"Mindenki a vendégem" - jelzi kísérőinek Jörg Haider, a jobboldali-populista Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) vezére, amikor leül egy három asztalt elfoglaló, jó hatvanfős társasághoz. Szorgalmasan rázza a felé nyújtott kezeket, s ahogy érkeznek a krigli sörök, koccint is mindenkivel, pózol a fotókhoz, tűzoltó-egyenruhát próbál, elmélyült eszmecserébe bonyolódik a szakikkal. Amikor kifogy az itala, feláll, és újabb társaság után néz. Bő másfél óra elteltével már nem tudjuk, mennyi sört rendelt, és mennyit ivott a bécsi tűzoltófesztiválon az újra országos szinten ringbe szálló karintiai kormányzó, csupán annyi biztos, hogy nem végzett aznapra; kísérői mondják, hogy még vidéken is van jelenése.
Haider a második helyen áll az osztrák médiában legtöbbet szereplő politikusok közül, annak ellenére, hogy sokan abban is kételkedtek, hogy pártja egyáltalán elérheti a négyszázalékos parlamenti küszöböt. Útban következő kampánycélja felé azon kérdésünkre, hogy sikerül-e végül bejutnia a parlamentbe, így válaszol: "Ez ma már egyáltalán nem vitás, a kérdés csak az, hogy megduplázzuk-e a szavazóink számát." Elmondása szerint koalíción ráér gondolkozni, ha már látta a választási eredményeket, addig ugyanis bármi történhet. S melyik párttal látná magát szívesen koalícióban? "Egyikkel sem."
Haider médiajelenlétét Bernhard Perchinig politológus a következőképp indokolta: "Az osztrák média sokkal fogékonyabb a rövid távú, hatásvadász hírekre, szeret szokatlan, durva esetekről beszámolni, Haider pedig megadja, amire vágynak. Másrészt elterjedt, hogy mára már nem több, mint karintiai tartományfőnök, országos szinten nem érdemes tőle semmit várni, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy megváltoztassa ezt a képet. Végül pedig ott van Haider és Strache kölcsönös ellenszenve, amit a helyi médiumok előszeretettel tálalnak egyfajta apa-fiú konfliktusként." A BZÖ és anyapártja, a Heinz-Christian Strache vezette Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) együtt túllépik a húsz százalékot, amivel a közelébe kerülhetnének annak az eredménynek, amit még Haiderrel produkáltak 1999-ben. Ám a 2005-ös szakadás után nem sok esélyt látni arra, hogy együttműködjenek. Haider ugyanis ragaszkodik azon elképzeléséhez, hogy ő az "eredeti", míg Strache a gyenge utánzat.
Vevők és boltosok
Úgy tűnik, a borítékolható vesztes a két nagy párt lesz, vélhetően egyik sem tudja megismételni két éve produkált eredményét, közelítőleg sem. A kisebb pártok megerősödése várható. Nagy eséllyel bekerül a parlamentbe a Liberális Fórum (LIP), amely például a választás magyar száláért is felelős. Az ő színeikben indul ugyanis Hans Peter Haselsteiner Strabag-vezér, kinek hála újra felmerült, hogy az útépítő cég magyar pártokat pénzelt. A nagy pártok mindegyike örülhet, ha valahogy összeszed harminc százalékot - mondja Anton Pelinka, az osztrák alkotmányos berendezkedés, a parlamentarizmus, a pártrendszer, a demokrácia összefüggéseinek nemzetközileg elismert kutatója -, de a legtöbb szavazatot mégis előreláthatólag a szociáldemokraták kapják. Õk a nagykoalíció júliusi felbomlása óta a hiteltelenné vált Alfred Gusenbauer kormányfő helyett új kancellárjelölttel, a korábbi infrastruktúra-miniszter Werner Faymann-nal és egy látszólag verhetetlen választási ígérettel indultak. "Hihetetlen felemelkedés. Amikor kiírták a választást, a közvélemény-kutatások szerint az ÖVP (a Néppárt) még 5-6 százalékkal vezetett, azóta az SPÖ 2-3 százalékkal megelőzte őket. Látszólag sikerült Faymann-nak az infláció és a drágulás megakadályozásáról szóló intézkedéstervezetével olyan programpontot találnia, amire az ÖVP nem tud megfelelő ellenlépéseket tenni" - mondja Perchinig. Tény, hogy a médiában legtöbbet szereplő politikus Faymann, őt a legnagyobb példányszámú napilap, a Kronen Zeitung is teljes lendülettel támogatja.
