"Egy plutokrata nagyváros legplutokratább lakosa, aki nyíltan és teljesen legálisan változtatta meg a város alapszabályait" - így jellemzi a 71 éves Michael Bloomberget a New Yorker portréja. ' a város egyik leggazdagabb lakosa, vagyonát 27 milliárd dollárra becsülik. Három polgármester-választáson összesen 260 millió dollárt áldozott arra, hogy New York lakosai az ő neve mellé húzzák be az x-et. Harmadszor csak azért indulhatott, mert megkérte a képviselő-testületet, változtassák meg az önkormányzati törvényt (korábban csak két hivatali ciklust engedélyeztek a polgármesternek, Bloomberg hármat akart), és ezt örömmel meg is tették neki.
Bloombergnek a város élén eltöltött 12 év alatt sikerült New Yorkot még vonzóbbá tennie a befektetők számára, csökkentenie a szén-dioxid-kibocsátást, és talpra állítania a várost a szeptember 11-i terrortámadás után. Eközben rengeteg ellenséget szerzett magának, de pénztárcája mindvégig elég vastag maradt ahhoz, hogy felülemelkedjen a politikai csatározásokon, és ne foglalkozzon olyan ügyekkel, amelyek ellentétesek az elveivel. Vagy ahogy ellenfelei tartják: megvetett minden olyan érdekcsoportot, amely nem rendelkezett elég pénzzel ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet.
Mint Amerika leggazdagabbjai általában, Bloomberg is előszeretettel jótékonykodik: alapítványa évente több százmillió dollárt fordít egészségügyi, oktatási, környezetvédelmi és művészeti célokra. Ezzel a legbőkezűbb amerikai adományozók közé tartozik: 2011-ben mindössze négy honfitársa osztott szét több pénzt nála (Soros György mellett Paul Allen Microsoft-alapító, William S. Dietrich azóta elhunyt iparmágnás és Margaret A. Cargill, a Cargill élelmiszer-ipari vállalat 2006-ban elhunyt örököse alapítványa).
A jótékonykodás mellett még a politikai kavarás számít fontos hobbijának. A 2008-as és 2012-es elnökválasztás előtt is felmerült, hogy jelöltetné magát elnöknek (függetlenként, esetleg mérsékelt republikánusként), de végül elvetette az ötletet. Inkább közvetve próbálta formálni az országos politikát. Azt soha nem titkolta, hogyan gondolkodik a politikáról: társadalmi kérdésekben inkább baloldali, miközben nagyon is vállalkozáspárti, aki elvi dolgokban hajlandó messzire is elmenni, például milliókat áldozott arra, hogy leváltasson olyan demokrata és republikánus politikusokat, akik nem támogatják a fegyvertartás szigorítását; ezzel különösen azokat a demokratákat haragította magára, akik szerint megengedhető egy-két fegyvermániás déli demokrata a Kongresszusban, ha másképp nem jön össze a többség. Bloomberg viszont úgy véli, ilyen kérdésekben nincsen helye semmiféle kompromisszumnak.
Tisztuljon a lég!
Bár pénztárcája sok ajtót megnyitott, a politikai karrierhez kellett egy adag szerencse is. 2001 elején nem sokan gondolták, hogy lenne esélye: a liberális érzületű városban rengeteg demokrata induló volt, és mindegyik hevesen támadta Rudolph Giulianit, a leköszönő konzervatív polgármestert. Bloomberg mégis úgy döntött, republikánusként próbál szerencsét. A korai közvélemény-kutatások viszont azt mutatták, hogy a szavazók nem tudnak vele mit kezdeni.
"Ha nem lett volna 9/11, talán soha nem lesz polgármester, hiszen a lakosságban elég nagy ellenszenvvel nézték az előző vezetés munkáját, főleg a rendészeti módszereket" - mondta a Narancsnak Tom Angotti, a New York-i Hunter College várospolitika-professzora. Ráadásul Bloomberg szónoknak sem volt kifejezetten jó, és a legtöbben csak a sznobot látták benne, akinek fogalma sincs arról, mi történik Manhattan határain túl. 2001. szeptember 11-én viszont Giuliani, a rendőrség rasszista balhéi és házasságon kívüli viszonya miatt megtépázott hírű politikus feltámadt hamvaiból: azzal, hogy rögtön a terrortámadás után elkezdett interjúkat adni, élő adásban nyugtatta a lakosságot, részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak, és fájdalmának adott hangot az Egyesült Államokat ért egyik legsúlyosabb katasztrófa miatt, Giuliani a felkészült politikus mintaképévé vált, szemben George W. Bushsal, akiről az a kép maradt meg a legtöbbekben, ahogy a támadásokról értesülve dermedten ül egy iskolában, és hallgatja a második osztályosok előadását. Ami Bloomberg gyenge pontja volt, hirtelen előnyévé vált: innentől nem volt probléma, hogy republikánus, Giuliani támogató szavai is dobtak a népszerűségén. Végül a szavazatok 50,7 százalékával nyert. Pár hónap alatt ötmilliárd dolláros költségvetési hiánytól szabadította meg a várost, de ez csak rövid távon tűnt elegendőnek, mivel a terrortámadás és a kisebb gazdasági válság folyamatosan további kemény döntésekre késztette.
