Magyar Narancs: Nemrég Bill Clinton egykori, Barack Obama jelenlegi elnök is tett bíráló utalásokat a magyar kormányfő politikájára, legutóbb John McCain republikánus szenátor egyenesen neofasiszta diktátornak nevezte Orbán Viktort. Nem ellentmondás az, hogy látszólag ugyan fontos Amerikának, mi történik Budapesten, mégis egy tévéproducer lesz az amerikai nagykövet?
M. André Goodfriend: Nem az. Ez rutinszerűnek mondható gyakorlat Európában, a környező európai országokban sem karrierdiplomaták vannak pozícióban. Az amerikai elnök egy nagykövettől nem feltétlenül azokat a képességeket várja el, mint a hagyományos diplomaták esetében, akik jobban ismerik akár a State Department, az amerikai kormány és intézmények belső működését. Inkább azt, hogy egyfajta szóvivőként tudja képviselni és megtestesíteni az Egyesült Államok elnökét egy másik országban. Esetükben a legfontosabb képesség az, hogy jó érzéke legyen a személyes kommunikációhoz.
MN: Az amerikai közvélemény sokat foglalkozik ma Magyarországgal, és ennek nem csupán a kedvezőtlennek ítélt belpolitikai folyamatok, hanem az ország hirtelen naggyá lett geopolitikai jelentősége is oka. Egyetért?
MAG: Mivel NATO-tagállam, Magyarországra az ukrajnai válság miatt most nagy figyelem irányul. Az együttműködés jeleként Magyarország uniós tagországként megszavazta az Oroszországgal szembeni uniós szankciókat és teljesíti a NATO elvárásait. Mindeközben Magyarország független és mondhatni kreatív külpolitikát folytat, amikor unión kívüli kereskedelmi partnereket keres. Ez minden ország szuverén joga, és az Egyesült Államok nem emelt szót ez ellen. Ám ilyen külpolitikai helyzetben természetes, hogy az Oroszországgal kapcsolatos külpolitikáról Magyarország szövetségeseivel nyílt párbeszédet folytasson.
MN: Milyennek látja az orosz–magyar kapcsolatokat? Ön szerint mik a legfőbb kockázatai a két ország közötti energiaüzleteknek és a paksi atomerőmű bővítésének?
MAG: Paksról és a Déli Áramlatról is többször tárgyaltunk a magyar féllel, de nem biztonságpolitikai összefüggésben. A krízis előtt az Egyesült Államoknak is aktív kereskedelmi kapcsolatai voltak Oroszországgal, sőt, akkoriban a nemzetközi közösség kimondottan törekedett arra, hogy fellendítse az üzleti és diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal. Az ukrajnai beavatkozás óta ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A Paksról szóló egyeztetések, amelyek még az orosz agresszió előtt kezdődtek, a pályázat átláthatóságának hiányáról szóltak.
A kormány eleinte nyílt tenderről tájékoztatta a partnereket, végül mégsem transzparens módon kötötte meg a megállapodást, aminek fontos részletei ma sem ismertek a nyilvánosság előtt. Mind Paks, mind a Déli Áramlat esetében Magyarország és Nyugat-Európa energiabiztonságának fontosságára próbáljuk felhívni a figyelmet, hisz Magyarország most egyazon forrásból készül beszerezni a nukleáris és a gázalapú energiahordozókat. Az Egyesült Államok rendszeres konzultációkat folytat a térség országaival arról, hogyan lehet diverzifikálni a hozzáférést az energiahordozókhoz. Számos megoldás van erre: alternatív csővezetékrendszerek és új, kétirányú gázforgalomra alkalmas európai interkonnektorok létrehozása, alternatív energiaforrások kikutatása, a cseppfolyós gáz fogadására alkalmas tengerparti terminálok kialakítása.
