Börtönreform Kaliforniában - Amiből Lázár és Pintér is tanulhatna

  • Sárosi Péter (TASZ)
  • 2011. október 13.

Külpol

2009 februárjában e lap hasábjain óva intettem Lázár János és Répássy Róbert képviselő urakat attól, hogy a kaliforniai példa állítólagos sikerére hivatkozva benyújtsák a magyar parlament elé "három csapás" törvényjavaslatukat (Három csapás - becsapás, Magyar Narancs, 2009. február 26.). A viszszaeső bűnelkövetőkre kötelezően kiszabandó hosszú börtönbüntetés Kaliforniában sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy az amúgy is túlzsúfolt börtönrendszer még zsúfoltabbá és még költségesebbé váljon - így az eredetileg 85 ezer fő befogadására tervezett börtönökben ma több mint 170 ezer fogvatartottat tartanak nyilván, és az állam ma többet költ börtönökre, mint oktatásra! A figyelmeztetések süket fülekre találtak, 2010-ben a Fidesz-kormány jó szokásához híven társadalmi egyeztetés nélkül, a szakmai érveket lesöpörve elfogadta a három csapás törvényt, amelynek eredményeiről, hatásairól természetesen azóta sem történt átfogó vizsgálat.

2009 februárjában e lap hasábjain óva intettem Lázár János és Répássy Róbert képviselő urakat attól, hogy a kaliforniai példa állítólagos sikerére hivatkozva benyújtsák a magyar parlament elé "három csapás" törvényjavaslatukat (Három csapás - becsapás, Magyar Narancs, 2009. február 26.). A viszszaeső bűnelkövetőkre kötelezően kiszabandó hosszú börtönbüntetés Kaliforniában sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy az amúgy is túlzsúfolt börtönrendszer még zsúfoltabbá és még költségesebbé váljon - így az eredetileg 85 ezer fő befogadására tervezett börtönökben ma több mint 170 ezer fogvatartottat tartanak nyilván, és az állam ma többet költ börtönökre, mint oktatásra! A figyelmeztetések süket fülekre találtak, 2010-ben a Fidesz-kormány jó szokásához híven társadalmi egyeztetés nélkül, a szakmai érveket lesöpörve elfogadta a három csapás törvényt, amelynek eredményeiről, hatásairól természetesen azóta sem történt átfogó vizsgálat.

Kíváncsi vagyok, hogy a törvényjavaslatot benyújtó képviselők, esetleg a belügyi és igazságügyi tárca szakértői vajon figyelemmel kísérik-e a kaliforniai börtönrendszer reformjára tett jelenlegi kísérleteket. Ezekből ugyanis nagyon sokat tanulhatnának. A börtönreformtól eddig minden kormányzó visszariadt, félve a börtönipari lobbitól, amely az egyik legerősebb érdekérvényesítő csoport az USA-ban - hiszen az adófizetők pénzéből alaposan felhizlalta magát. 1980-ban az állam még csak a költségvetés 4 százalékát költötte börtönökre, ma már tízet. A kaliforniai legfelsőbb bíróság precedensértékű ítélete azonban arra kötelezte az államot, hogy a túlzsúfolt börtönökben uralkodó jogsértő állapotok miatt két éven belül 34 ezerrel csökkentse a fogvatartottak számát.

Az ítélet nyomán még Jerry Brown kormányzó is kénytelen volt meghallgatni végre azokat az érveket, amelyeket a kriminológusok már évtizedek óta szajkóznak: a magas visszaesési rátát (kb. 70 százalék) nem lehet hosszú szabadságvesztés büntetésekkel visszaszorítani, ellenben az

enyhébb, de következetesen

alkalmazott alternatív szankciók, illetve a szabaduló elítéltek reintegrációját, rehabilitációját szolgáló programokba fektetett pénz hoszszú távon eredményes lehet. Háromból kettő, a kaliforniai börtönökből feltételesen szabadlábra helyezett elítélt visszakerül a börtönbe - a legtöbbször valamilyen csekély kihágás miatt (pozitív drogteszt, elmulasztott találkozó a pártfogó felügyelővel stb.). A szabaduló elítéltek számára a beilleszkedés rendkívül nehéz - sokan közülük drogfüggőként vagy egyéb súlyos fizikai, lelki sérülésekkel kerülnek szabadlábra, a munka világában pedig nagyon kis eséllyel próbálhatnak szerencsét.

A valóban eredményes bűnmegelőzéshez nincs szükség az adófizetők számára rendkívül költséges, az elítélt és családja számára katasztrofális hatásokkal járó újra-bebörtönzéséhez. A Texas és Hawaii államokban folytatott vizsgálatok szerint sokkal hatékonyabb, ha az elítéltet nem feltételesen helyezik szabadlábra, hanem próbára bocsátják - és a kihágásokért nem küldik vissza automatikusan a börtönbe, hanem alternatív szankciókat alkalmaznak, így például drogterápiás programra küldik, házi őrizet alá veszik (akár GPS nyomkövetők alkalmazásával), vagy pár napra fogdába zárják ("flash incarceration"). A kutatók szerint nem a büntetés súlyossága, hanem annak következetes alkalmazása és valószínűsége az, ami valódi bűnmegelőző hatással jár.

Az októberben a kormányzó által jóváhagyott reform jegyében átszervezik a kaliforniai börtönrendszert is: a szabadságvesztésüket töltő vagy feltételesen szabadlábra helyezett nem erőszakos, nem szexuális és nem súlyos (non) bűncselekmény miatt elítélteket a lakóhelyüktől távol lévő állami börtönök helyett megyei büntetetés-végrehajtási intézmények (jails) ellenőrzése alá helyezik. A reform mintegy 30 ezer embert érint. Az átszervezés nem éppen kockázatmentes: a siker kulcsa az, hogy vajon mennyire tudják felkészíteni a helyi hatóságokat arra, hogy ilyen nagy többletterheket vegyenek a vállukra. Jelentős befektetésekre lesz szükség a rehabilitációs programok fejlesztésére és a helyi jogalkalmazók továbbképzésére - akik közül sokat éppúgy visszaéléssel és brutalitással vádolnak, mint az állami hatóságokat. Amennyiben az állam jelentős fejlesztés és szemléletváltás nélkül tolja át a felelősséget a megyei seriffekre, a reform nem járhat sikerrel. A kudarcot pedig a börtönlobbi saját önigazolására használhatja fel.

A kaliforniai kormányzó döntése mégis történelmi fordulópontot jelez az USA büntetőpolitikájában, amelyet az 1980-as évek óta a "tough on crime" megközelítés dominál. A börtönbüntetések bűnmegelőző szerepét abszolutizáló szemlélet helyett most végre nagyobb figyelmet kaphatnak az alternatívák, és nem valószínű, hogy ezt a folyamatot hosszú távon meg lehetne akasztani. Matthew Cate, a Kaliforniai Büntetés-végrehajtási és Rehabilitációs Intézet (CDCR) vezetője a New York Timesban kijelentette, hogy az államnak nem nagyon van más lehetősége, mint a börtönnépesség drasztikus csökkentése. Szomorú, hogy Magyarország kormánya éppen akkor állítja rá a szigorú büntetőpolitika kényszerpályájára az országot, amikor már a példaképe, az Egyesült Államok is igyekszik elszabadulni róla.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.