A választási kampány első nagyobb szabású ígéretét még Wilhelm Molterer, a Néppárt kancellárjelöltje tette, amikor inflációkiegyenlítést, családi támogatást, ápolási pénzt, egy ingyenes óvodai évet és tömegközlekedési Ausztria-jegyet ígért, mindösszesen 550 millió euró értékben. Ezt korábbi koalíciós partnerével, az SPÖ-vel közösen kívánta véghezvinni. Számításait azonban keresztülhúzta a szociáldemokraták önállóan bejelentett, 1,3 millárd euró értékű ötpontos programja. A választási cukorkának is becézett program szerint felére csökkentenék az élelmiszerekre kirótt forgalmi adót, eltörölnék a - korábban a kormányzásuk alatt bevezetett - tandíjat, kiterjesztenék a gyermekgondozási segélyt és a korai nyugdíjba vonulás lehetőségét, és emelnék az ápolási segélyt.
A forgalmi adó csökkentése nem teljesen nyerte el a parlamenti pártok támogatását, egyesek arra hivatkoznak, hogy csak akkor elfogadható, ha az olyan luxustermékeket, mint a libamáj vagy a kaviár, érintetlenül hagyják; mások azt firtatják, hogy az ötszázalékosra levitt forgalmi adóból vajon valóban a vásárlók vagy inkább a boltok fognak profitálni. Egyes szakértői vélemények kétségbe vonják a kezdeményezést: Brüsszel ugyanis csak két eltérést engedélyez az irányadó adókulcstól, Ausztriának pedig ez lenne a harmadik. Mindenesetre az SPÖ öt pontját a választások előtti utolsó plenáris ülésen (lapzártánk után) szavazásra bocsátja, demonstrálván a szavazóknak, hogy nem csupán üres ígéretekről van szó.
Három blokk
A Néppárt nem sok jóra számíthat. Egy közvélemény-kutatás szerint az osztrákoknak mindössze 17 százaléka tudná elképzelni a párt jelöltjét, Wilhelm Molterert miniszterelnökként. Ha a választásokon is bebizonyosodik, hogy nem ő volt a megfelelő jelölt, akkor a helyét átveheti majd a kétségkívül karizmatikusabb Josef Pröll, a jelenlegi környezetvédelmi miniszter. Anton Pelinka elővigyázatosabban fogalmaz: "Faymann ugyan sokkal nagyobb tiszteletnek örvend, mint Molterer, de ha visszagondolunk, Wolfgang Schüsselt sosem kedvelték igazán a választók, mégis győzelemhez segítette 2002-ben az ÖVP-t."
A lakosság drágulástól való akut félelme mindenesetre másodrangúvá fokoz minden egyéb kampánytémát. "Az infláció mellett fontos kérdés, mint mindig, a bevándorlás. A BZÖ és az FPÖ sokszor rasszista megnyilvánulásaival mindig is azon volt, hogy megnehezítse a külföldiek dolgát. Az ÖVP-ben is van egy konzervatívabb blokk, amelyik egyetért ezekkel az elvekkel, míg a reformblokk a gazdasági nyitás mellett van, s a zöldekéhez hasonló bevándorlóbarát politikát szorgalmaz. Az SPÖ eddig távol tartotta magát ettől a kérdéstől" - vázolja a második legfontosabb kampánytémát Perchinig. - "Emellett fontos még az idősek és betegek ápolásának kérdése, ami még sok fejtörést fog okozni a következő 15-20 évben. Az egészségbiztosítók, amelyeknél a lakosság 90 százaléka a biztosításait köti, az összeomlás szélén állnak, és már azt fontolgatják, hogy érdemes lenne átállni egy adókból finanszírozott rendszerre."
Perchinig három választási blokkot különböztet meg. "Az állam szerepével kapcsolatos kérdésekben inkább a konzervatív oldal hívei a hivatalnokok, parasztok és a vezető beosztású alkalmazottak, akik az ÖVP-nél érzik magukat otthon, de az SPÖ is labdába rúghat náluk. A leszálló ágban lévő munkásosztály az SPÖ-t és az FPÖ-t vagy a BZÖ-t érzi magáénak; az információs társadalomban élő posztpolgári réteget pedig a nagy pártok egyike sem tudja magának megnyerni, ők a zöldekre vagy a liberálisokra szavaznak."
Mit látna Fischer?
A választás legnagyobb újdonsága, hogy Európában először már a 16 évesek is leadhatják voksukat. Ugyanakkor az újabb korosztály szavazatai sem fogják fenekestül felforgatni Ausztriát. "Nagy valószínűség szerint ez nem sokban befolyásolja majd a választások kimenetelét. A 18 év alattiak is hasonlóan szavaznak, mint a társadalom többi része" - mondja Karl Ucakar, a Bécsi Egyetem politológiaprofesszora.
