„Az is-is megoldásokat szereti”

Wolfgang Schroeder politológus a CDU új elnökéről és Németország jövőjéről

A CDU új elnöke Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke lett: nagy valószínűséggel benne tisztelhetjük Németország következő kancellárját is. Ki ő és mit akar? Merre tartanak a német konzervatívok, és mit várhat tőlük Európa? Az Universität Kassel professzorát, a Wissenschaftszentrum Berlin munkatársát faggattuk.

Magyar Narancs: Laschet győzelme a legkevésbé sem volt egyértelmű. Miről árulkodik a döntés?

Wolfgang Schroeder: A megválasztásával irányválasztás is történt. Két nézet állt egymással szemben: Laschet az elsősorban Merkelhez köthető kereszténydemokrata megújulás képviselője, Friedrich Merz pedig olyan neoliberális-konzervatív irányzaté, amely kevesebb teret engedne az egyenjogúságnak, kisebbségvédelemnek, a jóléti állami-szakszervezeti nézőpontoknak, de nagyobb szabadságot a vállalatoknak és a piacoknak. Laschetet az elmúlt hónapokban a nyilvánosság sokkal kevésbé vette komolyan, a megítélése rosszabb volt, mint Merzé és jóval rosszabb, mint Markus Söder bajor miniszterelnöké, a CSU elnökéé. Ezért bizonytalan volt, hogy győzni tud-e Merz ellen.

Az, hogy ennyire különböző vélemények ilyen szoros versenyben álltak egymással, azzal függ össze, hogy a CDU-nak saját szemszögéből nézve magas árat kellett fizetnie a választási sikerért az elmúlt 15 évben. Egyfajta profilvesztés történt, a párt a saját konzervatívjainak nézőpontjából feladta a klasszikus felfogást a családról, a katonaságról, azt az elképzelést, miszerint ez az ország nem bevándorlóország. Így aztán megerősödött a férfias, konzervatív, gazdaságorientált és nacionalista perspektíva iránti igény, a nosztalgikus visszavágyás a jó öreg, 80-as évekbeli CDU-hoz. A modernisták és a konzervatívok közötti konfrontáció 2018 végén az Annegret Kramp-Karrenbauer és Merz közötti párbajban csúcsosodott ki, és akkor is majdnem döntetlen született. Most január 16-án ehhez képest valójában kevés változás történt. De ezúttal is a modernista jelölt kerekedett felül, aki a Merkel-féle kurzus folytatását ígérte. Ehhez hozzájárult minden bizonnyal az is, hogy Laschet nagyon jó beszédet mondott.

Laschet pozíciója viszont erősebb most, mint Kramp-Karrenbaueré volt 2019-ben. A 2018-as választási vereség után a Merz-szárny azonnal elkezdte aláásni Kramp-Karrenbauer vezetői státusát. Ez ma nem megy ilyen egyszerűen, mert míg Kramp-Karrenbauert olyan időszakban választották meg, amikor nem voltak fontos választások, addig 2021-ben hat tartományi és egy parlamenti választás áll előttünk. Ezért az olyan párton belüli egymásnak feszülések, mint a 2018-as választás után, nem lehetségesek. Laschet mellett szól az is, hogy a mögötte álló csoportok – a városi lakosság, a nők, a liberális réteg – a választásnál komoly tényező. Korábban Merkelt támogatták, és ezeket a csoportokat aligha lehetett megnyerni Merznek. Merz teljesen más irányt testesít meg, amely alig talál támogatást a szavazásban döntő szerepet játszó nők között, a városi nyilvánosság köreiben és a szociálliberális közegben, de még a keresztény-szociális munkavállalói csoportokban sem.