Interjú

"Don Quijote szimpatikus"

Uladzimir Nyakljajeu költő, politikus

  • Németh Orsolya
  • 2013. június 16.

Külpol

Az ellenzék elnökjelöltje volt a 2010-es belorusz elnökválasztáson; most házi őrizetben várja, hogy a minszki bíróság ítéletet mondjon róla. Novelláskötete, a Kandúr a zsákban a minap jelent meg magyarul; e-mailen kérdeztük Európa utolsó diktátorának titkairól.

Magyar Narancs: Milyen ma Fehéroroszországban élni?

Uladzimir Nyakljajeu: Mélyül a politikai és gazdasági válság. A belorusz rubel 2011-ben 200 százaléknyival értékelődött le. Az ország képtelen ellátni önmagát, ezért többmilliárdos hiteleket vesz fel és él fel. Ugyanakkor mintegy tízmilliárd dollárt, a költségvetés körülbelül kétharmadát fordítják az államapparátusra és az erőszakszervezetekre. Ma a belorusz nép olyan kölcsönökből él, melyeket majd a gyerekeinknek kell visszafizetniük. Ez szomorú és szégyenteljes.

MN: Mi vezetett idáig? Lukasenka elég volt hozzá, vagy a nép is kellett?

UNY: Sok hatás egyesült itt, közöttük van szubjektív (Lukasenka), de objektívek is: a kialakulatlan nemzeti öntudat, egy olyan történelmi fundamentum hiánya, amire egy új állam építésekor támaszkodni lehetne. A független Fehéroroszország építése egyidejűleg folyt és folyik az orosz impérium helyreállítási törekvéseivel, és Oroszország aktívan kihasználja ezen törekvéseiben Fehéroroszországot. Egy példa: jövőre orosz katonai bázis létesítését tervezik az ország területén, az EU határai mentén. Ez az EU-val, a NATO-val meglévő feszültség elmélyítését jelenti, holott az alkotmányunk leszögezi, hogy az ország atommentességre és semlegességre törekszik.

MN: Hogyan emlékszik vissza a rendszerváltozás éveire, mit akartak az emberek?

UNY: Ma, bárkit is kérdez, azt fogja mondani, hogy már a 80-as években is tudta: a Szovjetunió rövidesen össze fog omlani. Hát én például nem tudtam. Azt értettem, hogy a szovjet totalitarizmus el fogja temetni önmagát, azt azonban nem feltételeztem, hogy a temetésre még az én életemben kerül sor. De hát nem is volt temetés. A templomi búcsúztatás megtörtént, de a temetésre - mint az egyik novellámban történik - nem jutott idő. Eleredt az eső, és mindenki elrohant a temetőből. Az új lehetőségeket, a fejlődési perspektívákat nem lehetett tisztán látni. Az emberek nem annyira a szovjet rendszertől akartak megszabadulni, mint a gyűlölt kommunista vezetőktől. Jöjjön bárki - csak ezek ne. Így jelent meg Lukasenka.

MN: Most mennyire vannak tisztában az emberek az ország helyzetével?

UNY: Tessék, egy mai vicc. Megkérdeznek egy belorusz embert: Hol szeretnél élni, milyen országban? Fehéroroszországban. De hát ott élsz. Igen, de én abban szeretnék élni, amit a tévében mutatnak. Az emberek elég pontosan látják az ország helyzetét. Egyre többen vannak azok, akik nem a tévében, hanem az életben szeretnék a változásokat. De azok sincsenek kevesen, akik úgy vélik, hogy jól élnek, hiszen nincs háború. 'k az idősebb korosztályhoz tartoznak, amely sohasem élt ennél jobban.

MN: Mi a különbség a városi és a falusi élet között?

UNY: A lényeg nem a városi és a falusi lakosság aránya, hanem a városi és falusi öntudat aránya, ami egyelőre a városokban is jobbára falusi marad. Minden falusi mindig is beérte a szükségletek minimumával. Ha azelőtt paréjjal és csalánnal táplálkoztál, és a háború után ez így volt Fehéroroszországban, aztán kaptál egy karéj kenyeret - hát boldog vagy vele. Ezért nem beszél Lukasenka szabadságról és demokráciáról, hanem csak a pohárkát és töpörtyűt emlegeti és emelgeti, ami pedig immár nem csupán a jólét jelképévé válik, hanem jóformán nemzeti eszmévé. A mai Fehéroroszországban ez az eszme majdnem ugyanolyan, mint a Szovjetunióban volt a kommunizmus, ami tulajdonképpen az ivás és az evés lehetőségét jelentette. Persze, ha lehet, potyán.

