Az integráció főbb eseményei

szerző
Bugyinszki György
publikálva
2003/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A XIV. század elején a normandiai Pierre Dubois - Danténak az univerzális monarchiáról szóló utópisztikus tervezetén felbuzdulva - kidolgozza az európai katolikus fejedelmek államszövetségét megálmodó koncepcióját. A kontinentális gazdaság észszerűsítését és a kereszténység oktatását középpontba állító javaslata szerint az európai együttműködés központja a francia királyság lett volna. Dubois-nál olyan modern intézmények előképei is megjelennek, mint például a mai Európai Bíróságé.

Európa

n A XIV. század elején a normandiai Pierre Dubois - Danténak az univerzális monarchiáról szóló utópisztikus tervezetén felbuzdulva - kidolgozza az európai katolikus fejedelmek államszövetségét megálmodó koncepcióját. A kontinentális gazdaság észszerűsítését és a kereszténység oktatását középpontba állító javaslata szerint az európai együttműködés központja a francia királyság lett volna. Dubois-nál olyan modern intézmények előképei is megjelennek, mint például a mai Európai Bíróságé.

n 1795-ben az egységgondolat talán legnagyobb hatású képviselője, Immanuel Kant Az örök béke című művében továbbgondolja Saint-Pierre abbé 1713-as felhívását egy egységes nemzetközi jog megalkotására, Rousseau praktikus, intézményi megfontolásait is figyelembe véve kifejti, hogy a háborúk megelőzésének, elkerülésének záloga kizárólag a kontinens köztársaságainak a népjogon alapuló föderációja lehet.

n Az I. világháború után Európa elveszti világgazdasági vezető szerepét, ezért újra erőre kap az egységes európai állam megteremtésének a gondolata. 1923-ban újraindul a Páneurópai Mozgalom

n A II. világháború után a kontinens gazdaságai a padlóra kerülnek, az Egyesült Államok és a Szovjetunió politikai és gazdasági hegemóniája egyre nyomasztóbbá válik. Ez újabb lendületet ad az európai együttműködés erősítésének, amelyet az USA is támogat, részben azért, mert potenciális szövetségest akar a Szovjetunió ellen. Churchill kezdeményezésére létrejön az Európai Egységmozgalom Nemzetközi Bizottsága, majd

n 1949-ben megalakul az Európa Tanács (nem tévesztendő össze az Európai Tanáccsal, az utóbbi uniós intézmény). E testület - egyebek mellett - olyan kérdésekről fogalmaz meg fontos egyezményeket, mint az emberi jogok, a nemzeti kisebbségek védelme és a társadalombiztosítás.

n 1951-ben Franciaország, az NSZK, a Benelux államok és Olaszország részvételével létrejön az Európai Szén- és Acélközösség, más néven a Montánunió. A kontinens gazdasági fellendülésének alapja csak a termelés fokozása lehetett, ehhez azonban egyesített piacokra van szükség. A vámok és az exportra vonatkozó kvóták eltörlése, vagyis a korlátlan, közösen szabályozott kereskedelem megvalósulása e területen tehát megtörtént. A hat ország ezzel egy időben létrehozta az Európai Atomközösséget is az atomenergia békés felhasználása és az atomkutatások koordinálása érdekében.

n 1958-ban életbe lép az ugyanezen országok által aláírt római szerződés, ezzel létrejön az Európai Gazdasági Közösség. Ez a tagországok közötti vámok teljes lebontását irányozza elő, és kiemelt célként jelöli meg a gazdasági növekedés gyorsítását és az életszínvonal emelését, valamint a gazdasági életre vonatkozó jogszabályok összehangolását. Közös mezőgazdasági és szociálpolitikáról is szól a megállapodás, amelynek intézményrendszeri bázisaként felállítják a döntéshozó tanácsot, a közgyűlést (ezt ma Európai Parlamentnek nevezik) és a bíróságot.

n 1960-ban azon nyugat-európai országok (például Norvégia és Svájc), amelyek nem kívánták feladni biztonságpolitikai szuverenitásukat, vagyis nem csatlakoztak a NATO-hoz, megalakítják a Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA), amely kizárólag az ipari termékek és szolgáltatások területén szavatolta a szabad mozgást. Mára az alapító tagok nagy része (Ausztria, Nagy-Britannia stb.) "átpártolt" az Európai Unióba.

n 1967-ben az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Atomközösség és az Európai Gazdasági Közösség összeolvadásával megszületik az EU közvetlen elődjének tekinthető Európai Közösség. A "hatok" mellé 1973-ban csatlakozik Nagy-Britannia, Írország és Dánia, majd ´81-ben Görögország, ´86-ban pedig Spanyolország és Portugália. Svájc és Norvégia lakói az invitálás ellenére népszavazáson utasítják el a belépést.

