Nem gyengül Donald Trump a Republikánus Pártban

Börtön vagy a Fehér Ház

Külpol

Ha hivatalosan nem is jelentette be 2024-es indulását, Donald Trump világossá tette, hogy továbbra is ő uralja a Republikánus Pártot. A floridai rezidenciáján végrehajtott házkutatás után sem fog megingani pártbéli státusza: minél súlyosabb vádakkal illetik, annál inkább összezárnak a hívei. Jogi problémáit ez nem oldja meg – az amerikai demokrácia számára viszont újabb kihívásokat jelenthet.

A nyár közepére úgy tűnt, hogy Donald Trump befolyása gyengülőben van saját pártjában. Nem mintha vezető republikánusok nyíltan szembefordultak volna vele, de egyre többen utaltak arra, hogy nem feltétlenül vele képzelik el a párt jövőjét. A 2021. január 6-ai eseményeket vizsgáló kongresszusi bizottság meghallgatásai a vártnál nagyobb érdeklődést váltottak ki, és republikánus politikusok – köztük maga Trump is – utólag elismerték, hogy hiba volt távol maradni a bizottság munkájától. (Kevin McCarthy republikánus frakcióvezető azt követően vonta vissza saját jelöltjeit, hogy Nancy Pelosi házelnök megvétózta két kiszemeltjét. Pelosi helyettük két olyan republikánus politikust jelölt Liz Cheney és Adam Kinzinger személyében, akik a párton belül marginalizálódott Trump-ellenes szárnyat képviselik.) A meghallgatások nyomán a Rupert Murdoch érdekeltségébe tartozó The Wall Street Journal és New York Post szerkesztőségi cikkekben ítélte el Trumpot a Capitolium ostromakor mutatott tétlenségéért, a szintén Murdoch-hoz köthető Fox News pedig hónapokig szerepelni sem hívta. A The New York Times július elején olyan felmérést ismertetett, amely szerint a republikánus szavazók fele már nem Trumpot választaná 2024-es elnökjelöltnek – ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb figyelem irányult Ron DeSantis floridai kormányzóra, akit sokan a trumpizmus visszafogottabb képviselőjének tartanak, s ekként a választás megnyerésére is alkalmasabbnak gondolják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.