Megépül-e valaha Paks II.?

És utána a sötétség

Külpol

Az új magyar atomerőmű megvalósulásáról és az orosz részvétel melletti kitartásról biztosította közönségét a húsvétkor Moszkvából visszatért magyar külügyminiszter. Pedig az oroszok talán már nem is akarnak itt új blokkokat építeni, és helyettük más sem fog. Mindez nagyon sok pénzünkbe kerülhet, és még áram sem lesz belőle.

„Ez megvan!” – írta ki újabb moszkvai látogatása után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Facebook-oldalára, a húsvéti hosszú hétvégén. Azt, hogy mi van meg, nem tudni pontosan. A kőolaj- és földgáz-megállapodásoknál nincs szó a mennyiségről és az árról, ahogyan az sem tudható, hogy Szijjártó pontosan mit írt alá Alekszej Lihacsovval, a Roszatom vezérigazgatójával. A propagandagépezet etetésén túl másra aligha volt elegendő a miniszter semmitmondó közlése, miszerint sikerült megállapodni a kivitelezési és a finanszírozási szerződések módosításáról „a beruházás végrehajtása érdekében, hogy az új paksi blokkok minél hamarabb működhessenek”.

Szijjártó a tavaly nyári kormányalakítás után vette át az új magyar atomerőmű ügyét Süli Jánostól, s azóta nem először nyúlt efféle sikerkommunikációhoz.

Siker siker hátán

Augusztusban például a helyzetet félreértelmezve (vagy félremagyarázva) győzelmi jelentésként posztolta ki, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) kiadott egy elvi, feltételekhez kötött engedélyt, így „az atomerőmű építésének előkészítési fázisából a valós építési fázisába tudunk átlépni” – miközben ez a dokumentum az atomerőmű építésére valójában nem jogosította fel a beruházót. Sőt olyannyira nem léptek át sehová, hogy idén februárban Lihacsov a paksi projektről azt ígérte, hogy a szükséges engedély megszerzését követően az építkezés 2024-ben kezdődhet meg.

A projekt haladásáról októberben is biztosította a külügyminiszter a nyilvánosságot, amikor a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség (IAEA) washingtoni konferenciájára tartva megüzente, hogy a Paks II. építésére szerződött beszállítók közül a francia Framatome-ot már meggyőzte, a GE-vel meg éppen tárgyalni készül arról, hogy a projektet nem kell félteni az esetleges szankcióktól. Novemberben Szocsiból, a XII. Atomexpóról jelentkezett be élőben a Híradóba, hogy kifejtse, a kormány miért fogja megnyerni az energiaszuverenitásért vívott harcát Paks II.-re alapozva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.