Békésen ért véget a hollandiai túszejtés

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. március 30.

Külpol

Egy férfi egy éjszakai lokál személyzetét ejtette foglyul szombaton kora reggel.

A túszdráma a kelet-hollandiai Ede városában nem sokkal 12 óra után fejeződött be, amikor a túszejtő férfi feltartott kézzel elhagyta a helyiséget. A sajtóban bemutatott fényképeken látható, amint a bekötött szemű férfit felfegyverzett rendőrök egy rendőrautóba ültetik. "A túszdrámának vége" – közölték a hatóságok.

A férfi nem sokkal azután hagyta el a Petticoat éjszakai lokált, hogy elengedte negyedik túszát is. Három másik túszt – két nőt és egy férfit, a bár dolgozóit – körülbelül egy órával korábban engedte szabadon a túszejtő. A de Telegraaf hírportál szerint a túszok kiszabadításához egy erre szakosodott túsztárgyalót vont be a rendőrség.

René Verhulst, Ede polgármestere megdöbbenését fejezte ki az incidens miatt: "A túszul ejtett emberek szörnyű helyzetben voltak, együttérzek velük és mellettük állok, számíthatnak a támogatásomra" – jelentette ki. A polgármester felhívta a figyelmet, hogy az incidensről a médiában megjelent videókat ne osszák meg a közösségi felületeken, arra hivatkozva, hogy "a kiszabadult túszoknak joguk van arra, hogy békén hagyják magánéletüket, és a rendőrség is szeretné megfelelően végezni a munkáját." Elmondta azt is, hogy a város tanácsa ideiglenes menedéket nyújtott az incidens miatt a környékről evakuált embereknek. A hatóságok 150 lakásból kérték fel távozásra a lakókat.

A rendőrségi akció kezdetén a NOS műsorszolgáltató riportere egy távirányítású robotot, valamint tűzszerészeket és védőfelszerelésben lévő rendőröket látott a helyszínen. A de Telegraaf című országos napilap több névtelen forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy egy fegyverekkel és robbanószerekkel felszerelkezett férfi ejtett túszul embereket a bárban. Az NS vasúttársaság honlapján közzétett tájékoztatás szerint az incidens miatt az Ede városba tartó és onnan induló járatokat felfüggesztették.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.