A konfliktus kipattanása és az Oroszországgal szembeni amerikai és uniós szankciók után most nagy a bizonytalanság, hogy meddig fokozódik az orosz agresszió és az milyen hatással lehet az energiapiacra.
| ||
MN: Jobboldali politikusok álságosnak látják, amikor az Egyesült Államok Magyarország energiabiztonságáért aggódik. Szerintük Washington csak gazdasági érdekei miatt gyakorol nyomást: így teremt piacot a jövő évtől Európába irányuló palagáz-kapacitásoknak. Az amerikai palagáz még a szállítási költségekkel együtt is olcsóbb lehet az orosz gáznál.
MAG: Kétségtelen, hogy az Egyesült Államoknak kereskedelmi érdeke fűződik ehhez. De az, hogy a felhasználó országok több lehetőség közül választhatnak és variálhatják a beszerzési forrásaikat, a fogyasztók érdekében áll. Jelenleg a nyersanyag döntő része egyetlen nagyobb kapacitású vezetéken Oroszországból érkezik Magyarországra. Ha kiépül egy olyan infrastruktúra, amely lehetővé teszi a források megosztását, akkor az ország el tudja dönteni, melyik beszerzési útvonal áll üzleti érdekében. És itt nem egyedül az Egyesült Államok jöhet szóba mint beszállító, hanem egy sor másik ország is.
MN: Erős amerikai érdekként jelenhet meg az is, hogy a Mol ne adja el az INA tulajdonában lévő részesedését, különösen ne a Gazpromnak. Ha mégis így történik, az könnyen kihatással lehet a horvátországi cseppfolyós gázterminál sorsára is.
MAG: Visszakérdeznék: mennyire megnyugtató az a kontinens vagy az érintett országok energiabiztonságára, ha egyetlen ország tulajdonolja az európai energiaforrások és útvonalak többségét? Piaci körülmények között a minél inkább diverzifikált tulajdonosi viszonyok nagyobb energiabiztonságot adnak.
MN: Az amerikai diplomácia ebben igyekszik eredményt elérni?
MAG: Mi csak megpróbáljuk biztosítani, hogy Magyarország és Horvátország saját érdekeiknek megfelelően, saját energiabiztonságuk szempontjából a legjobb döntést hozza ebben a kérdésben.
MN: Mennyiben módosítja az amerikai külpolitikát, hogy az orosz elnök bejelentette a Déli Áramlat projekt elbukását, és az új csővezeték a Fekete-tenger alatt Törökország irányába kanyarodik majd tovább?
MAG: Ez a kérdés még nyitott. Az Egyesült Államok álláspontja egyértelműen az, hogy Európának az energiaforrások megsokszorozására kell törekednie, legyenek azok Európán belüliek vagy azon kívüliek.
MN: McCain szenátor kijelentését követően Szijjártó Péter külügyminiszter behívatta hivatalába. Mennyire nyíltan beszélnek ilyenkor egymással?
MAG: Mindig nyitott és egyértelmű beszélgetéseket folytatunk. A külügyminisztérium olykor nyilvánossá teszi a találkozásunkat, máskor nem. Előfordul az is, hogy mi kérünk időpontot. Rendszeres a kommunikáció. Nem mindig a miniszterrel, néha államtitkárokkal vagy más hivatalnokokkal találkozunk, de sok ügyben együttműködünk. Ilyen például az ukrán krízis, a szíriai helyzet vagy az Iszlám Állam elleni harc. Keressük a közös pontokat, de szóvá tesszük a kritikai megjegyzéseinket, utalva például a legutóbbi EBESZ-misszió megállapításaira a magyarországi civil társadalom vagy a média megfélemlítéséről.
MN: A magyar kormány nem esetenként cselekszik átláthatatlanul, tagjai között pedig nem véletlenszerűen bukkannak fel korrupt elemek. Lehet-e emiatt további nyomásgyakorlásra számítani az Egyesült Államok részéről?
