„A civilek példátlan szolidaritással reagáltak”

Marius Nistor szakszervezeti vezető a romániai pedagógussztrájk sikeréről

Ami Magyarországon a pedagógusoknak nem sikerült, azt a hazainál határozottabb fellépéssel román kollégáik elérték. Marius Nistorral, a legnagyobb román pedagagógus érdek­védelmi szervezet, a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség elnökével nemcsak ennek okairól, hanem a változatlanul fennálló gondokról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Milyen okok vezettek a sztrájkhoz?

Marius Nistor: Elsősorban az az elégedetlenség, amely az elmúlt 18 évben az oktatásban dolgozók körében egyre csak nőtt. Ennek egyik lényeges kiváltó oka a romániai közoktatás alulfinanszírozottsága. Nem beszélhetünk sem egy modern infrastruktúra megteremtésének szándékáról, sem méltányos bérezésről.

MN: Hogyan szervezték meg a sztrájkot?

Marius Nistor: Romániában a sztrájkokra vonatkozó törvény nagyon restriktív, nem lehet általános sztrájkot hirdetni azért, hogy béremelést kérj, vagy hogy törvényi változást eszközölj ki. 2010-ben módosították így a törvényt kifejezetten a szakszervezetek ellen. A törvény a munkáltatók és az intézményi fenntartók érdekeit védi a szakszervezeti tagok és az alkalmazottak érdekei helyett. Tavaly azonban módosították a társadalmi párbeszédről szóló törvényt, és ennek eredményeként lehetséges sztrájkot kezdeni és fellépni a kormány szociális politikája ellen, amennyiben lejár a kollektív munkaszerződés. Nálunk fennállt ez a helyzet, új szerződést kellett volna kötni, zsákutcába jutottunk a tárgyalásokkal, ezért úgy döntöttünk, általános sztrájkot hirdetünk.

MN: A szakszervezeteket és a tanárokat kritizálók közül többen azt állították, önök direkt a vizsgák előttre időzítették a sztrájkot.

Marius Nistor: Nem mi terveztük úgy, hogy a tanév végén sztrájkoljunk – ez annak a következménye, hogy a kormány helytelenül kezelte a problémát. Már tavaly decemberben megkezdtük a tárgyalásokat a kormánnyal, tehát ismerték a követeléseinket. Januárban találkoztunk Nicolae Ciucă miniszterelnökkel. Abból indultunk ki, hogy az oktatásban dolgozó kisegítő személyzeti kollégáknak katasztrofális a bérezése, beszéltünk a különböző vezetői szinteken levő kollégák bérezéséről, és persze az összes tanár bérezéséről is később. A miniszterelnök azt kérte, hogy az oktatásügyi miniszterrel közösen dolgozzunk ki egy új bértáblát, amelynek a kiindulópontja az legyen, hogy egy kezdő tanár havi fizetése haladja meg az országos átlagbért – ez körülbelül nettó 800–850 euró. Mi elvégeztük a ránk eső feladatot, kialkudtuk az oktatásügyi minisztériumnál ezt a bértáblát. A minisztérium pedig elfogadta, és előterjesztette a munkaügyi tárcának, ahol aztán leállt a folyamat. Természetesen voltak találkozók, de minden alkalommal halogatták a végleges döntést. Ezért kénytelenek voltunk a tiltakozás azon formáját választani, amelyet a szabályzatunk és a törvények biztosítanak.

Május 10-én Bukarestben a Victoria Palotához, a miniszterelnök és a kormány székhelyéhez vonultunk. Több mint 15 ezer kolléga jött az ország minden részéből, de a kormány képviselői még csak találkozni se akartak velünk. Ezután következett a figyelmeztető, majd az általános sztrájk. Azt hiszem, a kormány rosszul mérte fel a helyzetet, nem hitték, hogy képesek leszünk általános sztrájkot hirdetni, s hogy ennek ekkora támogatottsága lesz. Megpróbálták a közvéleményt ellenünk hangolni, de a civil társadalom példátlan szolidaritással reagált erre: támogattak minket a szülők, sőt a nagyvállalatok is, mind kiálltak a követeléseink jogossága mellett.