Az Európai Néppárt (EPP) április 29-i elnökségi ülésén foglalkozik a Fidesz–KDNP-vel. Amikor Siegfried Mureșan, az EPP szóvivője a lex CEU elfogadása után beszámolt erről, azt is hozzátette: hosszabb távon nincs kizárva, hogy szankciókat vezetnek be Magyarország ellen, és életbe léphet az EU alapszerződésének 7. cikke is, ami az ország szavazati jogainak felfüggesztésével járna.
A helyzet egy ideig tényleg súlyosnak látszott. A Spiegel néppárti forrása „megsemmisítőnek” nevezte az Orbánékat belülről érő bírálatokat. A hírek szerint a Benelux országbéli, a skandináv, de még a német képviselők egy része is szívesen látná a Néppárton kívül a magyar kormányerőt – talán a szlovénokat leszámítva minden delegációnak van valami baja velük. A Magyar Nemzet Fidesz-közeli forrásokra hivatkozva már arról spekulált, hogy a miniszterelnök esetleg nem várja meg a kizárást, hanem önkezével lépteti ki pártját az EPP-ből. Bayer Zsolt is álmodott egy szépet, miszerint a visegrádi négyek kormánypártjai majd közös frakciót alakítanak az EP-ben. Ám a múlt héten Orbán már „marhaságnak” minősítette e találgatásokat, amivel jelezte azt is, hogy változott a széljárás Brüsszelben. (Ezt jól mutatja az is, hogy a Néppárt lapítani kezdett. A Narancs a múlt héten bő tucatnyi képviselőjüknek tett fel kérdéseket a Néppárt és a Fidesz viszonyáról. Néhányuktól még ígéretet is kaptunk a válaszra, ám végül mindegyik eltűnt, mint az aranyóra.)
Megjelenésünk idején az Európai Parlament a liberálisok kezdeményezésére ugyan tart egy vitát a magyarországi helyzetről, de a komolyabb következmények valószínűtlenek. Orbánt elsősorban saját pártcsaládja regulázhatná meg. A Fidesz kizárásához a pártszabályzat szerint Joseph Daul elnök, vagy minimum öt ország minimum hét pártjának indítványára van szükség. Csak hát a francia Daul például annyira kedveli Orbánt, hogy még egy békemenetre is beköszönt miatta. S a pár hete még ugyancsak szavakész EPP-s képviselők is megfegyelmezték magukat. Már véletlenül sem veszik a szájukra Orbán nevét, Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője pedig minapi, a Spiegelnek adott interjújában kifejezetten kompromisszumkész húrokat pengetett. Bár „nincs EPP-tagság minden áron”, de ő úgy emlékszik, hogy Orbán mindig hű maradt az EU alapszerződéséhez, így most is csak annyit vár el tőle, hogy vegye komolyan, ha az Európai Bizottság kivetnivalót talál a felsőoktatási törvény módosításában. De Weber már április elején is azzal kerülte meg az állásfoglalást a lex CEU-ról, hogy az Európai Bizottságra mutogatott. És bár Carlos Modenas oktatásért felelős uniós biztos, Jean-Claude Juncker bizottsági elnök és Frans Timmermans alelnök, de még Navracsics Tibor is elítélték az egyetemet ellehetetlenítő törvényt, konkrét lépéseket egyikük sem tett. Timmermans nemrég arról beszélt, hogy a hónap végéig vizsgálják majd a felsőoktatási törvény módosítását, s még a kötelezettségszegési eljárás elindítása sincs kizárva. A fenyegetés súlyából sokat elvesz, hogy a Bizottság aligha keménykedik az Orbán-kormánnyal, hiszen ott az az általános nézet, hogy Magyarország – Lengyelországgal szemben – hajlandó a párbeszédre.
Orbánék néppártja
Az orbáni világkép gyökeresen eltér attól, amit az EPP hirdet magáról: hogy tudniillik felfogásuk szerint a modern kereszténydemokrácia középpontjában a hitnek kell állnia, nem pedig a kulturális felsőbbrendűségnek vagy a nemzeti büszkeségnek. A kereszténydemokraták a korlátok nélküli nemzetállamot mindig is veszélyesnek találták a kisebbségekre – s e nézetkülönbség különösen kiütközött az EPP máltai kongresszusán, ahol Orbán és Merkel beszéde homlokegyenest ellenkezett egymással. E kongresszus határozata szerint a Néppárt nem hagyja, hogy az orosz állami dezinformációs kampányok aláássák a nyugati demokráciát, s nem hajlandó tolerálni soraiban a korrupt pártokat és kormányokat sem. Manfred Weber már korábban is papolt arról, hogy pártcsaládon belül is fel kell venni a harcot a populistákkal és az Európa-ellenes erőkkel. Sőt, azt is követelte, hogy kevesebb uniós támogatás jusson a jövőben azoknak a pártoknak, amelyek autoriter államoktól is kapnak pénzt. Orbán Viktort és a Fideszt persze egyik kontextusban sem említette.