MAG: Magyarország demokrácia: az itt élőknek van felelősségük és hatalmuk ahhoz, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányukra, és érdemi kommunikációt kényszerítsenek ki a vezetőivel. Egy jól működő demokráciában mindkét irányban zajlik a kommunikáció a hatalom és az állampolgárok között. Ugyanígy tekintünk a szövetséges országok közötti kapcsolatokra is. Ha ez nem adott, az frusztrációhoz vezet. A civil társadalomnak fontos szerepe van abban, hogy elősegítse ezt a fajta kommunikációt. Mi annyit tehetünk, hogy újra és újra hangsúlyozzuk ennek a kétirányú kommunikációnak a fontosságát. Erre rendszerint az a válasz érkezik: vajon az Egyesült Államok mit szólna ahhoz, ha Magyarország meg akarná mondani, miként működjön? De az Egyesült Államok nagyon figyel a szövetségeseitől, az állampolgároktól, a független civil szerveződésektől érkező visszajelzésekre. A mi hitünk szerint azokban a demokráciákban, amelyekben nem osztják ezeket az értékeket, a társadalmak szenvednek. Ha nincs átláthatóság, a befektetők távoznak. Ha nincs társadalmi kontroll, ha túl centralizáltak a hatóságok, ha nincs erős civil társadalom, a társadalmi csoportok között konfliktusok támadnak, a feszültség nőni, a korrupció terjedni fog.
| ||
MN: De mi lehet a következő lépés, ha nem működik a kommunikáció? Végső esetben Magyarország ki is eshet a körök valamelyikéből?
MAG: Ez bármelyik országgal megtörténhet, amelyik nem köti magát azokhoz az értékekhez, amelyeket maga elé állított. Bármely ország elfordulhat azoktól az értékektől, amelyek alapján magát demokráciának tekinti. De valóban ez az, amit az ország állampolgárai és szövetségesei akarnak?
MN: Ön szerint a magyar kormányfő érti, mit várnak tőle a szövetségesei? Egyes jelek arra utalnak, hogy a korrupt viszonyok miatt bizonyos információk már el sem jutnak a miniszterelnök szintjéig.
MAG: Szövetségesként mi annak a szellemében dolgozunk ezzel a kormánnyal, hogy Magyarországon demokratikus jogrend van, a vezetők nyitottak a kompromisszumra, és birtokában vannak a fontos döntésekhez elengedhetetlen minden információnak. Ezért beszélünk az értékeinkről és céljainkról a lehető legnyitottabban. Nem tudunk és nem is akarunk ráhatással lenni arra, hogy miként működjön a magyar kormány és annak demokratikusan megválasztott vezetője.
MN: Lesznek-e további vízummegvonások?
MAG: Azok az egyének, akik eddig az ilyen esetekben érintettek voltak, olyan cselekményekben vettek részt, melyek miatt a jövőben már nem léphetnek be az Egyesült Államokba. Ilyen megvonásokra napi szinten kerül sor világszerte, és biztos vagyok abban, hogy változni fog a magyarországi érintettek száma, akár a korrupciós esetekre vonatkozó 7750-es elnöki proklamáció, akár más jogszabályok értelmében.
MN: Mint például?
MAG: Olyanokat is érinthetnek intézkedések, akik bizonyíthatóan bűncselekményekben vettek részt, vagy akiket elítéltek bizonyos erkölcsileg is megítélhető bűncselekmény okán, és ezért nem léphetnek be az ország területére. (Az ún. crime of moral turpitude, a morálisan elfogadhatatlannak tekinthető bűncselekmények kategóriáját főként zöldkártya-igénylések és vízumvizsgálatok esetében alkalmazza az amerikai jog. Ide tartozik például az emberölés, rablás, testi sértés, csalás, nemi erőszak és más bűncselekmények – R. P. D.). Azon térségbeli országok politikusai például, akiket korrupció vagy más ok miatt már jogerősen elítéltek, többé nem fognak tudni belépni az Egyesült Államok területére. Ugyanez vonatkozhat azokra a politikusokra, korábbi tisztviselőkre is, akik ellen hatósági eljárás folyik. Ha őket elítélik, az ő belépésük is automatikusan megtagadhatóvá válik. Ez nem csak hivatalos személyekre, bárkire vonatkozhat.
