„Egy 18 éves jazidi lány vagyok, nagyon szerettem iskolába járni, most is ott kellene lennem. 15 éves voltam, amikor a falumat leigázta az Iszlám Állam (IS), a férfiakat megölték, a nőket magukkal vitték, szétválogatták őket kor szerint, és az idősebbeket szintén megölték. Minket, fiatalokat eladtak szexrabszolgának, engem négyszer. Minden alkalommal megpróbáltam megszökni, de elkaptak, visszavittek és megkínoztak. Utoljára egy orvos vett meg, aki rendszeresen megkínzott, rajtam kívül több lányt, köztük 8-9 éveseket erőszakolt meg. Tőle végül sikerült megszöknöm, de menekülés közben egy akna megsebesített, azt hittem, soha többé nem tudom kinyitni a szemem. Most már egy szememmel látok és úgy döntöttem, hallatnom kell a hangomat, azon nők hangjának kell lennem, akik még mindig az Iszlám Állam kegyetlenkedéseit szenvedik el” – mondta köszönő beszédében Lámia Adzsi Bassár. Idén ő volt az egyik, akinek az EU odaítélte a Szaharov-díjat. Másikuk a 23 éves Nádia Murád, aki szintén jazidi lány. (A jazidik Észak-Irakban élő, kurd nemzetiségű vallási kisebbség, amelynek tagjait az IS a vallásuk miatt üldözi). Neki fél év után, 2014 novemberében sikerült megszöknie az IS szexrabszolgaságából. Azóta mindketten Németországban élnek, s emberi jogi aktivistaként küzdenek a jazidi nőkért és mindazokért, akik a jazidikkal szemben elkövetett népirtás, illetve a terrorizmus áldozatául estek.
| ||
A díj
Az EU 1988 óta minden évben olyasvalakinek ítéli oda az elismerést, aki a gondolatszabadságért, az emberi jogok védelméért áll ki. A díjat Andrej Szaharov szovjet fizikusról (ő fejlesztette ki a szovjet hidrogénbombát) és emberi jogi aktivistáról nevezték el. Az első díjat Nelson Mandela kapta, majd olyan csoportok vagy aktivisták, mint a Riporterek Határok Nélkül (2005), a Fehérorosz Újságíró Szövetség (2004), az ENSZ (2003) vagy Ráfi Badavi (2015), a bebörtönzött szaúd-arábiai blogger. Idén a döntőbe a két díjazotton kívül Can Dündar és Musztafa Dzsemiljev jutott. Előbbi a Cumhuriyet török napilap korábbi főszerkesztője, akit 2015 novemberében tartóztattak le, miután megírta, hogy a törökök fegyverrel támogatják a szíriai felkelőket. A kormány szerint államtitkot hozott nyilvánosságra, ezért majdnem hat év börtönre ítélték, de néhány hónap után kiszabadult, jelenleg száműzetésben él. „A török kormány szemében terrorista vagyok. Mégpedig azért, mert tettem, ami újságíróként a dolgom: a kormány titkait, piszkos ügyeit tártam fel. Amit megírtunk, igaz volt, senki sem cáfolta, csak azt mondták, államtitok, holott nem volt az. Kémnek tituláltak és börtönbe zártak. Sokan a kollégáim közül még mindig ott vannak” – mondta Strasbourgban a díjátadó előtti sajtószemináriumon. Hozzátette, a törököknek korábban nagyon fontos volt, hogy elnyerjék az EU-tagságot, most azonban rossz irányba mennek a dolgok, az „egyemberes rendszer” rendkívül romboló. „Egész életemben azt vártam, hogy az unió befogadja az országomat mint tagállamot. A modern Törökország nyugati mintára épült, Atatürk nagyszerű államférfi volt, aki elfogadta a nyugati eszméket. Azóta viszont nagyon sok minden történt.”