Emelnie kellett az ingatlanadót, és több közszolgáltatástól is vont el pénzeket; mindeközben meghozta azt a minden politikai rációt nélkülöző döntését, hogy betiltotta az éttermekben és bárokban a dohányzást. A dohányzási tilalom egy nagyobb kampány része volt, melyet Thomas Frieden, Bloomberg egészségügyi biztosa dolgozott ki: a kocsmák és munkahelyek füstmentesítése mellett tartalmazta a cigarettára kiszabott adók növelését is (egy doboz cigaretta ára ma 12 dollár felett van New Yorkban, ez jóval magasabb, mint bárhol máshol az Egyesült Államokban), ugyanakkor növelte a leszoktató programok támogatását. Frieden tisztában volt vele, hogy nem lesz egyszerű mindezt véghezvinni, és miután felvázolta Bloombergnek a füstmentesítés tervét, hosszasan magyarázta neki, milyen támadások fogják érni a dohány- és vendéglátóipar irányából. Bloomberget ez látszólag nem zavarta. "Az értékesítés alapszabálya: ha már eladtad a termékedet, jobban teszed, ha távozol" - idézi válaszát a New York Magazine. Közvetlen munkatársai szerint ez a mentalitás volt jellemző rá: közvetlen beosztottjainak nagy játékteret adott, ha egy-egy ötlet bejött neki, nem kellett sokáig győzködni.
A dohányzási tilalom - bár semmi jele nem volt annak, hogy lenne rá a társadalomban igény - végül jelentősen megdobta a támogatottságát, a következő választáson így már húsz százalékot rá tudott verni riválisára. A dohányzási tilalmat pedig követte több hasonló ötlet: így például kötelezte a gyorséttermeket, hogy jelezzék, mennyi kalória van az élelmiszerekben, és be akarta tiltani a nagyméretű cukros üdítőket is.
Még jobb levegőt!
Bloomberg sokak szerint nem is polgármesterként, hanem vezérigazgatóként tekintett önmagára: a célja az volt, hogy New Yorkot a világ legversenyképesebb városává tegye. Éppen ez az, ami a baloldalon sokaknak nem tetszik. "Úgy fognak rá emlékezni, mint aki a leggazdagabb egy százalék polgármestere volt. Bloomberg leginkább a befolyásos és tehetős rétegek kegyeit kereste, a közösségek tereit átadta a befektetőknek, és döntései meghozatalakor leginkább az ingatlanfejlesztők, a bankok és a Wall Street érdekeit tartotta szem előtt" - mondja Angotti.
A felső középosztály hálás mindazokért a pénzekért, amelyeket a város kulturális intézményeinek adományozott. Bár a 2012-es olimpiát végül nem sikerült elnyernie, azt viszont igen, hogy épülhessen Manhattan szomszédságában, a Roosevelt Islanden egy új (a Cornell Egyetem alá rendelt) hi-tech műszaki egyetem, amely a tervek szerint lehetővé teszi, hogy New York a közeljövőben a Szilikon-völgy konkurenciájává válhasson. Vezetése alatt a város biztonságosabb lett, az iskolák - úgy néz ki - jobban teljesítenek, a turisták száma 32 millióról ötvenre emelkedett, 2009 óta tíz százalékkal nőtt a magánszektorbeli állások száma, és 250 ezer új lakos választotta lakhelyéül New Yorkot - ezzel együtt a lakhatás költségei az egekbe szöktek. A New York University felmérése szerint a bérlők egyharmada a fizetésének több mint felét költi lakbérre.
Miközben a városban nő a gazdagok száma, egyre többen kerülnek nyomorközeli állapotba. Bill De Blasio demokrata párti polgármesterjelölt ezt úgy fogalmazta meg, hogy New Yorkban ma két város párhuzamos történetét követhetjük: van a gazdag Manhattan, ahol az ország leggazdagabbjai élnek és dolgoznak, s van az elhanyagolt maradék.
"' egy luxusváros polgármestere. Mondta többször is, hogy foglalkoztatja az egyenlőtlenség és a szegénység kérdése, de azért New Yorkban nem látja olyan rossznak a helyzetet. Bár sok a szegény, van nagyon sok tehetős ember is - meséli Angotti. - Ez kicsit olyan, mintha azt mondaná, jó dolog éhezni és fázni, ha sok a közelben a gazdag ember. Bloomberg óta több a hajléktalan a városban, mint bármikor máskor. A nyolcmillió lakosból egymillió kap valamiféle étkezési támogatást."
Angotti nem elégedett a környezetvédelemmel sem. Bloomberg hat év alatt 16 százalékkal vette kisebbre a város karbonlábnyomát, bevezette a bicikliutakat, létrehozott sétálóutcákat és közparkokat. "Elég jó munkát végzett azzal, hogy mutatta a külvilágnak: igenis zöldebbé lehet tenni New Yorkot. De a programpontok kialakításában nem játszott túl nagy szerepet. Azokat már mind leírták az elődei - mondja Angotti, aki nem hiszi, hogy emiatt a környezettudatos polgármestert kellene tisztelnünk Bloombergben. Valójában ez csak eszköz az ingatlanfejlesztés népszerűsítésére, ugyanis a tanácsadói azt mondták neki: a jó levegő, a sok közpark még értékesebbé teszi a lakásokat."
