Ha van valami, amit szinte a világ összes pedagógusa irigyel, az a finnek oktatási rendszere. Évről évre kiderül, hogy az északi ország rendelkezik az egyik legjobb oktatási rendszerrel, miközben a különböző gazdasági és társadalmi mutatóik miatt sem kell szégyenkezniük. Amikor az oktatásban „finn csodáról” beszélünk, elsősorban arra az itthonról nehezen elképzelhető rendszerre gondolunk, amelyben a tanárokat megbecsülik, az iskola pedig arról szól, hogy csökkentse a gyerekek magukkal hozott társadalmi egyenlőtlenségeit, és közben olyan kompetenciákat tanítson meg nekik, amelyekkel boldogulnak az életben.
Tanárok = hősök
A FinnAgora szerdai konferenciáján azt derült ki, hogy a finn tanárok és oktatásért felelős szakemberek folyamatosan azon gondolkodnak, hogyan lehetne a jelenleginél is jobb iskolákat létrehozni, és mi az, amiről manapság szólnia kellene az oktatásnak, hogy a diákok tényleg felkészüljenek egy változó világra. Vagyis ők sincsenek megelégedve, és valószínűleg az örökös önreflexió, a hibák belátása vezet oda, hogy a finn oktatási rendszert etalonnak tartjuk.
| ||
A Tanulás újratöltve című konferenciát egyébként azért szervezték, hogy a magyar és a finn szakemberek tapasztalatokat tudjanak cserélni, és olyan módszereket mutassanak meg egymásnak, amelyeket hasznosítani tudnak a tanításban. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Budapest Music Center (BMC) teljesen megtelt magyar tanárokkal, akik lelkesen jegyzeteltek, és láthatóan örömmel hallgatták, hogy van egy ország, ahol nincs megkötve a pedagógus keze. Jól összefoglalta a tanárok helyzetét Cita-Högnabba Lumikero, a FinnAgora igazgatója, aki azzal kezdte, hogy a teremben hősök ülnek, mert tudjuk, hogy ma egyáltalán nem könnyű tanárnak lenni.
Nem veszíthetnek el egyetlen embert sem
Amikor a finnek évtizedekkel ezelőtt nekikezdtek az oktatás megreformálásának, abból indultak ki, hogy egy olyan kis ország, mint amilyen az övék, egyetlen embert sem veszíthet el, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy kiteljesedhessen. Ehhez pedig csak egy jól működő oktatási rendszeren keresztül vezet az út. Ugyanakkor évekkel később, 2001-ben, amikor megérkezett a PISA-felmérés eredménye, amely azt mutatta, hogy a finn oktatási rendszer a világ élvonalába került, még a helyi szakemberek is meglepődtek.
Pedig a felmérések őket igazolják: a friss kutatások azt mutatják, hogy Finnországban található a legtöbb humán erőforrás, ez a második legboldogabb és legegyenlőbb ország az Európai Unióban, és a finnek a könyvtárhasználatban, illetve a nyelvtudásban is élen járnak. Leena Pöntynen egykori tanár és iskolaigazgató szerint ennek többek között a finn „tanítási forradalom” az oka: itt ugyanis törekednek arra, hogy az egyenlőtlenségek minél kisebbek legyenek, ezért az oktatás teljesen ingyenes az óvodától az egyetemig. A vidéki, eldugott iskolában is ugyanolyan színvonalas oktatásban részesülhet a gyerekünk, mintha egy Helsinkiben működő suliba járna. Az oktatási szakértőként dolgozó Pöntynen arról is mesélt, hogy van egy friss projekt, amelynek HundrED a neve, és arról szól, hogy összeszedtek száz innovatív ötletet a világ minden tájáról, a céljuk pedig az, hogy ezeket eljuttassák az összes finn iskolába.
| ||
Nem is tudjuk, mit kellene tanítani
Leena Pöntynen szerint a finnek ma már büszkék arra, hogy az oktatási rendszerük az egyenlőtlenségek csökkentését helyezi előtérbe, de a kilencvenes években még ők sem voltak biztosak a helyes irányban. Ahogy ma is vannak kihívások: az oktatásra fordítandó költségvetési források náluk sem verdesik az eget, és hiába van egy remek rendszer, a felmérések szerint a finnek még mindig nem hisznek eléggé magukban. Ugyanakkor a szakemberek ahhoz továbbra is ragaszkodnak, hogy az oktatás a legfontosabb, és a tanároknak nagyon magasan képzett szakembereknek kell lenniük, akiket meg kell becsülni. Bár a finn tanárok fizetése nem kiemelkedően magas, az autonómiájuk akkora, hogy a pálya mégis vonzó tud lenni a legjobban teljesítő fiatalok számára.
Pöntynen azt mondja, jelenleg fogalmunk sincs, milyen világban fognak felnőni a gyerekeink, ezért a finn oktatásirányítás is dilemma előtt áll: működnek-e ma is azok a jó gyakorlatok, amelyeket eddig használtak? Szerinte például annyit tudunk, hogy a tanulóknak leginkább társas és kommunikációs készségekre lesz szükségük az életben, ehhez képest az iskolában biológiából, vagy éppen történelemből feleltetjük őket. Bár a finneknek sincsen adekvát válaszuk (a tantárgyak megszüntetését ugyanakkor már két éve előrevetítették) arra, hogyan tud egy tanár jól tanítani a változó világban, abban biztosak, hogy a pedagógusoknak folyamatosan ki kell lépniük a komfortzónájukból, és tágítaniuk kell a tanári szerepeket. Leena Pöntynen szerint ma egyszerre kell mentoroknak, coach-oknak lenniük, miközben nem szabad elfelejteniük a legfontosabbat: hagyjuk a gyerekeket önállóan gondolkozni, tanítsuk meg őket arra, hogy tudjanak és merjenek kérdezni.
Csináld máshogyan!
Pekka Peura tíz éve tanít matematikát és fizikát, és bevallja, hogy a finn oktatási rendszer sok szempontból rossz, bőven lehetne még hova fejlődnie. Ugyanakkor azt mondja, hogy ennek ellenére nincs az övékénél jobb oktatási rendszer a világon, mert a finn tanárok életébe nem szól bele az állam, ők döntik el, hogyan tanítanak Amikor azonban elkezdett tanítani, az első két évben folyamatosan rosszul érezte magát, állandóan gombóccal a torkában jött ki az osztályteremből, és úgy érezte, nem halad megfelelően a tananyaggal.
| ||
Aztán elkezdett változtatni: héthetes kurzusokat dolgozott ki, és bár több feladatot adott ki a diákoknak, mint addig, de ezeket nem másnapra, hanem a kurzus végére kellett csak megcsinálni. Volt azonban, aki már két hét után jelentkezett, hogy kész van. Peura ebből rájött, hogy ki az, akit jobban érdekel a tantárgy, és ezért több feladatot lehet neki adni. Marika Toivola elmélete alapján kidolgozta a saját tanítási-tanulási elméletét, amelyről könyvet is írt Flipped Learning címmel. A fordított tanulási modell lehetővé teszi a diákok számára, hogy a saját tempójukban haladjanak, így erősödik az autonómia érzése, a tanulók pedig motiváltabbak lesznek.
Pekka Peura szerint egyáltalán nem katasztrófa az, ha vannak különbségek az osztályban, hisz nem egy klónhadsereg ül a padokban.
A konferencia teljes programjáról, a bemutatott, tanárok számára hasznos gyakorlatokról itt lehet bővebben olvasni.
