Elloptak 120 műkincset az olasz közmédia irodáiból

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. június 11.

Külpol

A tolvajok évtizedekig hordhatták haza a képeket, tízmillió eurós a kár.

 

A RAI olasz közmédia több olaszországi irodájából összesen 120 műkincset loptak el, a tolvajok a pénteki olasz lapok szerint valószínűleg „becstelen alkalmazottak”.

Szőrén-szálán eltűnt az olasz közmédia székháza előtt álló, a műsorszolgáltató szimbólumának tekintett Francesco Messina-lószobor egyik másolata, de keresik például Amadeo Modigliano Petit fils, Camille Corot La Route de Sevre, Claude Monet Paysage de Verneuil, illetve Giorgio de Chirico Vita nei campi című képét.  Utóbbi 2004-ben még biztosan megvolt a RAI római székházának falán. Egyes esetekben a tolvajok másolatokkal helyettesítették az eredeti műveket – írja az MTI. 

Az olasz közmédiának papír szerint jelentős, 100 millió euró értékű, 1500 számon tartott darabból álló műkincsgyűjteménye van, a képeket, szobrokat, faliszőnyegeket a műsorszolgáltató előfizetési díjakból vásárolta. A legszebb képekből 1996-ban még kiállítást is rendeztek Leccében.

 

 Arra, hogy ez a gyűjtemény évtizedek óta fogy, úgy jöttek rá, hogy az egyik képről kiderült, egy alkalmazott elvitte még a hetvenes években, és eladta. A hatóságok eljutottak a tolvajig, de a cselekménye már elévült.  

A római ügyészség és a csendőrség vizsgálódik.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.