Egy évvel a Vladimír Mečiart megbuktató 1998-as, a szlovák médiában történelminek titulált választás után széles kormánykoalíció alakult, amelynek tagja lett a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) is.
Az SDĽ a második legerősebb pártként 6 minisztert adott a 20 tagú kormányba. Ám hiába osztogatták bőkezűen akkoriban a bársonyszékeket, a párt fiatal üdvöskéjének, egyben legnépszerűbb politikusának, Robert Ficónak nem jutott poszt.
Kommer múlt
A jogász végzettségű politikus akkor még csak 34 éves volt, de kezdőnek semmiképpen nem volt nevezhető. 1992-től parlamenti képviselő volt az SDĽ színeiben, ahová a kommunista pártból lépett át még 1990-ben. Fico ugyanis nem volt rendszerváltó fiatal demokrata, egyetemistaként 1986-ban lépett be a kommunista pártba.
| ||
Inkább a pártállami rendszer haszonélvezője volt, a mézesheteit például 1988-ban Máltán töltötte, ami nemcsak azt bizonyítja, hogy anyagilag nem ment rosszul a sora – ezt az apósának köszönhette, aki 1988-ban lett a Legfelsőbb Bíróság alelnöke –, hanem azt is, hogy a szocialista rendszer megbízott benne, nem tartott attól, hogy emigrál. A kommunizmus és a Szovjetunió iránti szeretetét egyébként iskolatársai szerint az egyetemen sokszor bizonyította, fontos szerepet vitt a kommunista párt ifjúsági szervezetében.
Az egykori szocialista káder azonban 1998-ban rossz néven vette, hogy pártja csak parlamenti képviselőként számol vele, ennél nagyobb ambíciói voltak. Ki is lépett az SDĽ-ből, és megalapította a Smert (Irány), amelyet akkor Tony Blair munkáspártjához hasonló, harmadik utas pártként képzelt el. Úgy tervezte, már 2002-ben át fogja venni a kormányrudat, ezt azonban megakadályozta a jobboldal meglepő győzelme. Fico csalódott a 14 százalékos eredmény miatt, és ellenzékben maradt.
Inkább Mečiar és Slota
A következő négy évben azonban fokozatosan egyre feljebb tornázta pártja népszerűségét, a 2006-os választásokat már magasan nyerte, csaknem 30 százalékot szerzett, és válogathatott a koalíciós partnerek között. Habár lett volna más lehetőség is, Fico az akkori érdekeihez legjobban passzoló megoldást választotta: összeállt Vladimír Mečiar pártjával, a HZDS-szel és a Ján Slota nevével fémjelzett Szlovák Nemzeti Párttal.
Döntése hazai és nemzetközi körökben is kiverte a biztosítékot. Mečiart még mindig a demokrácia ellenségének tartották, aki ellenezte Szlovákia belépését a NATO-ba és csaknem ellehetetlenítette az EU-hoz való csatlakozást. Az SNS pedig a Slota-féle vulgáris nacionalizmusa miatt volt elfogadhatatlan a demokratikus közvéleménynek.
Az Európai Szocialisták Pártja 2006 őszén fel is függesztette a Smer tagságát – hasonlóan ahhoz, ahogy most a Fideszt kezeli a Néppárt –, és 2008-ig büntiben maradt. A megbocsátást azzal érték el, hogy vállalták: nem fogják csorbítani a nemzeti kisebbségek jogait. És Fico pontosan tudta, hogy miért ezt a két pártot választotta.
| ||
Egyrészt tőle sem volt idegen a nacionalizmus, főleg a magyarellenesség. Már 1998-ban is „magyarveszélyre” figyelmeztetett, amikor az akkori pártja az SDĽ a Magyar Koalíció Pártjával (MKP) közösen alakított kormányt. Akkor azt kifogásolta, hogy az MKP megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumok legitimitását, amelyek a magyar kisebbség jogfosztottságát eredményezték a 2. világháborút követően. Számított európai partnerei tiltakozására is, viszont úgy kalkulált – ahogyan ez be is igazolódott –, hogy ez fokozatosan alábbhagy.
Másrészt Fico hamar felismerte: a támogatottságát csak a HZDS és az SNS irányában tudja növelni, a másik oldaltól nem tud szavazatokat elvenni. A korábbi választási ciklusban már integrálta, pontosabban bekebelezte a magukat szocialistának, szociáldemokratának nevező kisebb pártokat, köztük anyapártját, az SDĽ-t is. A 2006-ban szerzett 29 százalékkal elégedetlen volt, többet szeretett volna elérni.
És valóban: népszerűsége 2006-tól folyamatosan emelkedett. Ez egyrészt az osztogató, szociális támogatásokat növelő politikájának volt köszönhető - igaz, erre nem lett volna elég pénz a büdzsében, ha nincs a korábbi jobboldali kormányok szigorú gazdaságpolitikája -, másrészt az uniós csatlakozás is lökött egyet a gazdaságon. Korábban nem látott szintre csökkent a munkanélküliség, nőttek a bérek, javult a választók anyagi helyzete.
Bejött a számítása
A 2008-as gazdasági válság ugyan megtörte a kormánya lendületét, de a fekete levest nem ő, sokkal inkább korábbi koalíciós partnerei itták ki: 2010-ben a HZDS 4,3 százalékkal a parlamenten kívül maradt, az SNS pedig 5,07-tel éppen csak bejutott.
Mivel Ficonak nem akadtak partnerei a kormányalakításhoz, az ellenzék térfelére került a labda. Ahhoz viszont, hogy átvegyék az ország irányítását, az összes ellenzéki pártot össze kellett tolni. A Radičová-kormány nem is bírta másfél évnél tovább, épphogy nekifogott a gazdasági válság kezelésének, máris lekerült a színről.