MN: Milyen életstratégiák figyelhetők meg a különböző társadalmi rétegekben?

UNY: A rezsim könyörtelen a politikai ellenfeleivel szemben. Adott esetben nem elégszik meg a börtönbe vetésükkel, de meg is semmisíti őket: négy (több mint tíz éve - a szerk.) eltűnt ellenzéki sorsa máig ismeretlen. A megtorló intézkedések évről évre keményebbek, ilyen körülmények között tiltakozó megmozdulásokat szervezni igen nehéz. A törvény értelmében bármely, több mint három személyből álló csoportot letartóztathatnak "engedély nélküli tömeges megmozdulásért". De létezik olyan törvény is, amely a be nem jegyzett szervezetek nevében való cselekedeteket tiltja, márpedig az ellenzék jóformán csak ilyenekből áll, ide értve a "Mondj igazat!" polgárjogi mozgalmat is, amit én vezetek. Ezért mindenki maga keresi a saját tiltakozási formáit, s ezek sokkal inkább a körülményektől függenek, melyek között cselekednünk kell, mintsem a különböző társadalmi rétegektől.

MN: Mi a helyzet a politikai foglyokkal?

UNY: Bárki, ha ellenzékben van, ha politizál, kockáztatja, hogy politikai fogoly lesz. Ma tizenegyen vannak - köztük a 2010-es választások egyik elnökjelöltje. A büntető törvénykönyv nem tartalmaz politikai jellegű passzusokat, tehát a politikusokat köztörvényes bűncselekményekre vonatkozó paragrafusok alapján ítélik el. Ehhez a legkülönbözőbb vádakat találják ki, ilyen a tömeges rendbontás szervezése vagy az elnök megsértése. Azért, hogy a vádak meggyőzőbben hangozzanak, a legkülönbözőbb provokációkat szervezik ellenük. Az egyik ilyen provokáció volt a kormányépület elleni "roham", amit titkosszolgálatok szerveztek meg a 2010. december 19-i tiltakozó megmozdulás idejére. Több mint hétszáz embert tartóztattak le akkor. A titkosszolgálatok emberei az ártatlan emberek letartóztatásakor nem rejtik el szemérmesen az arcukat. Pontosan tudják: tegyenek bármit is - akár öljenek is embert! -, nem vonják őket felelősségre. Ezért pimaszul, cinikusan viselkednek. Engem például éjjel, kórházban tartóztattak le. Az intenzív osztályon. Kitépték belőlem az infúzió tűjét, és meztelenül vonszoltak a börtönbe. Később a kórház főorvosát, aki erre lehetőséget biztosított, Lukasenka Minszk egészségügyi szolgálata főnökévé nevezte ki. Hisz megérdemelte.

MN: Az EU és Amerika mit tud minderről?

UNY: Természetesen tudnak róla, és megteszik, amit tudnak. Ami például engem illet, ha nem nehezedik az EU és az USA részéről nyomás Lukasenkára, még most is börtönben ülnék. Más dolog, hogy sem az EU, sem az USA nem mindenható.

MN: Jó megoldás-e az, hogy a nyugati államok felfüggesztik Fehéroroszországgal a diplomáciai kapcsolatot, mint például Svédország?

UNY: Semmiféle politikai lépés, ideértve a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztését, nincs hatással Lukasenkára. 1998 nyarán minden uniós nagykövet elhagyta az országot, szinte ugyanez történt 2012 februárjában is - és semmilyen hatást nem ért el. Ahogy elutaztak, ugyanúgy tértek is vissza. Lukasenka csak az erő nyelvét érti. Valami hozadékuk lehetne a szankcióknak, azonban itt több probléma is van. Először is az EU-n belüli probléma a tagországok Fehéroroszországgal kapcsolatos különböző érdekei miatt. Másodszor pedig, amint növekszik az EU részéről gyakorolt nyomás, úgy gyorsul Belarusz haladása Oroszország felé. Márpedig ez komoly veszélyt jelent, hiszen a függetlenség elvesztésének kockázatát hordja magában.

MN: Oroszország nélkül valóban összeomlana Belarusz?

UNY: Fehéroroszország nem omlik össze Oroszország nélkül, de a Lukasenka-rezsim azonnal. Hisz kizárólag az orosz támogatás tartja fent Lukasenkát. Oroszország, mint Putyin elnök elmondta, csupán az orosz energiahordozók kedvezményes szállításával évi több mint négymilliárd dollárt fizet Belarusznak. És e bejelentés után Putyin kifejezte reményét, hogy a segítség nem lesz értelmetlen.

