Megépül-e valaha Paks II.?

És utána a sötétség

Külpol

Az új magyar atomerőmű megvalósulásáról és az orosz részvétel melletti kitartásról biztosította közönségét a húsvétkor Moszkvából visszatért magyar külügyminiszter. Pedig az oroszok talán már nem is akarnak itt új blokkokat építeni, és helyettük más sem fog. Mindez nagyon sok pénzünkbe kerülhet, és még áram sem lesz belőle.

„Ez megvan!” – írta ki újabb moszkvai látogatása után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Facebook-oldalára, a húsvéti hosszú hétvégén. Azt, hogy mi van meg, nem tudni pontosan. A kőolaj- és földgáz-megállapodásoknál nincs szó a mennyiségről és az árról, ahogyan az sem tudható, hogy Szijjártó pontosan mit írt alá Alekszej Lihacsovval, a Roszatom vezérigazgatójával. A propagandagépezet etetésén túl másra aligha volt elegendő a miniszter semmitmondó közlése, miszerint sikerült megállapodni a kivitelezési és a finanszírozási szerződések módosításáról „a beruházás végrehajtása érdekében, hogy az új paksi blokkok minél hamarabb működhessenek”.

Szijjártó a tavaly nyári kormányalakítás után vette át az új magyar atomerőmű ügyét Süli Jánostól, s azóta nem először nyúlt efféle sikerkommunikációhoz.

Siker siker hátán

Augusztusban például a helyzetet félreértelmezve (vagy félremagyarázva) győzelmi jelentésként posztolta ki, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) kiadott egy elvi, feltételekhez kötött engedélyt, így „az atomerőmű építésének előkészítési fázisából a valós építési fázisába tudunk átlépni” – miközben ez a dokumentum az atomerőmű építésére valójában nem jogosította fel a beruházót. Sőt olyannyira nem léptek át sehová, hogy idén februárban Lihacsov a paksi projektről azt ígérte, hogy a szükséges engedély megszerzését követően az építkezés 2024-ben kezdődhet meg.

A projekt haladásáról októberben is biztosította a külügyminiszter a nyilvánosságot, amikor a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség (IAEA) washingtoni konferenciájára tartva megüzente, hogy a Paks II. építésére szerződött beszállítók közül a francia Framatome-ot már meggyőzte, a GE-vel meg éppen tárgyalni készül arról, hogy a projektet nem kell félteni az esetleges szankcióktól. Novemberben Szocsiból, a XII. Atomexpóról jelentkezett be élőben a Híradóba, hogy kifejtse, a kormány miért fogja megnyerni az energiaszuverenitásért vívott harcát Paks II.-re alapozva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.