Halak és halászok Ugandában - Kimerülő állomány

A világ második legnagyobb édesvízi tavát Kenya, Tanzánia és Uganda partjai határolják: a Kelet-afrikai Közösség országainak öszszesen 35 millió lakója kötődik valahogy a Viktória-tóhoz. A közel húszéves polgárháborúból kilábaló Uganda gazdaságának alappillére, egyik legfontosabb exportcikke a hal, fő kereskedelmi partnerük az Európai Unió, azon belül is Spanyolország, Olaszország és Belgium. A halászat közel 200 ezer ember megélhetését biztosítja.

Nincs üresjárat, a sötétség miatt technikaigényesebb, de nyugisabb éjszakai műszakot a perzselő nappal és számos konkurenssel nehezített nappali váltja a tavon. Az Egyenlítő mentén járunk, Délkelet-Ugandában. A halászfaluban, Kayanjában megélénkül a part, csoportokba verődő asszonyok beszélgetnek, kereskedők alkudoznak. A vízen már jó pár rozoga tákolmány köröz, a legtöbbet angol focicsapatok színeire mázolták, de sok a vallási üzenettel, buzdítással telipingált teknő is (God is able; Bismillah!). Alig tízéves gyerekek eveznek a tó belseje felé egy Chelsea-hajóval, jobbról elhúz egy Thank you, Mr. Money feliratú sárga bárka három halásszal: Asuman Kawanguzi és két társa hajnalban kezdett, és napi 14 órát tölt a vízen. A rozzant csónakot és hálót egy tehetősebb halásztól bérlik, a napi bevétel feléért. A maradék felet maguk közt harmadolják, vagyis az összbevétel hatodáért gürcölnek. Halászcsaládban nőttek fel, mindent tudnak a tóról. Nem úgy, mint a rengeteg, helyismerettel nem rendelkező nyugat-kenyai vagy dél-szudáni vendégmunkás, akik a jobb kereset és a biztos munka reményében jöttek Mayuge körzetbe dolgozni. Négy-hat hónapot töltenek a tónál családjuktól távol, de nem mindegyik tér vissza: sok erre a krokodil is.

Egy hosszú bot végére erősített fatálkával püfölik a víz felszínét. A furcsa hang megriasztja a halakat, és a sűrű szövésű háló (monofilament) fogságába kerülnek. A tycooning illegális, de mindenki csinálja. Az állami partfelügyelőség helyi vezetője, Joseph Eyima, aki maga is halász, bocsánatos bűnnek tartja, és a kormány is szemet huny, mert az ország kulcsfontosságú gazdasági ágazata a halászat, és sok versenytárs küzd az európai piacért. Csakhogy a többletkitermeléssel, a lehalászással a helyiek a jövőjüket élik fel, hiszen már így is jócskán megcsappant a legkeresettebbnek számító nílusi sügér- és tilápiaállomány. Eyima úgy véli, hogy monitoringrendszer kiépítésével, halászati kvótákkal, rögzített árakkal óvható lenne a tó. Az államnak pedig modern felszereléseket kellene juttatnia a halászoknak, de ez már a 22-es csapdája, mert "így még több halat tudnának kifogni, ami előbb-utóbb teljesen kimerítené a tó utánpótlását".

A tycooning miatt kisebb halak sem menekülnek, viszont az exportra termelő gyárak csakis az 50 centinél nagyobb példányokat veszik meg. Kawanguziék választhatnak: fáradságos szelekció után a kisebbeket visszadobják a vízbe, vagy kockáztatják, hogy nem lesz vevő. A környező falvakban szinte senki nem eszik halat, jobban megéri eladni. "A halászok továbbadják a fogást, és a szerény haszon feléből babot, netán olcsó csirke- vagy marhahúst vesznek a családnak, a másik felét félreteszik" - vázolja a helyzetet Dennis Olobo, egy feldolgozóüzem felvásárlója, miközben gigantikus méretű és súlyú halakat pakol a hűtőkamionjába. Olobo már hetedik napja vár Kayanja vályogviskói között, de mindössze 900 kilónyi hal fagyoskodik a platón. A halászoknak keveset fizet a fogásért, a megbízható tavi neppereknek és begyűjtőknek emelt árat. Addig marad és veszi át a halat, amíg kitart a jég a kocsiban, ez régen 5-7 napba telt; manapság a halhiány miatt sokkal hosszabb ideig tart a kamion feltöltése. A frissességet firtató kérdésünkre mosolyogva mondja, hogy ha hamar megtelik a kocsi, még hagy is a falu hűtőládájában jeget, s majd a következő körben elszállítja a közben felgyűlt halat.

George Serunkuma, a sánta, öreg halász nem bajlódik hálókkal, már kinn a tavon felvásárolja a neki tetsző fogást az ismerős halászoktól, akik mobilon értesítik a kapásról. Ötezer ugandai shillingért veszi (kb. 380 Ft), hatezerért (450 Ft) adja el a hűtőkocsisoknak a halat, minden kilón kb. 60-80 forintot keres, napi bevétele átlag 4000 forintnak megfelelő, s így valamivel jobb módúnak számít a halászok közt. Két ember erőlködi rá a mérleg horgára a Serunkuma halait: 53 kilót mutat a kijelző. Az egyik hal a hűtőkocsiban landol, a másikat egy helyi kereskedő veszi meg.