MN: Oroszországnak kell Fehéroroszország? Mire?

UNY: Ha önnek nincsen szüksége valamire, vajon fizet-e érte? Márpedig Oroszország, elsősorban pedig Putyin elnök fizet Lukasenkának Belaruszért. Putyinnak van egy álma: az orosz impérium újraélesztése. Eurázsiai Unió névre akarják keresztelni - az Európai Uniót ellensúlyozandó -, de a lényegen ez mit sem változtat. Márpedig Fehéroroszország nélkül és Ukrajna nélkül, ahol Oroszország sikeresen hatalomra juttatta saját emisszárját, Janukovicsot, ilyen impérium elképzelhetetlen.

MN: Lukasenka azt mondta, hogy ők "minőségi oroszok". A nép is így érzi?

UNY: Oroszországtól eltérően Belarusz európai ország. Valaha egy erős európai állam, a Litván Nagyhercegség alapját képezte, és annak volt a támasza. Ennek az államnak az alkotmányát belorusz nyelven írták, már ez is önmagáért beszél. Lukasenka pedig megöli a belorusz nyelvet. A nyelvvel együtt semmisíti meg a nemzeti kultúrát, a történelmi emlékezetet, kijelenti, hogy Fehéroroszországnak semmilyen európai történelme nem volt, hogy jóformán ővele kezdődött. 'szintén szólva ez az oka annak, hogy én belekeveredtem a politikába. Vajon mit tennének a magyarok Magyarország elnökével, ha egyszer csak azt találná mondani, hogy a magyar nyelv gyönge, kifejezőképessége korlátolt, semmi jelentőset nem lehet magyarul kifejezni? És azt tanácsolná, hogy oroszul vagy kínaiul beszéljenek. Fehéroroszország elnöke megvetően nyilatkozik a belorusz nyelvről, és azt bizonygatja a beloruszoknak, hogy oroszok ők, a minőség védjegyével. Csak azt nem pontosítja, hogy neki személyesen melyik testrészén található ez a védjegy. Az biztos, hogy nem a fején.

MN: Mi lenne, ha Lukasenka meghalna?

UNY: Nem győzne a szabadság és a demokrácia azonnal. Nagyon bonyolult helyzet állna elő. Nincs az országban olyan politikai erő, amely akkora lakossági támogatást élvezne, hogy ezt a bizalmat meglovagolva jogszerűen, szabad és igazságos választások útján hatalomra tudna jutni, és biztosíthatná a politikai, gazdasági és szociális reformokat. A hatalomért vívott harcba beszállnak a rezsim örökösei, az apparátus, az üzleti körök, az erőszakszervezetek képviselői, Oroszország sem tartja magát távol... Abból a zsákutcából kitörni, amibe a jelenlegi rezsim belehajtotta Belaruszt, nem lesz egyszerű, évekre lesz ehhez szükség.

MN: Mi lesz a 2015-ös választásokon? Ön például szabadlábon lesz?

UNY: Putyin 2015-öt jelölte ki álma megvalósulásának időpontjául, tehát az Eurázsiai Unió szerződésének aláírására, ahová első körben Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán kell, hogy tartozzon. A szerződés aláírásához szüksége van Lukasenkára. Ezért segíteni fog neki, és támogatni fogja a 2015-ös választásokon. Így tehát nem lesz semmilyen választás, hanem 2010 ismétlése jön: a választás meghamisítása, tiltakozások, a hatalom és a társadalom szembenállása. Hogy mennyire lesz éles a szembenállás, attól függ, milyen gazdasági helyzet alakul ki addigra. S hogy szabadlábon leszek-e? Nem tudom. Korábban sem tettem semmi olyat, amiért embereket börtönbe vetnek, de ez nem segített rajtam. Most rendőri felügyelet alatt állok, bírósági ítélet tiltja, hogy Minszket elhagyjam, hogy este ne legyek otthon, hogy közéleti tevékenységgel foglalkozzam, júliusban pedig újból ítélkezni fognak fölöttem.

MN: Mekkora az ismertsége, a támogatottsága a Mondj igazat! mozgalomnak?

UNY: A három legismertebb ellenzéki szervezet egyike, az én személyes támogatottságom pedig mint a mozgalom vezetőjéé a legmagasabb az ellenzéki politikusok közül.

MN: Vannak Fehéroroszországban földalatti szervezetek?

