Felállva tapsoltak Szijjártó Péternek, aki szerbül beszélt

  • narancs.hu
  • 2024. október 5.

Külpol

Magyarországon ugyanúgy óriási a külső nyomás, mint a boszniai Szerb Köztársaságon – mondta Dodik kampányrendezvényén.

Felálltak és tapsoltak az emberek a boszniai Szerb Köztársaság elnökének, Milorad Dodiknak a pénteki kampányzáró rendezvényén, amikor Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter elkezdte beszédét. A magyar politikus szerbül szólt, a Facebookon az eseményről közzé tett videót magyar felirattal látták el.

Arról beszélt, hogy Magyarország tiszteli a boszniai Szerb Köztársaságot, azért is, mert sok a közös vonás a két ország között, például az, hogy nagyon nagy a külső nyomás mindkettőn.

„Akik ezt a nyomást kifejtik ránk,

nem tisztelnek minket, rosszat akarnak nekünk, bele akarnak avatkozni belső ügyeinkbe,

és megkérdőjelezik nemzeteink alkalmasságát arra, hogy saját magunk dönthessünk a saját jövőnkről. Ismerjük az eszközeiket: fenyegetnek, szankciókat vezetnek be, pénzügyi támogatást adnak ellenfeleinknek. Fontos, hogy ennek a nyomásnak, a fenyegetéseknek ellenálljunk. Fontos, hogy kiálljunk a saját érdekeink mellett, mert ha ezt nem tesszük, más biztosan nem fogja megtenni helyettünk” – magyarázta Szijjártó Péter.

A magyar politikus Milorad Dodikot erős, patrióta vezetőnek nevezte, szerinte ilyen emberekre különösen nagy szükség van ma, „a veszélyek korában”. Szijjártó biztosította a jelenlévőket arról, hogy Magyarország ki fog állni ezután is a boszniai szerbek mellett, hogy ne kérdőjelezhessék meg a jogukat arra, hogy döntsenek saját jövőjükről.

A Telex a beszéddel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy Milorad Dodik szeptemberben Magyarországon tárgyalt. A miniszterelnökség  közleménye szerint a Nyugat-Balkán integrációjáról beszéltek, és arról, hogy ezt a folyamatot Magyarország hogyan tudja segíteni az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként.

Orbán Viktor miniszterelnök idén megkapta ugyanazt a boszniai szerb állami kitüntetést, amelyet korábban Vlagyimir Putyin elnök is kiérdemelt eddigi munkásságáért. Dodik elnök ugyanúgy látja a Balkán jövőjét, ahogyan orosz kollégája, és abban is bízik, ha az Egyesült Államokban Donald Trump nyeri az elnökválasztást, felgyorsulhat a szerbek lakta boszniai terület önállósodása.

 

 

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.