Ciprusi rakéták: Mindenki másról beszél

  • Dobrovits Mihály
  • 1997. január 16.

Külpol

A dél-ciprusi görög kormányzat orosz gyártmányú S-300-as légvédelmi rakétákat szándékozik vásárolni. Az üzlet látszólag két hatalom tiszteletre méltó magánügye, azonban a századvég egyik legzaftosabb diplomáciai válsága kerekedhet ki belőle. A két félen kívül szóhoz jutott már Törökország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az EU, és felsikolthat a sziget északi harmadán létező 175 ezres lélekszámú észak-ciprusi miniállam is.
A dél-ciprusi görög kormányzat orosz gyártmányú S-300-as légvédelmi rakétákat szándékozik vásárolni. Az üzlet látszólag két hatalom tiszteletre méltó magánügye, azonban a századvég egyik legzaftosabb diplomáciai válsága kerekedhet ki belőle. A két félen kívül szóhoz jutott már Törökország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az EU, és felsikolthat a sziget északi harmadán létező 175 ezres lélekszámú észak-ciprusi miniállam is.

A vihar előszele már tavaly fújni kezdett. 1996. december 19-én adta át Osman Ertug, Észak-Ciprus ENSZ-képviselője Rauf Denktas levelét Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárnak, mondván, hogy a görög ciprióták orosz gyártmányú S-300 V rakéták vásárlására készülődnek s katonai kiadásaik a napi kétmillió dollárt is meghaladják. Az észak-ciprusi fél által bepanaszolt déli fegyverkezési program öt évre előirányzott összege 2632 millió dollárt tett ki, s a már említett rakétákon kívül MIL-28 típusú támadó helikopterek és harci repülőgépek vásárlását is előirányozta. Ez talán soknak tűnik egy körülbelül háromnegyedmillió lakosú törpeállamnak. Különösen, hogy 1998 után Görögország egy teljes harci repülőgépflottát szándékozik a paphosi légi támaszpontra telepíteni. Ezzel szemben Törökország harmincötezres szárazföldi ereje 300 tankkal és légiflottával áll a 175 ezernyi ciprusi török közösség segítségére.

A dolog pikantériájához tartozik, hogy a 150 kilométer hatósugarú rakéták olyan török kikötővárosokat érhetnek el, mint Adana vagy Mersin. Azaz a tengeri határait az adott térségben demonstratívnak számító 12 mérföldes zónára kiterjesztő Athén a régóta vágyott, de csak most elérni látszó Rodosz-Ciprus-Kréta-vonalról kiindulva gyakorlatilag

kiszoríthatja

Törökországot

a Földközi-tenger térségéből.

A török közösség tiltakozása nem volt hiábavaló, december 23-án meg is jelent a Biztonsági Tanács 1092. számú határozata, amely a sziget fegyvermentesítését és a két fél elválasztását rögzítő határozatok megújítását jelentette.

A baj mindössze az, hogy mindenki másról beszél, mint amire gondol. Valószínű ugyanis, hogy nem a ciprusi görög fegyveres erő tervezett 500 főnyi bővítése okozta, hogy Ismail Hakki Karadayi hadseregtábornok, a török hadsereg vezérkari főnöke január 13-án Ciprusra látogatott. Az Egyesült Államok sem ezért küldte Carey Cavanaugh-t, a külügyminisztérium délkelet-európai ügyeinek helyettes államtitkárát a térségbe. A kérdés lényege az, hogy mi legyen az Észak-Ciprusi (illetve újabban már csak Ciprusi) Török Köztársasággal.

Amikor ugyanis az addig egységesnek számító Ciprusi Köztársaság 1974-ben kettévált, úgy tűnt, hogy a gondokat befedi majd az idő. A szigeten létező három entitás, a görög, a török és a támaszpontjai felett máig teljes szuverenitást gyakorló brit eggyé olvad majd a vörös Kelettel szemben álló Nyugatban.

Ez azonban nem így történt. Törökország ma rég nem a nyugati demokrácia keleti végvára. Éppen ellenkezőleg, a nyugati integrációhoz kötődő Görögországgal és a teljes integrációra jelölt Dél-Ciprussal szemben egy, a keleti kapcsolatait erősítő Törökország áll. Erbakan Törökországának új politikai formulája a D-8, az újonnan felfejlődő közép-keleti országok Isztambultól Dzsakartáig terjedő integrációja. Ez a Törökország azonban

magyázkodni kényszerül

szövetségese, a korábban megingathatatlan barátnak tűnő Egyesült Államok előtt. Most Fehim Adak államminiszter igyekszik Erbakan kormányát Washingtonban tisztára mosni. Van miből. A D-8 formulán kívül ott van Izrael és Törökország kapcsolatainak kérdése is.

A katonai kapcsolatok egyre kitűnőbbek. Nem csak azért, mert a török vezérkar keresztülvitte a légierő gépeinek izraeli felújítását. A térségben látogatáson levő Mustafa Kalemli házelnök szinte diadalmenetben vihette haza, hogy mind az izraeli állam, mind a palesztin hatóság külön kérte, hogy a hebroni (El-Halil) kivonuláskor Törökország katonai erővel képviseltesse magát. Weizman izraeli elnök külön "barátsági üzenettel" fordult Ankarához.

Ez azonban édeskevés ahhoz képest, hogy a D-8 tervért felelős államminiszter, Abdullah Gül, aki e témában Ciller külügyminisztertől is független, a napokban élesen vádolta Izraelt, a néhány éve meggyilkolt liberális török újságíró, Ugur Mumcu halálában játszott állítólagos szerepéért és más egyebekért.

A kérdésben még fontosabb, hogy a hadsereg dicsősége Erbakan Törökországában már nem az államé. Bár a miniszterelnök személyesen kívánt jobbulást a néhány napja merénylet kísérletébe került Karadayinak, ugyanő volt, aki Lütfü Esengün államminiszterrel beterjesztette azt az emberi jogi államtitkársági törvényt, amely a köztársaság történetében először adna jogot a hadsereg tényleges civil ellenőrzésére. A hadsereg pedig a ciprusi válság - és a közel-keleti békefenntartás - fő nyertese. Ráadásul, pozícióit tekintve, az Irak elleni amerikai szankciók sem működnek nélküle. Továbbá az Atatürk alapította laikus köztársaság fő védnökének tekinti magát. A tortán hab és meggy, hogy a civil jogokra büszke Erbakan kormányzata lassan, de biztosan folytatja az ország iszlamizációját. (Ugyanakkor a rakéták kérdésében ismét szóhoz jutott Oroszország, amely egyfelől a görög-ciprusi szuverenitás védőjeként, másfelől jogos fegyverpiaci érdekei érvényesítőjeként kíván bemutatkozni.)

A sokszoros játszma tétje mégis egy: a két anyaország eltérő mozgása végképp kettéosztja Ciprust is. Az EU-ba tartó Dél el kell hogy engedje Északot. El, hogy visszatérhessen.

Dobrovits Mihály

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.