n 1987-ben elfogadják az egységes európai okmányt, amely a közös kül-, biztonság- és védelmi politika alapjait kívánja megvetni. 282 pontban sorolja fel a teendőket (a belső határok lebontásáról szóló elvi döntés 1985-ben született meg a schengeni megállapodással, de a végrehajtási egyezmény csak 10 évvel később lépett életbe).

n 1993-ban a maastrichti szerződés megreformálja a közösség intézményrendszerét. Erősödik az Európai Parlament szerepe, a képviselőket ezentúl közvetlenül választják. Döntenek a monetáris unió létrehozásáról is. A felerősödő integrációs lendület fő oka, hogy az úgynevezett fehér könyvben kitűzött célok időarányosan elérendő részének csupán a 80 százalékát sikerült teljesíteni. A maastrichti szerződéssel névlegesen is megszületik az Európai Unió.

n 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozik.

n 1998 májusában egységes európai pénz és közös jegybank létrehozását határozzák el Brüsszelben. Jelenleg 11 uniós ország tagja az euróövezetnek, Anglia, Svédország és Dánia ugyanis vonakodik bevezetni a közös pénzt, Görögország pedig nem tudja teljesíteni az árfolyamról, a hosszú távú hitelek kamatáról, az államháztartási hiányról és az infláció mértékéről szóló maastrichti konvergenciakritériumokat. (Magyarország legkorábban 2007-ben lehet tagja az euró-zónának.)

n 1999 nyarán lép hatályba az amszterdami szerződés, amely folytatja a maastrichti szerződésben kitűzött célok megvalósítását, és erősíti az unió nemzetek feletti jellegét (az Európai Parlament azóta minden fontos kérdésben együtt dönt a tanáccsal és a bel- és igazságügyi együttműködés is szorosabbá vált a tagállamok között). A csatlakozásra váró 10 ország felvételével szorosan összefüggő intézményi reform azonban ezúttal is elmarad.

Magyarország

n 1968 nyarán Magyarország bekapcsolódott a nyugat-európai közös piac vérkeringésébe; hazánk ekkor kötött megállapodásokat egyes agrártermékek (sertéshús, bor, sajt) exportáraira az Európai Közösséggel (EK). Öt évvel később csatlakoztunk az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményhez; ennek előírásait azonban nem teljesítettük, így a mennyiségi exportkorlátozások felszámolását is hiába vártuk.

n 1978-ban sikeresebb egyezség született az EK és Magyarország között az acélexportról, és ugyanezen évtől kezdődően rendszeresen megújított megállapodások születtek a textilipari termékek szállításáról is.

n A nyolcvanas évek első felében a KGST alapelveivel szöges ellentétben több bizalmas, "tapogatózó" jellegű találkozóra került sor Magyarország és az EK képviselői között, amelyeken mindkét fél a gazdasági együttműködés lehetőségeit kereste.

n 1988 nyarán a KGST és az EK közös nyilatkozatával elhárult a politikai akadálya annak, hogy Magyarország - a gazdasági-kereskedelmi együttműködésen túl - diplomáciai viszonyt létesítsen a közösséggel. A rendszerváltást követően ez a kapcsolat még szorosabb lett. Az EK beindította a PHARE-programot, amely kifejezetten a lengyel és a magyar gazdaság szerkezetváltását volt hivatott elősegíteni (a betűszó második eleme Magyarországot takarja: Poland and Hungary Assistance with Restructuring the Economy).

n 1990-től már egy jelentősen liberalizált külkereskedelmi környezetben folyhatott az árucsere a fejlett Nyugat és az éppen csak "kapitalizálódó" Magyarország között. A PHARE-hiteleknek köszönhetően az itthoni piacgazdasági átalakulás felgyorsult.

n 1991-ben Magyarország az Európai Unió társult tagja lett (Lengyelországgal és Csehszlovákiával egy időben, Románia és Bulgária két évvel később kötötte meg a társulási megállapodást), ami önmagában még nem indokolta volna, hogy viszonylag rövid időn belül teljes jogú taggá váljunk; Törökország 1979 óta társult tag. Általánosan elfogadott értékelés szerint a társult tagságból származó gazdasági előnyök nem voltak túl jelentősek, viszont a teljes jogú taggá válás folyamatában sokat jelentett e státus.

n 1992-ben a lisszaboni csúcson szó esett a bővítés lehetőségéről, de konkrét országokat és időpontokat senki nem említett.

n Az 1993-as koppenhágai állásfoglalás viszont leszögezi: Magyarország taggá válhat, ha teljesíti a gazdasági és politikai feltételeket, és ha az unió intézményrendszere is felkészült újabb államok befogadására.

n 1994-ben Magyarország hivatalosan is benyújtotta az uniónak felvételi kérelmét.

