudomásul az egyneműek közötti házasság engedélyezését; felvetette a katonai szolgálat újbóli bevezetését és a német fegyver­export szigorú szabályainak lazítását. Az AfD-vel szemben ugyanolyan magatartást javasol, mint bármely más párttal szemben, csak éppen elhatárolódva annak szélsőjobboldali képviselőitől, és nyitottnak mutatkozik a Zöldekkel alakítandó kormány iránt országos szinten. Még Saar-vidéki kormányfőként megtiltotta török politikusoknak, hogy a helyszínen szidalmazzák Németországot, tavaly pedig szemére vetette Erdo­ğannak, hogy nyilatkozataival lojalitási konfliktusba sodorja a Németországban élő törököket.

Merkelnél határozottabbnak tűnik Kramp a bevándorlási politikában is. Szeretné elérni, hogy az érkezők sorsáról már az EU határain döntsenek, és azt követeli, hogy toloncolják ki Németországból a külföldi állampolgárságú bűnözőket, nem utolsósorban a bevándorlási hullám óta megszaporodott erőszakos bűncselekmények – köztük a nemi erőszak – tetteseit. Arra azonban ő sem képes választ adni, hová küldjék azt, akinek – papírok híján – nem megállapítható az állampolgársága. És ha igen, akkor is attól függ, honnan érkezett. Éppen most hosszabbították meg fél évvel a hazatoloncolási tilalmat Szíriára vonatkozóan, és – különös vagy sem – ez súlyos bűnözőkre is vonatkozik. A jog szerint a bűnöző is ember, s ezért nem küldhető olyan helyre, ahol testi épségét veszély fenyegeti.

Annegret Kramp mindenesetre hallatlan ügyetlenséggel kezdte pártelnökségét: miután egy kék hajú youtube-os véleményvezér, név szerint Rezo az európai választások előtt a CDU ellen agitált, Kramp felvetette, nem kellene-e bizonyos szabályokat érvényesíteni a digitális médiában a választási kampányok idején. Ezt azután mindenki a véleménynyilvánítás korlátozásának igényeként értette, a Der Spiegel például „ijesztő agyatlanságnak” minősítette. Krampnak volt mit kimagyaráznia.

 

Vissza balra

Az év utolsó komoly politikai fejleménye az SPD kísérlete volt az őt sújtó trend megfordítására. A pártnak elsősorban utolsó kancellárja, Gerhard Schröder örökségével kell megküzdenie, akinél brutálisabban egyetlen német kormányfő sem menedzselte a kapitalizmust. Az eredmény a szociális kiadások drasztikus lefaragása, a költségvetés és a munkaerőpiac szanálása, kísérőjelenségként pedig a párt szociáldemokrata arculatának lebomlása lett. A december eleji pártnapon az SPD levonta a következtetést, hogy a fordulat balra elkerülhetetlen. Két kérdésre azonban csak a jövő adhat választ: hogyan képzeli ezt kormánypártként, a CDU oldalán? Elegendők az új követelések a szavazók visszahódításához?

Az egyik törekvés a szociális segélyezettek helyzetének javítása. Az SPD javaslata, hogy a munkától vonakodók a segély legfeljebb harminc százalékának megvonásával legyenek büntethetők, két markáns nézet között foglal helyet: az egyik szerint a munkanélkü­liek lusták dolgozni, a másik szerint minden ellenük irányuló szankció az emberi jogok lábbal tiprása. Kérdés, mennyire mozgatja ez a nemes igyekezet a német középrétegeket, különös tekintettel arra, hogy a hatmillió állami támogatott közel negyven százaléka nem német állampolgár. Egy másik javaslat, a minimálbér felemelése a jelenlegi – bruttó – kilencről tizenkét euróra ugyancsak olyan réteget érint, amely nem sorolható a választásokat eldöntő tömegekhez. A németek egyedül a másfél millió lakás építésének és a nagyvárosi lakbérek befagyasztásának követelésére kaphatják fel a fejüket a lakáshiány miatt elszabadult ingatlanspekuláció és féktelen lakbéremelés közepette.

Régi, osztályharcos húrokat azonban ezen a pártnapon sem pengettek, a javak igazságosabb újraelosztásának témája is halk melódia maradt. Nyilván a szociáldemokraták is belátják okos ökonómusok érvelését, amely szerint helyes, ha a reálbérek emelkedése nem haladja meg a gazdaság, a termelékenység növekedését. Nem is haladta meg az elmúlt években, a reálbérek egy-két százalékkal vagy még annyival sem nőttek, azelőtt pedig, a kétezer utáni években még csökkentek is, Németországban példátlan módon. Az alacsony és közepes jövedelmek adójának enyhítése azonban éppúgy nem tartozik az új programba, mint ahogy a tőke jövedelmének erősebb lecsapolása sem. Az SPD nem állítja élére a kérdést, hogy az is helyes-e, ha a felső öt vagy tíz százalék gazdagsága – beleértve a cégeik megrendülését vagy csődbe menetelét minden következmény nélkül átvészelő, egyik posztról a másikra dobbantó vezető menedzsereket – pimaszul és korlátok nélkül növekszik? Pedig ez nem állna rosszul egy szociáldemokrata pártnak.

Fanyar remény, ám talán esélyt kínál a szociáldemokrácia számára, hogy inogni látszik az elmúlt években fényesen prosperáló német gazdaság két egymáshoz kapcsolódó pillére: az export és az autóipar. S ha már a Bosch is létszámleépítést jelent be, mi lesz a kisebb beszállítókkal? A dízelbotránytól megrendült, a digitális fordulaton dolgozó, a benzin és a dízel alternatíváit kereső autógyártók a kereslet világméretű csökkenésével néznek szembe.
A láncreakció elmaradhatatlan: idén már októberig 27 komolyabb – ötvenmillió eurónál nagyobb éves forgalmú – cég jelentett csődöt a tavalyi 19-hez képest.

Ám ha az említett új követelések elegendők lennének is a szavazók visszacsábítására, akkor sem tudni, miként valósíthatók meg. A CDU joggal hivatkozhat a kormányprogramra, amelyben megállapodtak, és mint Annegret Kramp közölte, nincs okuk bármit újratárgyalni. Ha az SPD meg akarja őrizni szavahihetőségét, akár a kormányból való kilépését is fel kell vetnie. Ettől még óvakodnak a szociáldemokraták, némiképp joggal, mert teljesen kiszámíthatatlan, mennyit kamatozna ez számukra, és baloldali kormány alakulhatna-e az esetleges új választások után.

(A cikk eredetileg a Magyar Narancs 2019. december 18-i számában jelent meg Németország gyökeres politikai átalakulása – A jövőt nem sejthetik címmel.)

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.