Visszatérve a kis pártokra: idén nagy valószínűséggel hatan lesznek, de ha Heinz-Christian Strachén múlna a helyzet, ő már most levinné a parlamenti küszöböt egy százalékra, hogy tíz pártot láthasson a törvényhozásban. Perchinig szerint ez sem jelent túl nagy változást: "Olaszországban is megfigyelhető, hogy a sok párt ellenére a legfontosabb politikai személyiségek hosszú távon ugyanazok. Ha megnézzük a kis osztrák pártok jelöltjeit, Haider, Alexander van der Bellen vagy Heide Schmidt (előbbi a zöldek, utóbbi a Liberális Fórum kancellárjelöltje) már évtizedek óta ott van a porondon. A nagyobb pártoknál ugyan új szereplők vannak az élen, de ott meg maga a párt jelenti a kontinuitást. Alkalmasint alig is nő a választék: a zöldeket alig lehet megkülönböztetni a liberálisoktól, s ugyanez igaz az FPÖ-re és a BZÖ-re is."
A választások kimenetelében is mindenki a kontinuitást látja, bár papíron elképzelhető pár új kombináció. "A két nagy párt együtt mindenképpen eléri az ötven százalékot, így a legvalószínűbb a nagykoalíció. Egy hármas koalíció is összeállhatna, egyik oldalon az ÖVP, a BZÖ és az FPÖ, míg a másik oldalon az SPÖ, a zöldek és a Liberális Fórum részvételével, de az utóbbi nem biztos, hogy megüti a küszöböt" - mondja Ucakar. Anton Pelinka kizárná a jobboldali hármas koalíciót: "A jelenlegi állás szerint az FPÖ nem lesz egyik jobboldali törpe koalíciós partnere sem. Marad a már ismert nagykoalíció. Persze lehet hárompárti koalíció is, nem elképzelhetetlen, hogy valamelyik nagy párt a zöldekkel és a liberálisokkal fog kormányozni." Perchinig viszont csak egyetlen lehetőséget lát: "Matematikailag egy újabb nagykoalícióra kell számítanunk, már csak azért is, mert a kormány megalapításában fontos szerepe van az államfőnek, aki megtagadhatja bizonyos neki nem tetsző koalíciók szentesítését, és Heinz Fischerről köztudott, hogy újabb nagykoalíciót látna szívesen."
A békebeli szép napok
A zsidóellenességéről híres századfordulós bécsi polgármester, Karl Lueger, akiről még Hitler is csak szuperlatívuszokban tudott beszélni, máig kitörölhetetlenül jelen van Ausztriában. "Már indult egy kezdeményezés, hogy a róla elnevezett tér nevét megváltoztassák, de Bécs kulturális tanácsnoka ellenzi, mivel az ott székelő üzletembereknek ez felesleges kényelmetlenségeket okozna. Pedig legalább ugyanannyian vannak, akiknek az kellemetlen, hogy egy ilyen címről kell a nemzetközi üzleteiket intézniük. Hasonlóképpen zavaró, hogy a város egyeteme ugyanerről a világhírű antiszemitáról elnevezett körúton található" - mondta Doron Rabinovici, a Tel-Avivban született osztrák író és történész, aki szerint Lueger idegengyűlölő populizmusa máig nem tűnt el teljesen az osztrák politikából. Jörg Haider például a kilencvenes években rengeteg ötletet merített az egykori polgármester politikájából. Ma Ausztriában csak úgy lehet valaki antiszemita, hogy minden ez irányú vádat tagad, ám a xenofóbiával más a helyzet, a nyílt idegengyűlölet nem jelent egy pártnak problémát, sőt újabb szavazatokat is nyerhet vele - véli Rabinovici. "A mostani választásokon a külföldiek csak problémaforrásként jelennek meg, egyáltalán nem beszélnek arról, hogy létezik szükséges emigráció is, és épp e politikai beállítottság miatt alig érkeznek már bevándorlók." Rabinovici úgy véli, a hárommilliós példányszámú Kronen Zeitung terjeszti elsősorban az idegengyűlöletet. Szerinte már az oktatásban is jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni erre a témára, továbbá lehetővé kéne tenni, hogy a hosszabb ideje Ausztriában élő, ám az állampolgárságot még el nem nyert külföldiek legalább az önkormányzati választásokon részt vehessenek. Ez esetben nem lenne olyan egyszerű ellenük kampányolni, hisz az ő véleményüket is figyelembe kellene venniük a jelölteknek.