UNY: Nem. Voltak ilyen szervezetek létrehozására próbálkozások, de sikertelenek. A KGB - és Belaruszban a KGB nem egyszerűen korábbi, szovjet formájában maradt fent, de még a nevét is megőrizte - annyira teletömte az országot ügynökeivel és spiclijeivel, hogy bármit konspirációs formában fenntartani csak nagyon rövid ideig sikerülhet.

MN: Milyen egy ember élete?

UNY: Mivel az átlagembernek csak a hatalmat kell félnie, és mert jobban kell félnie tőle, mint a haláltól, az átlagember élete átlagos. Egyébként, megfigyeléseim szerint, nem csak Belaruszban ilyen, ha a lét értelmében nézzük. Ha pedig az életvitel tekintetében, úgy attól függ, hogy mit és mivel hasonlítunk össze. A belorusz rendkívül igénytelen nép. Ami még a legközelebbi szomszédainknál, a lengyeleknél is szegénységnek számít, az nálunk luxus. Lukasenka többször is elmondta, hogy mekkora szerencséje van egy ilyen néppel, és ez bizony az a ritka eset, amikor igazat beszélt.

MN: Sokan elmennek?

UNY: Az emigráció jelentős. De elsősorban gazdasági, nem politikai. Így tehát megvan a lehetőség a hazatérésre, de kevesen jönnek vissza. Leginkább fiatalok hagyják el az országot. A lakosságnak ezen a csökkenésén túl ez komoly demográfiai problémát is okoz - tulajdonképpen az összes probléma legveszélyesebbikét. Belaruszban a születési szám sokkal alacsonyabb a halálozásinál, Lukasenka vezetése alatt a beloruszok lélekszáma félmillióval lett kevesebb. Ilyen tempóban a kihalás se várat magára sokáig.

MN: Ön marad?

UNY: Nem akarok emigrálni, mert van itt kit és mit szeressek. Egyszer megpróbáltam elhagyni a szeretteimet - és örökre visszatértem hozzájuk. Nekem Don Quijote szimpatikus. Fiatal koromban az egyik kedvenc könyvem volt. És nem igaz, hogy hiába küzdött, hogy nem győzött. Igenis győzött, hiszen amint felhangzik a neve, mindenki a lovagiasságra, nagylelkűségre, tisztességre, becsületre gondol. Mindarra, aminek hiányát annyira szenvedi a mai ember - akár a diktatúrában, akár a demokráciában.

Kivel állunk szemben?

Aljakszandr Lukasenka, az egykori kolhozelnök az országos politikába 1990-ben verekszi be magát: parlamenti képviselő lesz, s általában a fontolva haladás útját képviseli a függetlenség felé mérsékelt lelkesedéssel igyekvő Fehéroroszországban. Először 1994-ben, demokratikus körülmények között választják az ország államfőjévé, hogy aztán villámgyorsan, nemritkán törvényen kívüli eszközöket használva háttérbe szorítsa a törvényhozást, és kiszélesítse az elnöki hatalmat. 1996-ban a Belarusz Népi Front tüntetésekkel próbálja megdönteni mind nagyobb hatalmát: vezetője, Zjenon Paznyak később az USA-ba menekül. 1998 áprilisában Lukasenka szerződést ír alá az orosz-belorusz gazdasági unió létrehozásáról. 2001-ben újraválasztják, 2004-ben referendum dönt arról, hogy a következő választáson is indulhasson. 2006-ban ismét győz, a három ellenzéki jelölt, Aljakszandr Milinkevics, Szjarhej Hajdukievics és Aljakszandr Kozulin gyengén szerepel. Számos külföldi kormány csalással vádolja az elnököt, az ellenzék Minszkben tüntet: vezetőit több tüntetővel együtt letartóztatják, Kozulint öt év börtönre ítélik. A következő, 2010-es "választásokon" 11 jelölt indul Lukasenka ellen, a választások éjszakáján a KGB több elnökjelöltet és több száz tüntetőt megver, majd letartóztat. 2011-ben az emberek némán, zászlók, transzparensek nélkül vonulnak ki a nagyvárosok utcáira, "jobb állva meghalni, mint térden állva élni" jelszóval. A fiatalok nem részesülhetnek anyanyelvi képzésben, az országban nincs belorusz nyelvű tévécsatorna - az egyetlen ilyen, a Belsat Lengyelországból sugároz, s itt működik a szabad Fehéroroszországért harcoló legtöbb intézmény, szervezet is.

 

(Kritikánkat a Kandúr a zsákban-ról lásd Visszhang rovatunkban.)

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.