A Fidesz és a német pártalapítványok

Diszkrét jelenlét

Külpol

A német–magyar kapcsolatok ápolásában és a Fidesz nemzetközi kapcsolatrendszerében fontos szerepet töltenek be a német pártalapítványok. Kérdés, hogy az Európai Néppártból távozás után miként alakul velük a magyar kormánypárt viszonya.

Európai parlamenti frakciójának elhagyása után magából a Néppártból is kilépett a Fidesz. A távozás járulékos veszteségként magával hozhatja bizonyos külügyi kapcsolatok meggyengülését is, egyebek közt a Fidesz kapcsolatának megszakadását a Néppárt vezető erejének tekintett német CDU alapítványával, a széles körű nemzetközi tevékenységet végző Konrad Adenauer Stiftunggal (KAS).

A német politikai alapítványok a hozzájuk közel álló pártok választási szereplésétől függően részesülnek állami támogatásban; ám nem közvetlenül az aktuális parlamenti arányokat veszik alapul, hanem több korábbi választás eredményét. Jelenleg hat ilyen alapítvány kap német költségvetési támogatást: a szociáldemokrata SPD-hez kötődő, 1925-ben alapított Friedrich Ebert Stiftung, a liberális FDP-vel kapcsolatban álló Friedrich Naumann Stiftung (1958), a konzervatív CDU-hoz kapcsolódó Konrad Adenauer Stiftung (1964), a bajor CSU-hoz közeli Hanns Seidel Stiftung (1967), a baloldali Die Linkéhez kötődő Rosa Luxemburg Stiftung (1997) és a Zöldekhez húzó Heinrich Böll Stiftung (1999). Németországi tevékenységük része a politikai szemléletformálás és képzések biztosítása; konferenciákon, különböző rendezvényeken, kiadványokban népszerűsítik pártjukat, kutatásokat végeznek, azaz egyfajta think tankként működnek. Adnak ösztöndíjakat is, a KAS például tudományterülettől függetlenül biztosít havi támogatást a kiválasztott jelentkezőknek – ezzel részben a CDU utánpótlását is biztosítja. Bár nem minden ösztöndíjas lép politikai pályára, egy 2014-es összesítés szerint az akkori szövetségi miniszterek kétharmada, valamint több tucat CDU-s képviselő is egykor KAS-ösztöndíjas volt.

A működési költségek általános támogatása mellett a német párt­alapítványok projekttámogatásokat is kapnak különböző minisztériumok büdzséjéből, így a szövetségi külügyminisztériumtól is, kimondottan azzal a céllal, hogy bővítsék külkapcsolataikat. A KAS 2019-ben a beszámolója szerint több mint 188 millió euróhoz jutott szövetségi támogatásként, 3,1 millió eurót tartományi és önkormányzati, 4,9 millió eurót pedig „egyéb” támogatásként kapott. Projekt­kiadásai legnagyobb részét – 105,8 millió eurót, szemben a második legnagyobb összegnek számító, ösztöndíjakra szánt 25,5 millió euróval – pedig közelebbről nem tisztázott „nemzetközi együttműködésre” költötte az alapítvány.

„Nemzetközi együttműködés”

Honlapja szerint a KAS összesen 110 külföldi irodát tart fenn 80 különböző országban, amelyek egyebek mellett nyilvános fórumokat biztosítanak a német politikai és gazdasági érdekek képviseletére. „Az egész német pártalapítványi rendszer a II. világháború után azért jött létre, hogy a demokratikus politikai kultúra kialakulását segítse, és hogy Németország korlátozott szuverenitásából adódó helyzetét valamilyen módon az alapítványoknak a nemzetközi tevékenységével ellenpontozza” – mutat rá Prőhle Gergely, aki a Friedrich Naumann Stiftung budapesti irodáját vezette 1992-től 1998-ig. „Nem kémtevékenységet folytatnak, hanem arról van szó, hogy ezáltal a német külügyminisztérium, ha akar, ráláthat egy adott országnak az alapítvány profiljának megfelelő politikai szegmensére.” Ugyanakkor nem arról van szó, hogy állami szinten alaposan tanulmányoznák, hogy például mi is a helyzet az egyes helyi pártok holdudvarában, vagy hogy ezeket hogyan tudnák a maguk javára fordítani – teszi hozzá. „Nincs szó ezeknek a bejövő információknak a nagyon tudatos kormányszintű használatáról. A pártok esetében viszont igen: a pártokhoz közel álló alapítványok vezetőségében mindig ott vannak azok az emberek, akik az aktív pártpolitikusok felé közvetítik ezeket az információkat. A politikai pártok az alapítványok networkjét például arra tudják használni, hogy lássák, egy-egy országban ki lehet a potenciális partner” – mondja Prőhle.

Balázs Péter volt külügyminiszter szerint a német pártalapítványok munkájának nincs közvetlen szerepe a diplomáciában. „A pártközi kapcsolatok viszonylag szűk csatorna, az elvbarátaikkal szoktak kapcsolatba lépni, ki-ki a megfelelő pártokkal, de főleg rendezvényekben kell gondolkodni. Az alapítványok inkább a közönséghez szólnak, és terjesztik az eszméket, amelyeket a pártok is hirdetnek és vallanak.”

Magyarországon a főbb német pártalapítványok a rendszerváltás táján nyitottak irodát: a Friedrich Naumann Stiftung és a Friedrich Ebert Stiftung 1989-ben, a KAS 1990-ben. Balázs Péter emlékei szerint a Naumann és annak első irodavezetője, Stefan Musto az SZDSZ-szel épített ki elsőként kapcsolatokat, míg a KAS, illetve Helmut Kohl CDU-s kancellár első partnere Magyarországon az MDF volt. „A Fidesz itt is elég zűrös előéletű – idézi fel Balázs Péter –, a kilencvenes évek elején a Friedrich Naumann az SZDSZ-t segítette, majd Orbán közbenjárására Prőhle Gergely került Musto helyére budapesti irodavezetőnek. Ő teljes fordulattal áthangolta a Naumannt a Fidesz céljaira, attól kezdve a Fideszt segítették. Amikor pedig a Fidesz átállt a konzervatív oldalra, akkor a KAS-sal – amelynek eredeti partnere, az MDF addigra eljelentéktelenedett – lépett szövetségre.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk