Békésen ért véget a hollandiai túszejtés

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. március 30.

Külpol

Egy férfi egy éjszakai lokál személyzetét ejtette foglyul szombaton kora reggel.

A túszdráma a kelet-hollandiai Ede városában nem sokkal 12 óra után fejeződött be, amikor a túszejtő férfi feltartott kézzel elhagyta a helyiséget. A sajtóban bemutatott fényképeken látható, amint a bekötött szemű férfit felfegyverzett rendőrök egy rendőrautóba ültetik. "A túszdrámának vége" – közölték a hatóságok.

A férfi nem sokkal azután hagyta el a Petticoat éjszakai lokált, hogy elengedte negyedik túszát is. Három másik túszt – két nőt és egy férfit, a bár dolgozóit – körülbelül egy órával korábban engedte szabadon a túszejtő. A de Telegraaf hírportál szerint a túszok kiszabadításához egy erre szakosodott túsztárgyalót vont be a rendőrség.

René Verhulst, Ede polgármestere megdöbbenését fejezte ki az incidens miatt: "A túszul ejtett emberek szörnyű helyzetben voltak, együttérzek velük és mellettük állok, számíthatnak a támogatásomra" – jelentette ki. A polgármester felhívta a figyelmet, hogy az incidensről a médiában megjelent videókat ne osszák meg a közösségi felületeken, arra hivatkozva, hogy "a kiszabadult túszoknak joguk van arra, hogy békén hagyják magánéletüket, és a rendőrség is szeretné megfelelően végezni a munkáját." Elmondta azt is, hogy a város tanácsa ideiglenes menedéket nyújtott az incidens miatt a környékről evakuált embereknek. A hatóságok 150 lakásból kérték fel távozásra a lakókat.

A rendőrségi akció kezdetén a NOS műsorszolgáltató riportere egy távirányítású robotot, valamint tűzszerészeket és védőfelszerelésben lévő rendőröket látott a helyszínen. A de Telegraaf című országos napilap több névtelen forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy egy fegyverekkel és robbanószerekkel felszerelkezett férfi ejtett túszul embereket a bárban. Az NS vasúttársaság honlapján közzétett tájékoztatás szerint az incidens miatt az Ede városba tartó és onnan induló járatokat felfüggesztették.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.