n 1994 decemberében az esseni csúcson nevezték meg azt a tíz kelet- és közép-európai országot, amely szóba jöhet a bővítésnél (Magyarország mellett Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, valamint Románia és Bulgária szerepelt a listán), és döntöttek arról is, hogy a PHARE-támogatások körében megnövekszik a társfinanszírozási rendszer jelentősége.

n 1995-ben a cannes-i csúcson az unió ismertette azokat a feltételeket, amiket teljesíteni kell a pályázó országoknak a csatlakozáshoz.

n Az 1996-os madridi csúcstalálkozó - ha csak burkoltan is - Málta és Ciprus felkészüléséhez kötötte a bővítés időpontját. 1996 tavaszán Magyarország is megkapta azokat a kérdőíveket, amelyek az elbíráláshoz szükséges országvélemény kialakításához kellettek.

n 1997 sorsdöntő év volt: az elkészült értékelések alapján az Európai Bizottság hat országot - Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot, Szlovéniát, Észtországot és Ciprust - talált alkalmasnak arra, hogy megkezdje velük a csatlakozási tárgyalásokat; ezt nevezték a "bővítés első körének". Ugyanezen évben terjesztette elő a bizottság az Agenda 2000 című, 1300 oldalas dokumentumot, amely az unió költségvetésének újragondolását javasolta a bővítés miatt. A luxembourgi csúcs 1997-ben mondta ki, hogy 1998-ban megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat a kiválasztott hatokkal; ez meg is indult, a magyar joganyag átvizsgálása 1999 nyarára fejeződött be. (Eközben felzárkóztatási tárgyalások folytak a második csoportba sorolt hat állammal is, Magyarország pedig formálisan is felvételt nyert a NATO-ba.)

n 1999-ben az Európai Tanács berlini ülése jóváhagyta a bővítés finanszírozásának a sarokszámait. Bő fél évvel később a helsinki csúcs fordulatot hozott az unió stratégiájában, ismét felülkerekedett a "Nagy bumm" elmélet, a belépésre váró 13 állam (ugyanis ismét a képbe került Törökország is) egy tömbként kezelése. Ez számos vitát váltott ki - itthon is -, mondván, az egyedi teljesítmény alapján való elbírálás fontos alapelve az integrációs folyamatnak.

n A 2000 decemberében megtartott nizzai csúcson valamennyi jelölttel számolva alakították ki a jelentősen felduzzasztott uniós szervezetekben való részvételi arányokat. Ugyanitt határozták meg azt az alapelvet is, miszerint a csatlakozási fejezetek lezárása az egyszerűbbektől halad a problémásabbak felé. Magyarország esetében az utóbbi kategóriába elsősorban a mezőgazdaság, a versenyjog és a közvetlen kifizetések kérdése tartozott.

n 2002 elején a bizottság nyilvánvalóvá tette, hogy Bulgária és Románia csatlakozása legkorábban 2007-ben lehetséges (Törökország a kurd kisebbségi kérdés és a görög-török ellentét miatt sosem merült fel komolyan a mostani bővítési körben), így várhatóan 10 új ország léphet be 2004 májusában az EU-ba. Tavaly év végén Magyarország lezárta a csatlakozási fejezetek mindegyikét, bár - mint az tudható volt - néhány területen átmeneti mentességet, azaz derogációt kértünk (ilyen például a távközlési piac liberalizációja és a cigaretta jövedéki adója). A brüsszeli csúcs - holland javaslatra - kettőről három évre emelte azon védzáradékok érvényesíthetőségét, amelyeket az unió alkalmazhat az új belépőkkel szemben, ha azok megsértik a belső piac, illetve a bel- és igazságügyi együttműködés elveit. Ugyanitt arról is megállapodott hazánk az unióval, hogy milyen kifizetésekben, támogatásokban részesülünk. A közvetlen agrártámogatások mértéke miatti elégedetlenkedő hangokhoz csak annyit: bár az első évben hazánk valóban csak a jelenlegi tagállamoknak jutó összeg egynegyedét kapja, ehhez az uniós költségvetés semmilyen pluszforrást nem irányoz elő, vagyis a mostani tagok támogatási keretéből részesül a 10 új tagállam is. Hivatalos számítások szerint Magyarország 2004-ben 271 millió eurós többlettel "jön majd ki" a csatlakozásból, 2005-ben ez már közel 500 millió lesz, 2006-ban pedig 622 millió euró bevételt hoz a konyhára a tagság - nem beszélve azokról az egyéb közösségi (beruházási, regionális fejlesztési, szociális, mezőgazdasági és kohéziós) alapokról, melyek a gazdaságilag hátrányos helyzetű egyéneket és rétegeket hivatottak segíteni.

Már ha a 2003. április 12-i népszavazáson a magyar lakosság többsége igent mond az Európai Unióra.

Bugyinszki György

szerző
Bugyinszki György
publikálva
2003/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...