„Nem volt forma, nem volt fény, és nem volt sötét / Nem volt csillag, nem volt Mars, sem protonütközés…” A fenti idézet egy TikTokon terjedő spoken word – vagy talán slam poetry – versből származik. Reina del Cid amerikai énekesnő kántál rokonszenvesen arról, hogy mennyire nehéz felfogni az ősrobbanás előtti semmi és az ősrobbanás utáni minden közötti különbséget. Biztos, ami biztos, átküldtem a CERN-ben dolgozó részecskefizikus ismerősömnek is, aki megköszönte, és ráütötte a „megfelelt” pecsétet. Ha „komoly tartalmat” keresve továbbgörgetek a TikTokon, akkor bőségesen találok ilyeneket is, például bonyolult tudományos témákat egyszerűen elmagyarázó rövid videóesszéket. És persze lesznek nem vicces viccesvideók is, kihívások, Kaliforniában unatkozó influenszerek, kormánypropaganda és így tovább. Ez alapján úgy tűnhet, hogy a TikTok maximum e tartalmak hosszában különbözik más videómegosztóktól. Mégis nemzetközi botrány kavarog körülötte, míg a hasonló platformokat alig éri érdemi, fősodratú kritika.
Hogyan kössünk bele egy videómegosztóba?
Közös jellemzőjük a közösségi internetes szolgáltatásoknak, hogy a tartalmat valamilyen végtelen görgethető listaként, a Facebooktól eredő kifejezéssel élve „hírfolyamként” jelenítik meg. Ebben nem különbözik egymástól az Instagram, a YouTube vagy a TikTok. Az is egészen biztos, hogy ez a lista nem kronologikus rendezésű. (Egyedül a Twitternél lehet időrendi sorrend szerinti rendezést kérni, és az oldal ott is megtesz mindent, hogy erről lebeszélje a felhasználókat.) A kérdés az, hogy milyen súlyozással milyen algoritmus állítja elő a hírfolyamot.
Az algoritmikus, vagyis a szabályozott hírfolyamot jó okkal kedvelik az alkalmazások tulajdonosai és vezetői. Ha ugyanis a hírfolyam kronologikusan jelenik meg, és csak délután néz rá az appra a felhasználó, akkor lemaradhat az ismerőse (rokona, általa lájkolt személy, felhasználó stb.) által reggel posztolt, nagy hatású és fontos bejegyzésről. Viszont a fala érdektelen bejegyzések tömegével, esetleg a lájkolt oldalak szemetével telik meg, amelyek hamar leszoktatják az app nyitogatásáról – elvégre senkinek sincs tucatnyi profi fotós vagy tárcaíró, vagy mindig vicces ismerőse, akiknek a tartalmait folyamatosan érdemes lenne olvasni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