Ezalatt viszont ellenzéki pártként a Smer tovább tudott erősödni, így 2012-ben hatalmas győzelmet ért el: 44,4 százalékkal csaknem alkotmányos többséget szerzett, 83 képviselőt juttatott a parlamentbe, ami bőven elég volt a kormányalakításhoz (a kormánynak legalább 76 képviselő támogatását kell bírnia a 150 tagú parlamentben).
Ezen a választáson jutott a csúcsra a Smer, a következő voksolást 2016-ban ugyan megnyerte, de már csak 28,2 százalékot szerzett, vagyis 16 százalékpontos veszteséget könyvelhetett el. Ekkor ismét koalíciós kormányzásra kényszerült, az SNS mellett a Híd és a Sieť (Háló) csatlakozott hozzá. A Sieť viszont nagyon gyorsan leamortizálta magát, parlamenti képviselőinek többsége a Hídban folytatta, így a kormánytöbbség megmaradt.
A Kuciak-gyilkosság
A Smernek – és a másik két kormánypártnak is – a Kuciak-gyilkosság, illetve az utána kialakult társadalmi elégedetlenség ártott a legtöbbet. Nem segített rajtuk az sem, hogy Robert Fico távozott a kormány éléről, lemondott a belügyminiszter, új kormány alakult Peter Pellegrini vezetésével és nem sokkal később leváltották az országos rendörfőkapitányt is.
Pedig a Kuciak-ügy felderítése meglepően - Szlovákiában szokatlanul - gyorsan haladt, 2018 szeptemberében már előzetes letartóztatásba kerültek a feltételezett elkövetők, 2019 márciusában pedig a megrendelő, Marian Kočner vállalkozó ellen is vádat emeltek. Csakhogy az is kiderült, hogy Kočnert erős szálak fűzték különféle smeres politikusokhoz.
A múlt hétvégén zajlott parlamenti választáson a Smer már csak 18,3 százalékot kapott. A pártelnök, Fico még ennek is örülhet, ugyanis a kampány során kiadott felmérések 15 százalékra becsülték a Smer támogatottságát.
| Kellemetlen ügyek A korábbi miniszterelnöknek nem volt túl sok személyes jellegű botránya, de azért akadt két ügy, ami sokat ártott neki. Az egyik a Gorilla-gate. A szlovák titkosszolgálat 2005-ben és 2006-ban lehallgatta az egyik leggazdagabb és legnagyobb befolyású szlovák vállalkozónak, Jaroslav Haščáknak a lakását, amelyet a partnereivel való titkos találkozókra használt. Habár a lehallgatott beszélgetések többsége az akkor kormányzó Mikuláš Dzurindára és pártja, az SDKÚ egyes politikusaira volt terhelő, kiderült, hogy Robert Fico is járt abban a lakásban. A leendő kormányának várható intézkedéseiről és pártja finanszírozásáról beszélgetett Haščákkal. A másik ügy a választók számára sokkal megfoghatóbb: Fico lakása. A miniszterelnök ugyanis néhány hónappal ezelőtt még egy bérlakásban lakott a szlovák parlament közelében. Ez a városrész tulajdonképpen a pozsonyi Rózsadomb: régi villák és megfizethetetlen lakásárak jellemzik. A miniszterelnök lakása azonban nem az ára miatt vált Fico egyik legnagyobb botrányává, hanem a tulajdonosa miatt. A Bonaparte lakóparkban lévő 377 négyzetméteres lakást csak bérelte, havi 2650 eurót fizetett érte. Ez ugyan nem kevés, de Fico megengedhette magának, kijött a fizetéséből. A probléma azonban az volt, hogy a lakást Ladislav Bašternák vállalkozótól bérelte, akit több millió eurós áfacsalással gyanúsítanak. Bašternák ugyan már börtönben ül, de Fico második kormánya idején gyakorlatilag büntetlenséget élvezett, a rendőrség még a gyorshajtási bírságot sem merte behajtani rajta. A választókat az is irritálhatta, hogy Bašternák méregdrága autói – például egy Bugatti Veyron vagy egy Bentley Continental – sokszor a tilosban vagy mozgássérülteknek fenntartott helyen parkoltak. A Bonaparte lakópark ügyére rárepült az ellenzék is: Igor Matovič, a mostani választás győztese több tiltakozóakciót is tartott azt követelve, hogy Fico költözzön ki az adócsaló lakásából. |
Fico és Pellegrini
A Kuciak-gyilkosság hatását a Smer-SNS-Híd koalíció a miniszterelnök lemondásával, Fico háttérbe húzódásával próbálta kivédeni.
| ||
Ugyan lemondott a kormányfői posztról, de több olyan csörtéje is volt az új miniszterelnökkel, Peter Pellegrinivel, amiből kiderült: ő a tényleges irányító. Bár a választási kampányban Fico szinte meg sem jelent, a Smer nem tudta eléggé eltávolítani magától. Pár nappal a voksolás után pedig már nem Pellegrini, hanem Fico ecsetelte, mi vár a Smerre a jövőben. „Hogy mi lesz ezután, a következő hetekben dől el – mondta egy nappal a választások után. – Én hiszem, hogy egy vagy két év múlva sokkal erősebben térhetünk vissza. Magam nevében azt mondom, hogy erős baloldali pártot akarok vezetni.”
Azt, hogy a választási vereségből fel tud-e állni, a következő hetekben, hónapokban dől majd el. Mint ahogy az is, hogy nem feszíti-e szét Pellegrini és Fico konfliktusa a Smert.