A másik döntős, Musztafa Dzsemiljev (egyébként Szaharov jó barátja és aktivistatársa) a krími tatárok parlamentjének (Medzsliszének) volt az elnöke, aki már másodjára éli át a száműzetést: féléves korában a krími tatárokat Ázsiába deportálták, ő maga is Üzbegisztánban nőtt fel, majd a Krím 2014-es orosz annektálása óta ismét nem léphet be a területre. „Senki sem várta, hogy ilyen megtörténhet Európában, hogy jön valaki, elfoglalja a területünket és azt mondja, ez mostantól az övé. Ráadásul a krími tatárok helyzete még bonyolultabb, egy könnyen sebezhető kisebbségről van szó, akiket az oroszok megfélemlítenek, ha egyáltalán beengedik őket a területre. A korábbi időkben is szörnyű volt, amikor az embereket elfogták és haláltáborokba vitték, most viszont az a legijesztőbb, hogy mindez a színfalak mögött történik. Ha valaki tiltakozik ellenük, eltüntetik. Máig vannak olyanok, akikről azt sem tudjuk, életben vannak-e még” – mondta Dzsemiljev, és hozzátette, a Krím katonai bázis lett nukleáris fegyverekkel, így a béke érdekében ezzel a konfliktussal mindenkinek foglalkoznia kell.
| ||
Cselekedni!
Ugyanígy összefogásra és közös problémamegoldásra buzdított a két díjazott, akik nemcsak az elrabolt és szexrabszolgaságra kényszerített nőkért emelik fel a hangjukat, hanem az egész jazidi közösségért. Szerintük a jazidiak népirtás áldozatává váltak, helyzetüket a holokauszthoz hasonlították. „Ha nincs nemzetközi segítség, a jazidi közösségnek nincs jövője. Két éve szenvedünk az Iszlám Állam kegyetlenkedéseitől, sokan még kitartanak, ott maradtak, de sokáig már nem bírják az országban” – mondta Nádia. Szeretnének visszamenni, segíteni a traumatizált nőknek és gyerekeknek, ahogy nekik is segítettek Németországban, és újjá akarják építeni a közösséget. Az unió segítségnyújtásának biztató kezdete lehet ez a díj. De a radikalizmus Európában is egyre inkább terjed, aminek gyorsan és hatásosan gátat kell szabni. A bűnösöknek pedig bíróság előtt kell felelniük. „Üzenem a terroristáknak, hogy akik olyan utat választanak, mint ők, az egész emberiség végét kívánják. Ott voltam, láttam, hogy ölik, kínozzák és erőszakolják meg az embereket, és nem hittem, hogy van remény a túlélésre. De most itt vagyok, itt vagyunk.”
A szemináriumon felszólalt politikusok szerint ez a díj egyrészt fontos lehet a szexrabszolgaság elleni fellépésben, abban, hogy felhívja a figyelmet e létező, de kevéssé tárgyalt problémára, és a nők jogainak védelmére. Másrészt abban, hogy a vonakodó tagállamokat meggyőzzék, fogadjanak be menekülteket. „Gyerekek szenvednek a háború szörnyűségeitől, férfiak halnak meg, nők lesznek rabszolgák. Ezzel itt, a világ jobb felén is van dolgunk – mondta Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke. – Aki hallja ezeknek a nőknek a történeteit, belegondol, miket kellett átélniük, látja az arcukat, nem mondhatja, hogy nincs szükségük védelemre. Jó volna, ha ez minden tagországhoz eljutna, azokhoz is, amelyek megtagadták a menekültek befogadását.” Schulz szerint a menekültek befogadása, a kvóták vállalása továbbra is az EU legégetőbb problémája, és e problémával meg kell birkózni. Újságírói kérdésre elmondta, aki emiatt az uniót kritizálja, az egyes tagországokat is kritizálja, hiszen amíg nincs kiforrott, mindenki által elfogadott, egységes felfogás a menekültkérdésben, addig nehéz közösen cselekedni. „Amíg úgy gondolkoznak egyesek, hogy ez nem az ő problémájuk, mert ez egy német probléma, addig nem lehet megoldani. Az Európai Uniónak vissza kell térnie az egyik legfontosabb alapelvéhez, a szolidaritáshoz. Ezért jó volna, ha minden tagállam elismerné: ezek az emberek menekülnek és segítség kell nekik. Ismételgesse ezt mindenki addig, amíg mindenkihez el nem jut ez az üzenet” – mondta Schulz, akinek ez volt az utolsó sajtótájékoztatója az EP elnökeként. A többi politikus is cselekvésre szólította fel a tagállamokat, amire Can Dündar szerint hamarosan szükség is lesz, mert a menekültek várható tavaszi hulláma miatt újabb kemény időszak vár Európára.
