Interjú

„Ez öngyilkos vállalkozás”

Ungváry Krisztián történész a magyar–német kapcsolatok múltjáról és jelenéről

Tudomány

A magyar–német kapcsolatok természete sokat változott a múlt század harmincas–negyvenes évei óta. A viszony ma is szoros és ellentmondásos, a gazdasági érdekek fontosabbaknak tűnnek, mint a belső használatra szánt emlékezetpolitikai csatározások.

Magyar Narancs: A Trianon után függetlenné vált Magyarország a harmincas évek második felétől erős gazdasági, politikai, majd idővel katonai kapcsolatot alakított ki a németekkel. Ez pusztán az előző világháború hagyatékából, a versailles-i békerendszer miatti közös sérelmi politikából következett?

Ungváry Krisztián: A kérdésben rejlik némi pontatlanság: a magyar–német kapcsolatok csupán a harmincas évek legvégén, de leginkább a negyvenes évekre válnak rendkívül szorossá. Ez azért is figyelemre méltó, mert mutatja, hogy a magyar politika sokáig tisztában volt ennek a szoros német kapcsolatnak a problematikus voltával, azzal, hogy ennek nem minden eleme jó opció Magyarország számára. Éppen ezért a magyar politika jó ideig megpróbált viszontbiztosításos alapon működni: például az ország fő politikai problémáját, Trianon revízióját úgy próbálták megoldani, hogy bevonják a győztes nagyhatalmakat is. Ennek híján minden revíziós siker hiábavalónak látszódhatott: hiába tűntek a nyugati nagyhatalmak éppen fogatlan oroszlánnak, nem volt biztos, hogy a jövőben is azok maradnak, és akkor majd mindent visszacsinálnak. A magyar politikában Bethlen Istvántól kezdve volt egy erős törekvés, hogy a győztesek maguk is szankcionálják vagy éppen legitimálják azt, ami a békeszerződés revíziója során történik. Közülük a leggyengébb láncszem Olaszország volt, amely győztes hatalomként is hajlandó volt támogatni ezt a revíziót – még aktívabban is, mint a németek.

Hitler álláspontja a versailles-i békerendszer revíziójáról kétarcú volt: például 1934-ben, egy évvel a hatalomra kerülése után egy német–lengyel szerződésben garantálta a lengyel határokat, ami teljesen az ellentéte volt annak, amit addig hirdetett. Mintha a mostani magyar vezetés, mindazok után, amit az utóbbi időkben hallottunk tőle, hirtelen kötne egy új, a régebbinél is megengedőbb magyar–ukrán alapszerződést. Ez a „több vasat a tűzben” attitűd 1939-től egyre többször sérült, mégpedig két okból. Egyrészt a magyar politikai elit egy részét elhagyta a józan ítélőképessége, másrészt Olaszország egyik súlyos presztízsveszteséget szenvedte el a másik után és kiderült, hogy valójában fogatlan oroszlán. Mindez folyamatosan felértékelte a német kapcsolatot – nem is szólva a német hadsereg elképesztő győzelmeiről.

 
Fotó: Sióréti Gábor
 

MN: Gömbös miniszterelnök 1934-ben még Dollfuss osztrák kancellárral és Mussolinivel próbált szövetkezni – ennek volt némi németellenes éle is?

UK: Bár sok baj volt ezzel az ötlettel, azt elmondhatjuk, hogy a magyar politika nem kizárólag egypólusú kapcsolatban gondolkodott, és több lábon álló szövetségi rendszert szeretett volna megvalósítani. Már csak azért is, mert a magyar katonai potenciál a nullát közelítette 1938 előtt. Addig egyetlen magyar politikusban sem merülhetett fel, hogy a siker reményében hadat üzenhetnénk bármelyik szomszédunknak, mert ennek az elemi feltételei sem voltak meg – csak békés revízióról lehetett szó. Ez változik meg 1938 után – összeomlik a kisantant, és a magyar honvédség is megerősödik. Más kérdés, hogy a magyar vezetés rendre, szinte betegesen túlértékelte hadseregének képességeit. A német kapcsolat 1938 és 1941 között elképesztő átértékelődésen megy át: ennek vannak világpolitikai okai is, de ezen túlmutatóan a magyar döntéshozók személyében beállt nagy változások is magyarázzák az új orientációt. Sok rosszat el lehet mondani Teleki Pálról, de ő legalább pontosan tudta, hogy ez a német kapcsolat az aszimmetrikus jellege miatt életveszélyes – nem lehet egyoldalúan erre építeni, mert ez öngyilkos vállalkozás. Jogos a kérdés: ha ő tudta, akkor más miért nem? Azért, mert belőlük hiányzott a politikai képesség és belátás, és nem voltak híján az irreális elképzeléseknek.

MN: Előttük volt egy hihetetlenül sikeresnek tűnő Németország a maga látványos gazdasági, tudományos, katonai sikereivel, ami, ha jól gondolom, nagyon imponált úgy a politikai és katonai elit, mint a közvélemény egy tekintélyes szeletének.

UK: Ez tagadhatatlan. Magyarország szerencséje vagy tragédiája, hogy a nyugat-európai civilizáció vívmányait szinte kizárólag német közvetítéssel kapta meg, ami azért is nagyon fontos, mivel a 20. század elejétől, részben a 19. század második felétől Németország Nyugat-Európa sok tekintetben legfejlettebb része volt. Ez a példa elképesztő vonz­erőt gyakorolt, amit nyelvi okok is felerősítettek, hiszen akkoriban mindenki, aki „számított”, tudott is valamennyire németül – ma már ez nem így van. Közben, pláne Hitler hatalomra kerülése után, az is kiderült, hogy a német érdekek nem feltétlenül azonosak a magyarokéival – sőt, a német élettérelmélet kifejezett fenyegetést is jelenthet. Ahogy a teljesen egyoldalú, aszimmetrikus gazdasági függés is – mindegy, ki áll a másik oldalon – egészségtelen, egy totális diktatúrától függeni pedig maga az életveszély.

MN: A náci eszmék is nagy hatást gyakoroltak a hazai politikai szerveződésekre. És a magyar szélsőjobboldalt gyakorta vádolták azzal, hogy pusztán német importáru.

UK: Nagyon érdekes, hogy míg Magyarországon létezett egy nagyon komoly fogyasztói igény a náci eszmék ideológiai importjára, addig a náci Németország ettől elzárkózott. A németek rendre a modus vivendit részesítették előnyben – ahelyett, hogy mondjuk Magyarországon is hatalomra juttassanak egy szélsőjobboldali rezsimet. Számukra sokkal jobb volt a Horthy-rendszerrel boltolni – már csak azért is, mert hiányzott belőlük mindenféle, akár „fekete” internacionalizmus. Éppen ezért a náci Németország egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak minimális mértékben támogatta a magyar szélsőjobbot – egészen 1944. október 15-ig. Ha választani lehetett, akkor nem a nyilasokat választották.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Gázlángolj még, baby!

Az inspiráció nagyjából úgy viszonyul a másoláshoz, ahogy a szeretet a kihasználáshoz. Erről tanúskodik Olivia Wilde új thrillere, tartalmilag és formailag egyaránt.

Egy fiktív háború leletei

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

Béketurné

„A lehető leghatározottabban szólalunk fel az ártatlan polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnök kivizsgálása érdekében. Egyetlen elkövetett bűncselekmény sem maradhat büntetlenül” – mondta Novák Katalin New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen, hozzátéve, hogy jelenleg Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciója zajlik.