Álhírhálózatok Magyarországon

Az orosz lecke

Interaktív

Lejáratókampányok, összeesküvés-elméletek, állami szintre emelt dezinformáció, az orosz titkosszolgálat magyar híroldala – elmerültünk a hazai fake news univerzum bugyraiban.

A digitális alapú információs társadalom híréhsége és a szabályozatlan közösségi média, kiegészülve az okostelefonhasználat-robbanással, forradalmasította a hírfogyasztást. Ez új eszközöket adott az álhírek terjesztőinek kezébe is a 2010-es évektől: egy jól felépített internetes hazugsággal nagy összegek átutalására lehet rávenni óvatlan médiafogyasztókat, összeesküvés-elméleteket közlő oldalával egyetlen „újságíró” jelentős Google Ads hirdetési bevételekhez juthat, a kormányok dezinformációs műveletekkel érdekeiknek megfelelően formálhatják a közvéleményt – akár más országok választási folyamataiba is beavatkozhatnak, ahogyan azt Oroszország megkísérelte a 2016-os és 2020-as amerikai elnökválasztás során. A magyarországi álhír­trendeket vizsgálva az oxfordi egyetem 2018-as kutatása arra jutott: messze a kormány a legaktívabb álhírterjesztő, ami az iráni és az észak-koreai médiaviszonyokra jellemző. Az állítást a magyar álhíreket évek óta monitorozó független politikai elemző és tanácsadó intézet, a Political Capital (PC) munkatársa, Szicherle Patrik is megerősíti.

Dezinformációs fegyver

A magyar vonatkozású dezinformáció területén 2015-ig az orosz kötődésű oldalak és Facebook-csoportok voltak meghatározóak. „Ezek nagy része mára eltűnt – mondja a PC munkatársa –, helyüket a közmédia, a kormány és a Fidesz hivatalos médiája, a különböző kormányközeli, állami hirdetésekkel megtámogatott hírforrások vették át, ugyanakkor a kormány propagandaérdekeit homályos hátterű Facebook-csoportok is kiszolgálják. A hatalmas elérésű kormánypárti médiavilágban pozitív kép bontakozik ki Oroszországról. Az EU-ellenes, migránsozós, szélsőjobboldali dezinformációt Magyarországon a köz- és kormánymédia terjeszti, és ezzel nemcsak a kormány érdekeit szolgálja ki, hanem az orosz dezinformációs műveleteket is segíti. Az Origo, a Hír Tv bármiféle reflexió nélkül átveszi az orosz külügy Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozatait, és az orosz vagy kínai nagykövet megkapja a maga felületét a kormánymédiában, ha akarja. Mivel a Russia Today (RT) orosz állami televíziós csatorna hiteles hírforrásként jelenik meg, az oroszoknak nem fontos, hogy legyen magyar nyelvű RT vagy más saját irányított dezinformációs tevékenység.”

A nyugati közönséget megcélzó RT úgy hirdeti magát, hogy a világ eseményeiről közvetít „orosz szemmel”, az adó vezetője intézményét előszeretettel állítja párhuzamba a szintén állami tulajdonú BBC-vel – csakhogy az RT tájékoztatás helyett valójában Oroszország nemzetközi érdekeit érvényesíti. Egy, a nyugati médiának kipakoló korábbi szerkesztője szerint a csatorna „dezinformációs fegyver” a teljes nyugati világgal információs háborúban álló Putyin-rezsim kezében. Jellemző, hogy az RT munkatársainak az Egyesült Államokban lobbistaként kell regisztráltatniuk magukat a védelmi minisztériumnál, míg a csatornát Ukrajnában, Lettországban és Litvániában teljes egészében betiltották, s a brit médiafelügyeleti hatósággal is többször szembekerültek. Az RT egyik felső vezetője, Dmitrij Kiszeljov rajta van az EU szankciós listáján, mint a Krím félsziget orosz megszállását segítő dez­információs művelet felelőse. A Twitter az RT-t és alegységeinek minden bejegyzését „orosz állami média” megjegyzéssel látja el, az EU 2015-ben létrehozott dezinformációellenes egysége, az East StratCom Task Force EUvsDisinfo.eu oldala pedig rendszeresen detektál az RT-től induló dezinformációs hullámokat. A magyar állam viszont minden jel szerint baráti viszonyt ápol a csatornával: Szijjártó Péter külügyminiszter nemcsak visszatérő vendég, de arról is közölt videót, ahogy az RT riporterével csocsózott. Nem véletlen, hogy az EU dezinformációellenes stratégiájának tárgyalásakor a magyar külügyminiszter a „másik oldal” félretájékoztatásait sietett szóba hozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.