Megépül-e valaha Paks II.?

És utána a sötétség

Külpol

Az új magyar atomerőmű megvalósulásáról és az orosz részvétel melletti kitartásról biztosította közönségét a húsvétkor Moszkvából visszatért magyar külügyminiszter. Pedig az oroszok talán már nem is akarnak itt új blokkokat építeni, és helyettük más sem fog. Mindez nagyon sok pénzünkbe kerülhet, és még áram sem lesz belőle.

„Ez megvan!” – írta ki újabb moszkvai látogatása után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Facebook-oldalára, a húsvéti hosszú hétvégén. Azt, hogy mi van meg, nem tudni pontosan. A kőolaj- és földgáz-megállapodásoknál nincs szó a mennyiségről és az árról, ahogyan az sem tudható, hogy Szijjártó pontosan mit írt alá Alekszej Lihacsovval, a Roszatom vezérigazgatójával. A propagandagépezet etetésén túl másra aligha volt elegendő a miniszter semmitmondó közlése, miszerint sikerült megállapodni a kivitelezési és a finanszírozási szerződések módosításáról „a beruházás végrehajtása érdekében, hogy az új paksi blokkok minél hamarabb működhessenek”.

Szijjártó a tavaly nyári kormányalakítás után vette át az új magyar atomerőmű ügyét Süli Jánostól, s azóta nem először nyúlt efféle sikerkommunikációhoz.

Siker siker hátán

Augusztusban például a helyzetet félreértelmezve (vagy félremagyarázva) győzelmi jelentésként posztolta ki, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) kiadott egy elvi, feltételekhez kötött engedélyt, így „az atomerőmű építésének előkészítési fázisából a valós építési fázisába tudunk átlépni” – miközben ez a dokumentum az atomerőmű építésére valójában nem jogosította fel a beruházót. Sőt olyannyira nem léptek át sehová, hogy idén februárban Lihacsov a paksi projektről azt ígérte, hogy a szükséges engedély megszerzését követően az építkezés 2024-ben kezdődhet meg.

A projekt haladásáról októberben is biztosította a külügyminiszter a nyilvánosságot, amikor a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség (IAEA) washingtoni konferenciájára tartva megüzente, hogy a Paks II. építésére szerződött beszállítók közül a francia Framatome-ot már meggyőzte, a GE-vel meg éppen tárgyalni készül arról, hogy a projektet nem kell félteni az esetleges szankcióktól. Novemberben Szocsiból, a XII. Atomexpóról jelentkezett be élőben a Híradóba, hogy kifejtse, a kormány miért fogja megnyerni az energiaszuverenitásért vívott harcát Paks II.-re alapozva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.