Grúzia: A kaukázusi bársony

  • Kriza Borbála
  • 2003. november 27.

Külpol

A grúz ellenzék Mihail Szaakasvili és Nino Burdzsanadze vezetésével november 22-én betört a parlament épületébe, ahonnan az éppen beszédét tartó Sevardnadze elnököt testőrei menekítették ki. Másnap Sevardnadze lemondott, az ellenzék átvette a hatalmat.

A grúz ellenzék Mihail Szaakasvili és Nino Burdzsanadze vezetésével november 22-én betört a parlament épületébe, ahonnan az éppen beszédét tartó Sevardnadze elnököt testőrei menekítették ki. Másnap Sevardnadze lemondott, az ellenzék átvette a hatalmat.Az elmúlt három hétben az volt a kérdés Grúziában: lehet-e választási eredményeket hamisítani következmények nélkül? Már tudjuk: nem lehetett.

"Minden idők egyik legnagyobb megfigyelőcsoportja lesz jelen a november 2-i grúziai parlamenti választásokon" - ígérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) október utolsó napjaiban. És valóban: a közel 450 megfigyelőt - köztük e sorok íróját - ez alkalommal nemcsak a tagországok kormányai dele-gálták, hanem a New York-i Soros Alapítvány is hozzájárult vagy 50 kelet-európai civil aktivista és politikai szakértő részvételéhez. Utóbbiakra azok a körzetek vártak, ahol a legnagyobb valószínűséggel lehetett csalásra számítani.

Hogy a voksolás nem lesz sima ügy, mindenki sejtette. A 90-es évek polgárháborúinak következményeként Dél-Oszétia és Abházia független tartományként működik, az innen elmenekült mintegy 300 ezer grúz helyzete megoldatlan. A havi átlagkereset 20-40 dollár, a hatékony ügyintézés egyetlen eszköze a kenőpénz, a mindennapi nyomor része a rendszeres áramszünet. S bár az elégedetlenség tapintható volt, a helyiek gyanúsan elzárkóztak attól, hogy politikai preferenciáikról beszámoljanak. A választások előtti közvélemény-kutatások általában ellentmondá-sosak voltak, de egy dolog egyértelműnek látszott: a Sevardnadze elnök által vezetett Új Grúziáért választási blokk csak az állami televízió által végzett felmérésekben kapott 10 százaléknál többet.

Noha a kormány meghívta az EBESZ-t, és a választási törvényt is sikerült számos ponton megreformálni, néhány alapvető probléma megoldatlan maradt. Nem készült el a hivatalos választói névjegyzék, így a saját szemünkkel láttuk, amint a szavazókörökben emberek tucatjait küldték el arra hivatkozva, hogy nincsenek a listán, miközben az elküldöttek rég elhalt felmenői szerepeltek rajta. A választási bizottságokban szinte mindenhol a Sevardnadze-párti, illetve a vele szövetséges Újjászületés párti delegáltak voltak többségben, jellemzően tíz az öthöz arányban. Vitás ügyekben így nem volt kérdéses, melyik oldal akarata érvényesül. A szavazatszámlálók csak hozzávetőlegesen ismerték a frissen módosított választási törvényt, s a nagy izgalomban sokszor meg is feledkeztek róla. Jelenlétünk sem riasztotta el a számlálóbiztosokat attól, hogy az urnabontás után felfedezett, le nem pecsételt szavazólapokat minden skrupulus nélkül,

"pecsételjük le!" felkiáltással,

utólag érvényesítsék. Ez a Kartelia nevű tartomány és egyben a 17. választókörzet központjában, a Tbiliszitől 160 kilométerre fekvő Telaviban történt. Ehhez a körzethez tartozik a Csecsenfölddel határos Pankuszi-szoros, ahol az eltávon lévő csecsen terroristák húzzák meg magukat. (Ide még a grúz rendőrség sem merészkedik be, értelemszerűen választásokat sem tartottak, ahogy Abháziában és Dél-Oszétiában sem.) A telavi zeneiskolában berendezett választási központba érkező részadatokat együtt összesítettük a bizottság tagjaival. Apróbb kozmetikázáson kívül (a számtan nem tűnt a helyiek erősségének) érdemi hamisításokat nem láttunk. Másnap délre megszületett a már számítógépre vitt és a tbiliszi központba továbbított végeredmény: az ellenzéki Miheil Szaakasvili Nemzeti Mozgalma (NM) fölényesen (43,9 százalékkal) vezet, Sevardnadze Új Grúziáért pártja csupán 17,4 százalékot kapott. A kimagaslóan jó eredmény hallatán maga Szaakasvili is Telaviba sietett, ahol ünneplők százai fogadták (és Misának nevezték).

