Hongkong: Bolygó vietnamiak

  • Ara-Kovács Attila
  • 1996. május 30.

Külpol

A Kelet-Ázsiában tartózkodó harminchatezer vietnami menekült fele Hongkongban él; azaz rögtönzött menekülttáborokban, illetve a szigetország börtöneiben - immáron évek óta - a kitoloncolásra vár. Az 1984. december 19-én - még a Thatcher-kormányzat idején - megkötött angol-kínai szerződésbe, mely a gyarmat 1997-es Kínához való visszacsatolásáról rendelkezik, Peking követelésére bekerült, hogy a kérdéses időpontig az angol adminisztráció megszabadítja az országot a menekültektől.
A Kelet-Ázsiában tartózkodó harminchatezer vietnami menekült fele Hongkongban él; azaz rögtönzött menekülttáborokban, illetve a szigetország börtöneiben - immáron évek óta - a kitoloncolásra vár. Az 1984. december 19-én - még a Thatcher-kormányzat idején - megkötött angol-kínai szerződésbe, mely a gyarmat 1997-es Kínához való visszacsatolásáról rendelkezik, Peking követelésére bekerült, hogy a kérdéses időpontig az angol adminisztráció megszabadítja az országot a menekültektől.

Ám nemcsak az idegenekkel szemben mindig is ellenséges Kínai Népköztársaság politikai szándékai befolyásolták Londont, amikor aláírta a szóban forgó megállapodást; Hongkong lakossága sem látta - és ma sem látja - szívesen a vietnamiakat, és megragad minden alkalmat, hogy a kormányzattól számon kérje a menekülttáborokra elköltött milliókat. Az elutasító közhangulatra mi sem jellemzőbb, mint hogy még a nyugati értékek mellett magát leginkább elkötelező politikai erő, a Demokrata Párt is óvakodik nyíltan állást foglalni az ügyben. Bár való igaz, tagjainak sohasem tiltotta meg, hogy - ha jónak látják - pártjára álljanak a vietnamiaknak.

Taktikai megfontolások

Sok demokrata párti képviselő az elmúlt időszakban élt is az alkalommal. Közülük egyesek azzal érveltek, hogy ha Hongkong nem képes - akár áldozatok árán is - mások emberi jogait megvédeni, akkor 1997 után saját polgárainak jogait sem tudja majd érvényre juttatni a pekingi vezetéssel szemben. Más képviselők - illetve a politikai élet független radikálisai közül sokan - taktikai megfontolásból álltak a vietnamiak pártjára. Szerintük ugyanis minden olyan akció üdvözlendő, mely a Hongkong és Peking közötti ellentétet nemzetközileg is láthatóvá - illetve látványossá - teszi. Márpedig a menekültek ügye nagyon is ilyen.

Radikalizálódás

Eddig a vietnamiak kitoloncolását a megfelelő törvények hiánya hátráltatta. E körülmény az elmúlt napokban megszűnt; a parlament - ennek neve Hongkongban Törvényhozói Tanács (Legislative Council) - május 22-én megszavazta az eladdig annyira hiányolt paragrafust.

A vietnamiak - dacára annak, hogy sokkal inkább gazdasági, mint politikai okok miatt fordítottak hátat hazájuknak -, ráébredvén a veszélyre, az elmúlt időszakban fokozatosan radikalizálódtak. Paradox módon főként Hanoi azon "elvi" nyilatkozata tüzelte fel őket, amelyben a vietnami vezetés leszögezi, hogy "bűnözőket semmiképp sem hajlandó visszafogadni", márpedig a menekültek többsége - Hanoi szempontjából legalábbis - természetesen bűnözőnek minősül.

Ezt követően a hongkongi táborokban mindennaposakká váltak az erőszakos jellegű megmozdulások. A vietnamiak java része készséggel ringatta magát abba az illúzióba, hogy Hanoi ódzkodása miatt a gyors visszatoloncolástól nem kell tartania, és azt is biztosra vette, hogy az erőszakos tiltakozások eredményeképpen a hongkongi kormányzat igyekszik majd valamilyen csendes megoldást találni letelepítésük legalizálására. Egyébként is - amint egyik alkalmi vietnami ismerősömtől hallottam, aki egy átmeneti időszakot a whiteheadi táborban töltött - "sokkal több kínai menekült el innen az 1997-ben bekövetkező visszacsatolás elől, mint amennyien mi vagyunk; befogadásunkkal nem veszítenek semmit, inkább nyernek".

Ám erről mind London, mind pedig a helyi kormányzat másként vélekedett. Az előbbi attól tartott, hogy ha liberális megoldásra sarkallja a szigetországot, akkor esetleg helybeli kínaiak nagyobb tömege követelne majd brit honosságot, hasonló érvek és hasonló méltányosság alapján. Másrészt a hongkongi kormány sem kapott sem belső, sem külső bátorítást ahhoz, hogy elnézőbb legyen a menekültekkel szemben.

Távol maradni

Azazhogy mégiscsak jött némi "bátorítás" - a menekültügyben mellesleg szintúgy érintett - Malajzia részéről, ám épp nem az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Kuala Lumpur áprilisban elrendelte a területén tartózkodó vietnamiak tömeges deportálását egy part menti szigetre, amely afféle "átszállóállomás" szerepét tölti majd be a hazatoloncolás során.

A nyugati kormányok igyekeznek kivétel nélkül távol maradni e kellemetlen problémától. Az USA ugyan felajánlotta, hogy befogadja mindazokat, akik kivették részüket a kommunizmus elleni harcból, illetve segítették az amerikai háborús erőfeszítéseket a hatvanas-hetvenes években. E nagylelkű ajánlat azonban túl későn érkezett, semhogy bárki is komolyan vehetné. Az amerikaiak egykori vietnami szövetségesei ugyanis vagy még idejekorán - azaz az összeomlás napjaiban - elmenekültek az országból, vagy már rég eltűntek valamelyik Saigon körüli "átnevelőtáborban".

Ami Angliát illeti, az ottani politikai erők elutasítanak mindenféle olyan interpretációt, amely bevonhatná őket e keserű vitába. Igaz, a Munkáspárt külügyi titkára, Robin Cook, aki május elsején látogatott Hongkongba, kijelentette: "Pártom biztosítani fogja minden hongkongi kisebbségi számára a jogot, hogy a jövőben is beléphessen Nagy-Britanniába, és segíteni fogja azokat, akik tartózkodási engedélyért folyamodnak." A kérdés csak az, hogy a hongkongi menekültek kisebbségieknek számítanak-e majd, vagy csak azoknak szól az ígéret, akik üzleti céllal telepedtek le itt, mint az indiaiak vagy a pakisztániak.

A Munkáspárt nagyvonalú ígéretének talánya gyorsabban szertefoszlott, mint ahogy arra bárki is számított. A héten ugyanis megkezdődött a menekültek tömeges visszatoloncolása - légi úton - Vietnamba.

Ara-Kovács Attila

(Hongkong)

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.