Van-e másfél milliárd szeme és füle a Kínai Kommunista Pártnak?

A TikTok karmája

Tudomány

Be kell-e tiltani a TikTokot? Az Egyesült Államok néhány törvényhozója épp erre akarná rábírni a Biden-kormányzatot. De mégis, miért? Azért, mert hülye lesz tőle a gyerek? Vagy mert ellopja a lelkünket, és odaadja a Kínai Kommunista Pártnak? De érdemes-e Iránról és Afganisztánról venni példát? És ha betiltják, mi lesz másfél milliárdnyi, többségében bizonyára jóhiszemű felhasználójával?

„Nem volt forma, nem volt fény, és nem volt sötét / Nem volt csillag, nem volt Mars, sem protonütközés…” A fenti idézet egy TikTokon terjedő spoken word – vagy talán slam poetry – versből származik. Reina del Cid amerikai énekesnő kántál rokonszenvesen arról, hogy mennyire nehéz felfogni az ősrobbanás előtti semmi és az ősrobbanás utáni minden közötti különbséget. Biztos, ami biztos, átküldtem a CERN-ben dolgozó részecskefizikus ismerősömnek is, aki megköszönte, és ráütötte a „megfelelt” pecsétet. Ha „komoly tartalmat” keresve továbbgörgetek a TikTokon, akkor bőségesen találok ilyeneket is, például bonyolult tudományos témákat egyszerűen elmagyarázó rövid videóesszéket. És persze lesznek nem vicces viccesvideók is, kihívások, Kaliforniában unatkozó influenszerek, kormánypropaganda és így tovább. Ez alapján úgy tűnhet, hogy a TikTok maximum e tartalmak hosszában különbözik más videómeg­osztóktól. Mégis nemzetközi botrány kavarog körülötte, míg a hasonló platformokat alig éri érdemi, fősodratú kritika.

Hogyan kössünk bele egy videómegosztóba?

Közös jellemzőjük a közösségi internetes szolgáltatásoknak, hogy a tartalmat valamilyen végtelen görgethető listaként, a Facebooktól eredő kifejezéssel élve „hírfolyamként” jelenítik meg. Ebben nem különbözik egymástól az Instagram, a YouTube vagy a TikTok. Az is egészen biztos, hogy ez a lista nem kronologikus rendezésű. (Egyedül a Twitternél lehet időrendi sorrend szerinti rendezést kérni, és az oldal ott is megtesz mindent, hogy erről lebeszélje a felhasználókat.) A kérdés az, hogy milyen súlyozással milyen algoritmus állítja elő a hírfolyamot.

Az algoritmikus, vagyis a szabályozott hírfolyamot jó okkal kedvelik az alkalmazások tulajdonosai és vezetői. Ha ugyanis a hírfolyam kronologikusan jelenik meg, és csak délután néz rá az appra a felhasználó, akkor lemaradhat az ismerőse (rokona, általa lájkolt személy, felhasználó stb.) által reggel posztolt, nagy hatású és fontos bejegyzésről. Viszont a fala érdektelen bejegyzések tömegével, esetleg a lájkolt oldalak szemetével telik meg, amelyek hamar leszoktatják az app nyitogatásáról – elvégre senkinek sincs tucatnyi profi fotós vagy tárcaíró, vagy mindig vicces ismerőse, akiknek a tartalmait folyamatosan érdemes lenne olvasni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.