Elloptak 120 műkincset az olasz közmédia irodáiból

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. június 11.

Külpol

A tolvajok évtizedekig hordhatták haza a képeket, tízmillió eurós a kár.

 

A RAI olasz közmédia több olaszországi irodájából összesen 120 műkincset loptak el, a tolvajok a pénteki olasz lapok szerint valószínűleg „becstelen alkalmazottak”.

Szőrén-szálán eltűnt az olasz közmédia székháza előtt álló, a műsorszolgáltató szimbólumának tekintett Francesco Messina-lószobor egyik másolata, de keresik például Amadeo Modigliano Petit fils, Camille Corot La Route de Sevre, Claude Monet Paysage de Verneuil, illetve Giorgio de Chirico Vita nei campi című képét.  Utóbbi 2004-ben még biztosan megvolt a RAI római székházának falán. Egyes esetekben a tolvajok másolatokkal helyettesítették az eredeti műveket – írja az MTI. 

Az olasz közmédiának papír szerint jelentős, 100 millió euró értékű, 1500 számon tartott darabból álló műkincsgyűjteménye van, a képeket, szobrokat, faliszőnyegeket a műsorszolgáltató előfizetési díjakból vásárolta. A legszebb képekből 1996-ban még kiállítást is rendeztek Leccében.

 

 Arra, hogy ez a gyűjtemény évtizedek óta fogy, úgy jöttek rá, hogy az egyik képről kiderült, egy alkalmazott elvitte még a hetvenes években, és eladta. A hatóságok eljutottak a tolvajig, de a cselekménye már elévült.  

A római ügyészség és a csendőrség vizsgálódik.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.