Egy villámháború krónikája: John Major utolsó kártyája

szerző
Karsai Tamás
publikálva
1996/22. (05. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Európai Unió megleckéztetése helyett a miniszterelnök nevetségessé tette magát, pártját és országát - így a közvélekedés John Major múlt héten bejelentett együtt-nem-működési politikájáról. A bukásra ítélt kormányfő utolsó kétségbeesett kísérlete Britannia közhangulatának megfordítására egyúttal arról is árulkodik, hogy az egykori birodalom még mindig nem találja valódi helyét Európában.

Az Európai Unió megleckéztetése helyett a miniszterelnök nevetségessé tette magát, pártját és országát - így a közvélekedés John Major múlt héten bejelentett együtt-nem-működési politikájáról. A bukásra ítélt kormányfő utolsó kétségbeesett kísérlete Britannia közhangulatának megfordítására egyúttal arról is árulkodik, hogy az egykori birodalom még mindig nem találja valódi helyét Európában.

Az események

az elmúlt hét elején gyorsultak fel. Május 20-án az EU állatorvosi különbizottsága a brüsszeli bizottság javaslata ellenére elutasítja a brit marhahús kivitelére nyolc hete kivetett tilalom enyhítését. Douglas Hogg londoni mezőgazdasági miniszter sajnálkozását fejezi ki az üggyel kapcsolatban, ám Franz Fischler brüsszeli agrárbiztossal egyetemben úgy véli, hogy a javaslatot legkésőbb az unió szakminisztereinek június 3-ra összehívott rendkívüli találkozóján jóváhagyják az érintettek. London eközben hallgat, kommentátorok azonban emlékeztetnek arra, hogy a brit főváros a megelőző napokban a tárgyalásos megoldás hívének mutatkozott.

Kedden robban a bomba. John Major parlamenti beszédében kijelenti: nem szívesen tesz ugyan ilyet, de Nagy-Britannia minden eszközzel akadályozni fogja az unió működését, amíg fel nem oldják a marhaszármazékok - jelesül a fagy-gyú, a zselatin és a brit bikák nemes magja - exportjának tilalmát, és nem tűznek ki konkrét menetrendet a szigetország állattenyésztőit a csőd szélére sodró embargó teljes feloldására. Szerdán létrejön a Major megálmodta együtt-nem-működési bizottság - amit a jobboldali brit bulvárlapok a dicsőséges britanniai csatáról ábrándozva háborús kabinetnek neveznek el -, a miniszterek szabályos "brainstorming" keretében keresik a pontokat, ahol keresztbe tehetnek uniós tagtársaiknak.

Ez utóbbiak először visszafogottan reagálnak.

Az unió

történetében nem ritka, hogy egy kormány belpolitikai gondjait kifelé irányuló kardcsörtetéssel igyekszik megoldani, és mi mindannyian tisztában vagyunk Major miniszterelnök sanyarú helyzetével - véli egy névtelen spanyol diplomata. A németek kevéssé lelkesek, ami érthető, hiszen Britannia dühe elsősorban rájuk irányul. Bonn egyszerűen csak a saját marháit szeretné értékesíteni, ezért a huzavona - hangzik az eurofób brit lapok értékelése.

A helyzet persze nem ilyen egyszerű. Az exporttilalom enyhítése ellen Németországon kívül Ausztria, Spanyolország, Portugália és a Benelux államok szavaztak. Ha mondjuk Hollandia mégis a javaslat mellett voksol - a hírek szerint Hágát különösen a bikasperma exporttilalmának feloldása aggasztotta -, az egész ügy meg sem történik: a britek jelzést kaptak volna az EU jóindulatáról, igaz, marhahúsukkal továbbra sem jelenhetnének meg az európai piacokon.

Ezek után felmerül a kérdés: miért nem elfogadható London számára a megszorítások két héttel későbbi enyhítése. (Ha a mezőgazdasági miniszterek ugyanúgy szavaznak, mint állatorvosi szakértőik, akkor átmegy a brüsszeli bizottság javaslata, a múltkori voksolásra ugyanis a minősített többség elvei vonatkoznak, míg a következőn az egyszerű többség dönthet.) A mértékadó brit sajtó - és a Munkáspárt - szerint egyértelműen arról van szó, hogy az eseményekkel régóta sodródó, várható választási vereségébe beletörődni azonban nem tudó Major

xenofób kampánnyal

tesz egy utolsó kísérletet saját és pártja helyzetének megszilárdítására.