Hogy miért, arra a magyarázatot részben Herbert Reul, a német CDU/CSU (Kereszténydemokrata Unió és Keresztény-szociális Unió) európai parlamenti frakciójának vezetője adta meg, amikor a Spiegelnek elárulta: Orbán viselkedése nem összeegyeztethető ugyan az EPP értékeivel, de mégsem szabad a Fideszt kizárni. „Ameddig az EPP-ben vannak, legalább valamiféle befolyásunk van rájuk” – fogalmazott. – „Ha kint lennének, még inkább jobbra tolódnának.” Azaz a Néppárt magára veszi az Orbánnal járó kellemetlenségeket, hogy ezáltal védelmezze Európát…
Bármennyire abszurdnak is tűnik mindez, tény, hogy az EPP olykor kétes pártokat is felvesz a soraiba. A dilemma már a megalakulásakor felmerült: csupán kereszténydemokrata pártok gyűjtőhelye legyen-e a szövetség, vagy fogadjon be másokat is. A németek végül az utóbbi mellett foglaltak állást, mondván, a kelet-közép-európai régióban nemigen vannak kereszténydemokrata pártok, s így lehetőség nyílik liberális, konzervatív és esetenként nacionalista pártokat is becsatornázni. Az EP-frakcióban ücsörögtek többek között a brit toryk is, amíg David Cameron vezetésével ki nem vonultak, hogy létrehozzák saját EU-kritikus csoportosulásukat. De pontosan ez a nyitottság (vagy együgyűség; netán cinikus számítás) tette a legnagyobb politikai erővé a Néppártot – a német dominancia pedig szavatolni látszott, hogy a közös értékek ne nagyon távolodjanak el attól, amit a CDU és a CSU még elfogadhatónak lát. Így tudott Máltán elcsevegni egymással Orbán és Silvio Berlusconi volt olasz elnök is. Hisz populista, antidemokratikus törekvései dacára Berlusconi Forza Italia pártját sem bírálják a Néppártban, ahogy a hírhedt bunga-bunga partikat sem tették szóvá; sőt nemrégiben a Berlusconival közeli kapcsolatban álló Antonio Tajanit tették meg az Európai Parlament elnökévé.
Ezt az attitűdöt erősítette meg Weber is a már említett Spiegel-interjújában: „Az EPP nem követheti el ugyanazt a hibát, mint a szociáldemokraták, akik Franciaországtól Hollandiáig az eljelentéktelenedés ellen harcolnak. Az EPP a politikai közép pártja, amelyben helye van a demokratikus jobboldalnak és a nemzeti hazafiaknak is. Ezek olyan áramlatok Európában, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni.” „Más kormányok sajnos másképpen viselkednek. Romániában a szociáldemokraták gyengítik az antikorrupciós törvényeket, a lengyel kormány pedig az alkotmánybíróságot állítja félre.” Orbán pedig szerinte egészen szófogadó.
Mit esznek rajta?
Hiába volt a magyar jogállamiság egyre romló állapota miatt többször is zajos felhördülés az elmúlt években, az EPP vezetői végül mindig kiálltak a magyar kormány mellett. A médiatörvényről Weber azt mondta, minden tagállamban van baj a szabályozással, és ha Magyarországot vizsgálni kellene, akkor a többi ország sem úszhatná meg. A negyedik alkotmánymódosítás miatt José Manuel Barroso akkori bizottsági elnök küldött figyelmeztetést Orbánnak, de Delia Vlase EPP-szóvivő azt üzente, fel se merült a kizárás. Az EPP képviselőinek többsége a Tavares-jelentést se szavazta meg, sőt Weber politikailag motivált támadásnak nevezte, jóllehet a néppárti árnyék-jelentéstevő is meglehetősen kritikus volt Orbánnal szemben. Azt viszont, amikor a magyar kormányfő két éve a halálbüntetés visszaállítását kezdte pedzegetni, már az EPP sem tudta lenyelni. Orbán hamar retirált is, az EPP-ben pedig megelégedtek annyival, hogy rosszcsont kisgyerekhez hasonlították, aki folyton azt próbálgatja, hogy még mit engednek meg neki, és mikor csapnak a kis praclijára.
