Tavaly márciusban egész Európa izgalommal fogadta a hírt, hogy a német parlament támogatta a kannabisz legalizációját. Április 1-je óta a 18 éven felüli személyek maximálisan 25 gramm kannabiszt birtokolhatnak, de csak saját fogyasztásra. Egy-egy lakásban legfeljebb három tő kendert termeszthetnek, ugyancsak kizárólag saját fogyasztásra, és legfeljebb 50 gramm mennyiségben. A kifejezetten progresszív javaslatot azzal támasztotta alá a reformokat kezdeményező Karl Lauterbach szövetségi egészségügyi miniszter, hogy az elmúlt tíz évben megduplázódott a 18 és 25 év közötti fogyasztók száma az eddigi törvények ellenére is, úgyhogy inkább a használókat óvnák meg, illetve az értelemszerűen az ilyen helyzetben szárnyaló feketepiaccal vennék fel a harcot. A törvény megalkotását nemcsak a németországi statisztikák támasztották alá, hanem a társadalmi valóság is: bár tartományonként és városonként eltérő, összességében a marihuánafogyasztást nemcsak a társadalom nem gondolja említésre méltó dolognak, de Berlinben a rendőrség már tényleg csak akkor csapta hozzá a büntetési tételekhez, ha amúgy is csinált valami mást a fogyasztó, és nagyon meg akarták büntetni. Innen nézve még felesleges munkát is megspórolnak egy olyan társadalomban, ahol a hétköznapi élet része a füvezés korosztálytól függetlenül.
Nagy akarás
Bár az ellenzékbe szorult CDU/CSU kifejezetten ellenezte az ötletet a kormánykoalíciót azzal támadva, hogy feleslegesen erőlteti a zavaros legalizációs tervezetet, valójában épp az tartott három évig, hogy körültekintően akartak eljárni – azon túl persze, hogy Németország első számú problémája nem ez. Derültséget keltett az egész projektet köztudottan ellenző Olaf Scholz kancellár nyilatkozata is: ő maga azt állította, soha életében nem próbálta a füvet, és igazából másoknak sem javasolná. Scholz valószínűleg inkább a koalíció egyben tartása miatt ment bele az egészbe, viszont akkor már végig is vitte, mindeközben a kormány különféle szakmai fórumokon is megvitatta a tervezetet. Többek közt ennek köszönhető, hogy elálltak attól: a gyógyszertáraknak és a kifejezetten erre létrehozott boltoknak szervezték volna ki az árusítást, ugyanis ettől az Európai Unióban valószínűleg megnőtt volna az export. Bár Magyarországról egészen furcsa ilyen látni, de a tervezetet még EU-s normakontrollra is elküldték, és ott derült ki, hogy kvázi ütközik az uniós joggal.
Németország számára ott volt egy negatív előkép is a szomszédból, ugyanis nem akarták elkövetni Hollandia hibáit. Bár ott már az 1970-es években dekriminalizálták a fűfogyasztást, jó ideje pedig kifejezetten erre a célra létrehozott coffee shopokban lehet szívni, a rosszul megtervezett döntés nemcsak Amszterdam turizmusának átalakulását eredményezte, hanem kicsit csapdahelyzetbe is lavírozta a hollandokat. A termesztés ugyanis nem engedélyezett, ez pedig végeredményben mégiscsak a feketepiac életben tartását szolgálja, ráadásul úgy, hogy coffee shopokban már hirtelen “kifehéredik” az üzlet legvége.
A német kormány számára az is fontos volt, hogy szakítson a szokásos liberális érveléssel a bevételekkel kapcsolatban: nem akartak rá nagy adót kivetni annak érdekében, hogy versenyképes legyen a feketepiaci árakkal. Szó volt amolyan “nemzeti gandzsaboltokról” is, amelyek államilag licenszelt termelőktől árulhatták volna a füvet. A kormány ötleteiből aztán gyakorlatilag semmi nem lett.
Nyögés
Az áprilisi legalizáció ugyanis már annyira át lett alakítva, hogy közelebb áll egy sima dekriminalizációhoz: tarthatunk magunknál, de az nincs igazán tisztázva, hogy ha nem otthon termesztjük, akkor mégis honnan van. Áthidaló megoldásként találták ki a nonprofit termesztő klubokat: ezeknek maximum 500 tagja lehet, akik termeszthetnek, továbbá eladhatnak napi 25 grammot, de az is kikötés volt, hogy a növény hatóanyag-tartalma ne haladja meg a tíz százalékot. A törvény még visszamenőlegesen is megbocsátó lett, hiszen azok, akiket korábban elítéltek 25 gramm alatti mennyiség birtoklásáért vagy termesztéséért, kérvényezhetik büntetésük visszamenőleges törlését. Természetesen leállították a már folyamatban lévő ügyeket is.
