„Friedrich Merz nem elfogult Magyarországgal szemben pozitív vagy negatív értelemben sem. Az ő életében nem játszott nagy szerepet a ’89-es határnyitás, mint mondjuk Helmut Kohl vagy akár Angela Merkel esetében: már politikusként dolgozott, de nem magas pozícióban. Nem az érzelmek, hanem az érvek embere, analizáló személyiség, nem a narratívák meggyőző erejében hisz” – jellemzi röviden a május elején hivatalba lépett kereszténydemokrata kancellárt Hettyey András, a német oktatási nyelvű Andrássy Egyetem docense. A magyar külpolitika fősodra néhány furcsa kilengés ellenére atlantista volt 2014-ig. 2015-ben indult be mindenki számára érzékelhetően az a folyamat, amelynek során az Orbán-kormányok mind jobban kipörgették az országot a nyugatos politikából, illetve a Fideszt az Európai Parlamentben a németek dominálta Európai Néppártból. A külpolitikai szakértő szerint erre a váltásra „a koronát 2022-ben, az Ukrajnában zajló háború ellentétes megítélése tette fel”, amellyel látványossá vált az elhidegülésünk uniós és NATO-szövetségeseink javától, így Németországtól is.
Egy jó kapcsolat elrontása
Németországban is vannak olyan választói rétegek, amelyek nem helyeslik Ukrajna uniós megsegítését és az ország uniós tagságának szorgalmazását. Ők jellemzően a szélsőjobboldali AfD szavazói, bár Kelet-Németországban vannak olyan CDU-szimpatizánsok is, akik hasonlóan látják ezt. A német kormánykoalíció vezető pártszövetsége, a CDU/CSU azért is tartja kártékonynak az Orbán-kormány ténykedését, mert az nem veszélytelen a saját belpolitikai pozícióira. Figyelemmel kísérik a magyarországi eseményeket, a médiaviszonyokat, a korrupciós botrányokat, a demokrácia megkérdőjeleződését. „Azt tippelném, hogy az ún. »átláthatósági törvényt« is alaposan monitorozzák. A színfalak előtt és mögött is vannak megszólalások, amelyekből arra lehet következtetni, hogy véges a németek türelme az újrakezdésre” – véli a külpolitikai szakember, aki szerint Orbán Viktor azzal sem növelte az ázsióját a CDU-n belül, hogy februárban, egy héttel a német választások előtt fogadta a rivális AfD vezetőjét, Alice Weidelt.
Hajlandóság az eszmecserére mindenesetre még mindig van: Orbán nemrég zárt körben találkozott Merz kancellárral. A német kormány megüzente május elején, hogy „újra kinyújtjuk a kezünket Budapest felé” – cserébe hasonló gesztust várna. Innen nézve azonban kifejezetten barátságtalan lépés volt, amikor a szélsőjobbos ún. „konzervatív-szuverenista” CPAC magyarországi rendezvényén ismét felléptek AfD-s képviselők.
Magyar Péter és a Tisza Párt megjelenése természetesen befolyásolja a magyar–német kapcsolatok alakulását, ugyanis az Európai Néppárt (EPP) tagjaként Magyarék mind többet mutatkoznak a hazai kormánypárti körökben démonizált Manfred Weberrel, az EPP elnökével, aki hazájában a CSU politikusa. Az uniós pártcsaládba tartozás ajtókat nyit meg a Tiszának a döntéshozók, a lobbicsoportok, a nagyvállalatok felé. A Fidesz ezen a pályán már leszerepelt, sőt a viszony annyira elromlott, hogy a kétoldalú Fidesz–CDU/CSU találkozók is elmaradnak – ezért is lett jobb híján (no meg a közös szélsőjobbos eszmék talaján) az AfD a magyar kormánypárt első számú német partnere.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