Orbán régóta jó kapcsolatot ápol az EPP-vel. Még Wilfried Martens egykori pártelnök és belga miniszterelnök fedezte fel magának a 90-es években, leginkább harcos antikommunizmusa miatt. Orbánt többször is a pártszövetség alelnökének választották, s Martens egészen 2013-as haláláig kitartott mellette. Az új elnök, Joseph Daul pedig, aki sokáig Martens jobbkeze volt, hasonlóan gondolkozik Orbánról, mint elődje. Az MSZP-s Ujhelyi István szerint sokan a Fidesz–KDNP EP-képviselői alapján ítélik meg a magyar kormányt, ők pedig „szimpatikus, megnyerő figurák”, akik könnyen személyes síkra tudják terelni az országot érő kritikákat. De ami ennél is fontosabb: a 12 fideszes a legkiszámíthatóbb és legfegyelmezettebb EP-képviselők közé tartozik, az esetek 98 százalékában a párttal együtt szavaznak.
Ujhelyi szerint furcsa mód most épp ennek köszönhető, hogy az EPP-ben szabadabban merik kritizálni őket: „Most volt felezés, szavaztunk minden tisztségről, így nincs több olyan szavazás, ahol döntő lenne a jelenlétük. A szakmai kérdésekben már kompromisszumra is lehet jutni.” Persze hosszabb távon az EP elnökének személye is azon múlik, kié a legnagyobb frakció – azért lehet Juncker a bizottság feje, mert az EPP-nek 221 képviselője van az EP-ben, szemben a szocdemek 191 képviselőjével.
De ki dönti el, hogy a Fidesz megy vagy marad? Frank Engel luxemburgi EP-képviselő a Narancsnak úgy fogalmazott: „ha a német kollégák nem hajlandók tovább védeni, Orbánnak mennie kell”. („Mennyire tart minket hülyének?”, Magyar Narancs, 2017. április 13.) E védelmező magatartás hátterében egyes vélemények szerint az áll, hogy a CSU Orbánon keresztül próbál nyomást gyakorolni koalíciós partnere, a CDU és Angela Merkel bevándorláspolitikájára. Ujhelyi viszont úgy látja, a német kancelláron áll vagy bukik Orbán menesztése. Márpedig Merkel március végén azt mondta a német közszolgálati tévében, hogy se Lengyelország, se Magyarország esetében nem tartja jó ötletnek a fenyegetőzést. Szeretné ugyan, ha az uniós tagállamok tisztelnék a jogállamiságot – de ezt a kérdést az Európai Bizottsággal kell megtárgyalni, és nem vele.
| Lengyelország is büntetlen Lengyelország kormánya is sokat szerepel az uniós intézmények napirendjén. S mivel a kormányzó Jog és Igazságosság párt az EU-kritikus Konzervatívok és Reformisták Szövetségének tagja az EP-ben, nincs is olyan nagyobb frakció, amelyik a védelmükre kelne. A lengyel alkotmánybíróság megbénítása így arra ösztönözte az Európai Bizottságot, hogy alkalmazza a tagállamokon belüli „jogállamiságot fenyegető rendszerszintű veszélyek kezelésére” szolgáló eljárást. Csakhogy a lengyel kormányt nem hatják meg sem az Európai Bizottság, sem a Velencei Bizottság, sem az Európai Parlament panaszai – ezeket leginkább arra használják, hogy odahaza hangulatot keltsenek az EU-s intézmények ellen. Az sem ijesztette meg őket különösebben, hogy a Bizottság decemberben két hónapot adott nekik az aggályos kérdések rendezésére. Bár a kormány nagyjából semmit nem fogadott meg a Bizottság ajánlásaiból, bejelentette, hogy lezártnak tekinti a vitát. A Bizottság jelenleg kivár; kezdeményezhetné ugyan az EU alapszerződésének 7. cikkében meghatározott egyik mechanizmust, és kérhetné az ország szavazati jogainak megvonását – de ehhez a Tanácsban minősített többségre lenne szükség, ami aligha jönne össze. Az intézményeken és tagállamokon belül is nagy a megosztottság abban a kérdésben, hogy érdemes-e belekötni abba a közel 40 millió lakosú tagállamba, amely a NATO-ban is fontos szerepet játszik. |