A németországi fűlegalizációra tehát volt társadalmi igény, volt hozzá eltökélt kormány, volt mögötte előkészítés, csak az ezzel járó siker maradt el: a szociáldmokrata-zöld-liberális koalíció ugyanis időközben különféle okok miatt nemcsak válságba került, de novemberben fel is bomlott. Talán az ennél égetőbb problémák miatt is tulajdonképpen a legalizáció után azonnal elkezdõdött az a fajta töketlenkedés, ami minden, csak nem az a bizonyos német precizitás. A termesztő klubok például nagyon jó ötletnek tűntek, de a hatóságok forró krumpliként dobálták egymásnak az engedélyezésüket, amit csak tovább nehezített, hogy tartományi jogkörökről lévén szó, nagyban múlt az aktuális tartomány vezetőin. A boltokból ezért semmi sem lett azóta sem, de a termesztői klubokból is csak nagyon kevés tudott ténylegesen létrejönni. És ez nem kifejezetten a túlzottan konzervatív helyi vezetőkön múlik: Clara Herrmann, Berlin Friedrichshain-Kreuzberg kerületének polgármestere a Politicónak például azt nyilatkozta, még a jogi eszközeik sincsenek meg arra, hogy meghatározzák az engedélyek kiadásához szükséges feltételeket, törvényi rendeletet viszont senki nem akart hozni. Emiatt lett a jól átgondoltnak tűnő törvényből félmegoldás: még a legalizáció mellett érvelő jogászok szerint is teljes félreértés volt, hogy
tulajdonképpen a második lépést tették meg az első előtt azzal: nem az árusítás körülményeit tisztázták, hanem a fogyasztásét.
Április után pár hónap alatt sikerült eljutni oda, hogy mintha az állam valójában a legális fű ellen küzdene: többek közt betiltották a klubok ernyőszervezetbe való tömörülését, így az eleve nagyon nehéz adminisztráció körüli ügyeket sem tudják egységesen intézni. Így természetesen az sem reális, hogy árban versenyezzenek a feketepiaccal, ami főleg marokkói és spanyolországi forrásokból tudja olcsón szerezni a saját portékáját.
A megszokott illegalitás
“Egyelőre semmire nem volt kihatással a legalizáció. Klubok nem nagyon vannak, ami meg van, az tényleg a nagyfogyasztóknak éri meg. A feketepiac és az orvosi marihuána pörög továbbra is, illetve páran nekiálltak termelni, mert a német időjárási körülmények közt szabadtéren is meglepően jó eredményeket lehet elérni” – mondta a Narancs.hu-nak egy saját bevallása szerint válogatott ügyfélkörrel dolgozó díler.
Érdekesség, hogy bár valójában nem ez volt a cél, az orvosi marihuána kiváltja a nem is nagyon létező legális árusítást: jelenleg akár online is fel lehet iratni receptre, amit online gyógyszetárakban is ki lehet váltani, hogy aztán postán kapjuk meg. Erről a lehetőségről németországi megszólalóink egyaránt pozitív tapasztalatokról számoltak be. “Ahogy az Amerikában lezajlott »igazi« legalizáció előtt, úgy itt is felírják nagyjából bárkinek, aki kéri” – vázolta a helyzetet egy Németországban élő magyar forrásunk.
Van tehát egy teljesen félbehagyott fűlegalizációs projekt, ami tulajdonképpen megnehezítette a fűhöz jutást annál, mintha a szokásos illegális forrásoktól vásárolná az ember, és van egy felbomlott kormány, ami miatt hosszú idő után februárban előrehozott választást kell tartani Németországban. A marihuána helyzete már csak azért is kiszámíthatatlan, mert az teljesen kizárt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció maradna, viszont a közvélemény-kutatások szerint a legerősebbnek mért CDU/CSU komoly koalíciókényszerbe fog kerülni azért, hogy a szélsőjobboldali AfD-t továbbra is karanténban tudja tartani. Ugyanakkor a jobbközép párt nyíltan vissza szeretné vonni az egészet. A november közepén a Bundestagban lezajlott vitában viszont kiderült, rajtuk kívül mindegyik potenciális koalíciós paratnerük támogatná a legalizációt. Egyedül az AfD ellenezte még a jelenlegi parlamenti pártok közül, tehát ebben velük kéne szövetségre lépni. A februári választáson valószínűleg bekerül még a Bundestagba egyszemélyes projektként működő szélsőjobbos Bündnis Sahra Wagenknecht, vagyis Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) is, de a – magát érdekes módon baloldali konzervatívként aposztrofáló – párt ebben mintha véleménnyel sem rendelkezne. Sokatmondó, hogy a formációt vezető Sahra Wagenknecht tulajdonképpen minden kérdésre válaszol az interneten, de a marihuána szabályozásának kérdését cikkünk írása idején egy kérdezz-felelek oldalon egyáltalán nem kommentálta az erre irányuló szavazói érdeklődésre sem.
Hacsak nem történik valami csoda, a német marihuánalegalizáció elbukása hosszú időre vissza fogja vetni az ilyen irányú kísérleteket, és marad az eddigi középutasság: egyelőre ugyanis Európában gyakorlatilag csak Magyarországon nincs lehetőség a füvezésre, nálunk még a rákbetegeknek sem írthat fel az orvos ilyesmit. Bár tulajdonképpen Európában – és itthon is – egyre többen füveznek és mindenki tud is erről, a szabályozás miatt a jelek szerint a jövőben is a feketepiacra bízzák a probléma kezelését – majd arra hivatkozva, hogy még a németeknél sem sikerült megoldani.
(Címlapképünk illusztráció)