A miniszterelnökre valóban rendkívüli nyomás nehezedik. A Munkáspárt két éve folyamatosan legalább 20 százalékponttal vezet a népszerűségi listákon, részben ennek következtében a toryk parlamenti többsége egy főre olvadt, bármelyik pillanatban sor kerülhet a legkésőbb jövő májusig megrendezendő választások kiírására, amelyeken ilyen előjelek mellett nem sokan fogadnának a konzervatívokra. Major utolsó titkos reménye egy választási költségvetés volt, a marhavész következtében azonban ez a lehetőség is elúszni látszik.

A közelmúltban londoni kormánykörökből kiszivárgott információk szerint a kincstár felszólított minden minisztériumot, hogy legalább 5 százalékos költségcsökkentés mellett dolgozzák ki terveiket. Egyértelművé vált tehát, hogy a toryk az állami kiadások drasztikus visszafogásával igyekeznek "helyet csinálni" egy látványos adócsökkentésnek, amellyel talán még visszahódíthatják a Munkáspárt vélelmezett, bár hevesen tagadott adóemelési hajlandóságától meglehetősen idegenkedő középrétegeket.

Major kormányfő titokban a pokolba kívánja a marhavészt a levágandó pár százezer állattal és összes költségeivel egyetemben. Nagy-Britanniában létezik az a jó szokás, hogy minden potenciális állami többletkiadás esetén kiszámolják, mennyivel kell emelni a jövedelemadó alapkulcsát ahhoz, hogy kellő bevétel gyarapítsa az államkasszát a feladat ellátásához. (Arrafelé nem szoktak csak úgy tíz-húsz milliárdokat beígérni, hozomra.) A marhamészárlás 2,4 milliárd fontra becsült fedezetét fontonként másfél pennys, azaz másfél százalékos adóemelésből lehetne előteremteni: ezáltal gyakorlatilag

lőttek az adócsökkentésnek

Major ekkor döntött úgy, hogy a nacionalizmus - elődje által is sikerrel forgatott - fegyverét ragadja kezébe. A Vaslady meglehetősen piszlicsáré ügy miatt háborút kezdett Argentínával, és a következő évben fölényesen nyerte a választásokat. Piszlicsáré ügy most is akadt, azt azonban egyelőre nehéz elhinni, hogy Majort éppen ez repítené ismét a csúcsig, hiszen átlát rajta az egész brit közvélemény. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a britek több mint fele a kormányt teszi felelőssé a marhavész kapcsán kialakult zűrzavarért, míg az ördögi Brüsszelt kevesebb, mint 20 százalék hibáztatja. A mögöttes szándékok várható kudarca mellett különösen kellemetlenné teszi Major helyzetét az a tény, hogy várhatóan a nyíltan deklarált célok sem teljesülnek. Jacques Santer, a brüsszeli bizottság feje máris közölte, hogy a tilalom enyhítését maga is támogatja, a teljes feloldásról intézkedő menetrendre azonban ne számítson London. Ahhoz ugyanis először az kellene, hogy a szigetországban valóban tegyenek valami érdemlegeset a kór leküzdéséért.

A brit együtt-nem-működés egyébként sem okozhat akkora kárt az uniónak, mint első pillanatban gondolná a laikus. Az EU a legtöbb kérdésben ma már többségi szavazással dönt, így Major nem léphet Charles de Gaulle örökébe, aki a hatvanas évek végén vétóival mintegy hat hónapra valóban megbénította az akkor még jóval alacsonyabb szintű integrációt. A britek blokkolhatják persze a gyorsított eljárással, vita nélkül jóváhagyandó, éppen ezért egyhangú szavazást igénylő, általában kisebb jelentőségű ügyeket, így például az AIDS-kutatás finanszírozását vagy a legszegényebb országoknak nyújtott segélyek folyósítását. Vannak még ma is egyhangúságot igénylő döntések, például a külpolitika vagy az adószabályok terén - itt éppenséggel borsot lehet törni Brüsszel orra alá.

Csakhogy

Szkeptikusabb EU-szakértők megjegyzik, hogy London már mostanáig is igyekezett megvétózni szinte minden új kezdeményezést az integráció szorosabbra fűzésére, így Major bejelentése csupán a helyzet hivatalos elismerését jelenti, komolyabb megrázkódtatásokra nem lehet számítani. A Financial Times Bismarck 130 évvel ezelőtti kijelentését idézi (ha Vaslady, legyen egy Vaskancellár is): Albion mennydörgéséhez ma már nem társulnak sújtó villámok, a kisdedeket sem rémíti a hangzavar.

Karsai Tamás

szerző
Karsai Tamás
publikálva
1996/22. (05. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs