Interjú

„Az is-is megoldásokat szereti”

Wolfgang Schroeder politológus a CDU új elnökéről és Németország jövőjéről

Külpol

A CDU új elnöke Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke lett: nagy valószínűséggel benne tisztelhetjük Németország következő kancellárját is. Ki ő és mit akar? Merre tartanak a német konzervatívok, és mit várhat tőlük Európa? Az Universität Kassel professzorát, a Wissenschaftszentrum Berlin munkatársát faggattuk.

Magyar Narancs: Laschet győzelme a legkevésbé sem volt egyértelmű. Miről árulkodik a döntés?

Wolfgang Schroeder: A megválasztásával irányválasztás is történt. Két nézet állt egymással szemben: Laschet az elsősorban Merkelhez köthető kereszténydemokrata megújulás képviselője, Friedrich Merz pedig olyan neoliberális-konzervatív irányzaté, amely kevesebb teret engedne az egyenjogúságnak, kisebbségvédelemnek, a jóléti állami-szakszervezeti nézőpontoknak, de nagyobb szabadságot a vállalatoknak és a piacoknak. Laschetet az elmúlt hónapokban a nyilvánosság sokkal kevésbé vette komolyan, a megítélése rosszabb volt, mint Merzé és jóval rosszabb, mint Markus Söder bajor miniszterelnöké, a CSU elnökéé. Ezért bizonytalan volt, hogy győzni tud-e Merz ellen.

Az, hogy ennyire különböző vélemények ilyen szoros versenyben álltak egymással, azzal függ össze, hogy a CDU-nak saját szemszögéből nézve magas árat kellett fizetnie a választási sikerért az elmúlt 15 évben. Egyfajta profilvesztés történt, a párt a saját konzervatívjainak nézőpontjából feladta a klasszikus felfogást a családról, a katonaságról, azt az elképzelést, miszerint ez az ország nem bevándorlóország. Így aztán megerősödött a férfias, konzervatív, gazdaságorientált és nacionalista perspektíva iránti igény, a nosztalgikus visszavágyás a jó öreg, 80-as évekbeli CDU-hoz. A modernisták és a konzervatívok közötti konfrontáció 2018 végén az Annegret Kramp-Karrenbauer és Merz közötti párbajban csúcsosodott ki, és akkor is majdnem döntetlen született. Most január 16-án ehhez képest valójában kevés változás történt. De ezúttal is a modernista jelölt kerekedett felül, aki a Merkel-féle kurzus folytatását ígérte. Ehhez hozzájárult minden bizonnyal az is, hogy Laschet nagyon jó beszédet mondott.

Laschet pozíciója viszont erősebb most, mint Kramp-Karrenbaueré volt 2019-ben. A 2018-as választási vereség után a Merz-szárny azonnal elkezdte aláásni Kramp-Karrenbauer vezetői státusát. Ez ma nem megy ilyen egyszerűen, mert míg Kramp-Karrenbauert olyan időszakban választották meg, amikor nem voltak fontos választások, addig 2021-ben hat tartományi és egy parlamenti választás áll előttünk. Ezért az olyan párton belüli egymásnak feszülések, mint a 2018-as választás után, nem lehetségesek. Laschet mellett szól az is, hogy a mögötte álló csoportok – a városi lakosság, a nők, a liberális réteg – a választásnál komoly tényező. Korábban Merkelt támogatták, és ezeket a csoportokat aligha lehetett megnyerni Merznek. Merz teljesen más irányt testesít meg, amely alig talál támogatást a szavazásban döntő szerepet játszó nők között, a városi nyilvánosság köreiben és a szociálliberális közegben, de még a keresztény-szociális munkavállalói csoportokban sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.