Elloptak 120 műkincset az olasz közmédia irodáiból

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. június 11.

Külpol

A tolvajok évtizedekig hordhatták haza a képeket, tízmillió eurós a kár.

 

A RAI olasz közmédia több olaszországi irodájából összesen 120 műkincset loptak el, a tolvajok a pénteki olasz lapok szerint valószínűleg „becstelen alkalmazottak”.

Szőrén-szálán eltűnt az olasz közmédia székháza előtt álló, a műsorszolgáltató szimbólumának tekintett Francesco Messina-lószobor egyik másolata, de keresik például Amadeo Modigliano Petit fils, Camille Corot La Route de Sevre, Claude Monet Paysage de Verneuil, illetve Giorgio de Chirico Vita nei campi című képét.  Utóbbi 2004-ben még biztosan megvolt a RAI római székházának falán. Egyes esetekben a tolvajok másolatokkal helyettesítették az eredeti műveket – írja az MTI. 

Az olasz közmédiának papír szerint jelentős, 100 millió euró értékű, 1500 számon tartott darabból álló műkincsgyűjteménye van, a képeket, szobrokat, faliszőnyegeket a műsorszolgáltató előfizetési díjakból vásárolta. A legszebb képekből 1996-ban még kiállítást is rendeztek Leccében.

 

 Arra, hogy ez a gyűjtemény évtizedek óta fogy, úgy jöttek rá, hogy az egyik képről kiderült, egy alkalmazott elvitte még a hetvenes években, és eladta. A hatóságok eljutottak a tolvajig, de a cselekménye már elévült.  

A római ügyészség és a csendőrség vizsgálódik.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.