Másnap mi, az EBESZ küldöttei már tudni véltük, ki nyert. A részadatok szerint, melyek az ország különböző pontjairól Tbiliszibe visszatérő megfigyelőktől származtak, az NM kapta a legtöbb szavazatot. Tapasztalatainkat a különböző exit pollok eredményei, valamint egy független civil szervezet, a Nemzetközi Társaság a Szabad Választásokért és Demokráciáért (ISFED) által végzett párhuzamos szavazatszámlálás adatai is megerősítették. Utóbbiak szerint az NM 26 százalékot, az Új Grúziáért blokk 19 százalékot, a parlamenti elnök, Nino Burdzsanadze által vezetett választási tömörülés 10 százalékot, míg az adzsáriai autonóm tartomány teljhatalmú vezetője, Aszlan Abasidze Újjászületés nevű pártja mindössze 8 százalékot kapott. Lett is meglepetés, amikor kiderült: a grúz tévécsatornákon az első részadatok szerint az Új Grúziáért blokk vezet, második az NM. Csalás, legyintett Nika, a szállásadónk, aki csak azért ment el szavazni, hogy legalább az ő szavazólapját ne tudja más felhasználni.

November 3-án ODIHR, az EBESZ választásokkal foglalkozó szervezete tízoldalas közleményt adott ki, amely részletesen szólt ugyan a szabálytalanságokról, de nem szögezte le egyértelműen, hogy országos csalás történt. Pedig ekkor már a szervezet rendelkezésére álltak azok az összesített országos számadatok, amelyek a párhuzamos szavazatszámlálást végző választási megfigyelőktől származtak. Ezeket az EBESZ mind a mai napig nem hozta nyilvánosságra. Amikor Kőszeg Ferenc - a magyar megfigyelőcsoport másik tagja - ezt egy nemzetközi tanácskozáson utólag számon kérte az ODIHR vezetőjétől, azt a választ kapta: az EBESZ megfigyelője és nem szervezője volt a választásoknak. Pedig a voksolást követő napokban már mindenki tudta, hogy Sevardnadze elcsalta a választásokat. A hírek szerint Adzsária és Kvemo Kartali körzetekben tömegesen "kékcéduláztak", és emberek százait nem engedték szavazni. A Központi Választási Bizottság részadatai szerint viszont az Új Grúziáért mögé felzárkózott az adzsáriai Abasidze pártja, az Újjászületés, így az NM a harmadik helyre szorult.

A választások után két nappal

az ellenzék az utcára vonult. "Ha Sevardnadze forradalmat akar, forradalmat kap!", kiabálta Szaakasvili a tbiliszi városháza előtti tömegnek. Ettől fogva szinte megszakítás nélkül tüntettek, eleinte a csalás beismeréséért és új választások kiírásáért, később már Sevardnadze leváltásáért. A szavazatok összeszámlálása csigalassúsággal folyt, a végeredmény kihirdetése késett, az elnök egyetlen szövetségese, Abasidze diplomáciai hadviselésbe fogott: támogatókat keresett és talált Moszkvában meg a környező országok vezetői közt. Az országba látogató nyugati diplomaták "békés megegyezésre" buzdították a "szemben álló feleket". Ám Sevardnadzénak ekkor még sem a választási csalást beismerni, sem lemondani nem akaródzott. Aztán november 20-án, csütörtökön, amikor hivatalosan is kihirdették a "végeredményt" (Új Grúziáért: 21,32 százalék, Újjászületés: 18,84 százalék, NM: 18,8 százalék), végleg elfogyott körülötte a levegő. Ezt már senki nem volt hajlandó elhinni. Szaakasvili és Burdzsanadze bejelentették, hogy bojkottálják a parlamentet, 24 órán belül csatlakozott hozzájuk a szintén mandátumszerző Munkapárt és az Új Jogok választási szövetség is (ők korábban elzárkóztak minden konfrontációtól). A végkifejlet ismert: Sevardnadze vasárnap késő délután lemondott. "Hazamegyek, és a memoáromnak szentelem életem hátralevő részét." Nino Burdzsanadze, az előző parlament elnöke, Grúzia új ideiglenes köztársasági elnöke ígéretet tett, hogy 45 napon belül kiírják az új választásokat.

Sevardnadze elnöki mandátuma

2005-ben járt volna le, de már nem indulhatna újra: talán ezért az extra két évért akart mindenáron nyerni a parlamenti választáson. Ha nem ilyen mohó, még lehetett volna két éve. A Nyugat egykori lieblingje azonban megbukott: így jár, aki manipulálja a szavazatokat, ezt remélhetőleg a most nyerő pozícióban lévő ellenzéki pártok sem felejtik el. Grúziának ez alkalommal szerencséje volt, megúszta a véres polgárháborút. Sevardnadze az utolsó pillanatban bölcsen visszavonult; az ellenzéki vezetők mindvégig kontroll alatt tartották a tömeget; a grúzok pedig nem adták fel, és a hatalom provokációinak ellenállva folyamatosan és békésen tüntettek. A bársonyos hatalomváltásért a legkevesebbet a nemzetközi közösség tett, amely tudott a csalásról, de nem hozta nyilvánosságra az EBESZ választási adatait, magára hagyva így a grúz ellenzéket.

Kriza Borbála

(A szerző szociológus, az EBESZ választási megfigyelője.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.