Halár a tetemekre

Majd' száz kilométeren át követjük Olobo kamionját; a legnagyobb ugandai ipari városba, a Nílus forrásánál elterülő Jinjába jutunk. A külvárosban üzemek sora: a Karmic Foods, a Masese Fish Factory, a Niloticuaz mind halfilét értékesít. Az ugandai feldolgozószektor 2009-ben összesen évi 17 400 tonnát exportált az EU-ba. A Gomba Fishing Industries üzemében nonstop folyik a termelés. Az indiai menedzsment (lásd keretes írásunkat) bizalmatlanul fogad, csak az irodáig jutunk, ahol kiselőadást kapunk a gyártási folyamatról, a vállalat profiljáról. Sem fotózni, sem filmezni nem lehet, az ipari kémkedést csupán WC-re kéredzkedéssel tudjuk megvalósítani. A dolgozók kifogástalan munkaruhában; a nyers hal steril körülmények közt száguld a futószalagon a fóliázóig. Ám a feldolgozócsarnokon kívül már talicskákon áll és a szabad ég alatt rohad a sok halcsonk és csontváz. A legyeken kívül szemtelen, félméteres marabuk is érkeznek a bűzlő halomra.

A gyárkapu előtt helybeliek gyülekeznek hajnal óta nagy számban a kiselejtezett halfeleslegért. Az árak naponta változnak: ma éppen 80 forint egykilónyi tetem. A késztermék ára is mozog; a kisebb és kelendőbb halfilé 5-7 euró/kg, a fél kiló felettiek ára 4 euró/kg, az európai szupermarketekben ez akár a duplája, triplája is lehet. A hatvanéves John Ayaghawo Nakabalából jött hajnalban, hogy koncot vásároljon. Az idős kereskedő saját maga füstöli a tetemeket, és Kamuli körzetben ad túl rajtuk szerény haszonnal. "Sosem ennénk meg ezeket a dögöket, de az ilyen ínséges időkben sokan ráfanyalodnak, levest főznek belőle, vagy elrágcsálják" - mondja fintorogva, s két nagy zsákot töm tele. De vannak, akik nagyban űzik az ipart. Néhány kilométerre az üzemektől jinjai asszonyok magánvállalkozása nagy mennyiségben szárítja és bálázza a gyári halmaradékot, amire az éhínség sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Szudánban még mindig van kereslet. Így végül minden exportra kerül: a tűző napon megkeményített, pillekönnyű fej-szálka-farok összeállítású tetemek méteres csomagokban utaznak a szomszéd országokba, kilónkénti 1500 shillinges (kb. 120 forintos) áron.

A tó körüli, illetve más kelet-afrikai partnerországok (Ruanda, Burundi) által működtetett, EU-s pénzek fölött is diszponáló Viktória-tavi Halászati Szervezet főtitkára, Dick Nyeko többször is "ipari erőforrásként" határozza meg nekünk a halászatot, a környezetvédők viszont a "természeti kincs" kifejezést preferálják. Nyeko elmondja: a Kelet-afrikai Közösség (EAC) miniszterei legutóbbi, a tanzániai Bagamoyóban tartott találkozójukon létrehoztak egy 1,8 millió dolláros alapot, amivel az illegális módszereket kívánják felszámolni, illetve rehabilitációs céllal bizonyos helyeken a halászat időszakos betiltását és halfarmok telepítését határozták el, hogy visszaállítsák a korábbi, virágzó állapotot. "Egyre több halász egyre kevesebb halon marakodik" - mondja, s hozzáteszi: tarthatatlan állapot, hogy a halászok a létminimumon élnek, miközben oly nagyban járulnak hozzá az ugandai nemzetgazdaság talpon maradásához. Ami persze még így is könynyen bajba kerülhet a kiélezett piaci versenyben, hiszen Európa eddig is szívesen vásárolt saját határain belül tenyésztett, a nílusi sügérhez hasonló minőségű tőkehalat vagy vietnami harcsát. A vége mindig az, hogy a halászoknak egyre kevesebb jut: sügérből is, bevételből is. A halállomány kimerülésével nemcsak az ágazatot, de a kelet-afrikai országokat is gazdasági veszély fenyegeti. A virágzó halipar felfalhatja önmagát.

A tiszteletbeli konzul

Az ugandai gyárak és vállalatok többsége sokadik generációs indiaiak kezében van, akik már ugandai állampolgárok. Déd-, illetve nagyszüleik még a brit protekturátusi időkben kerültek kereskedőként vagy vasútépítőként Kelet-Afrikába. A szaktudással rendelkező indiaiak hamar feltalálták magukat, s ma már ők uralják az ipart és az agráriumot a "fekete" ugandaiakkal szemben. Nem vegyülnek, nincs keresztbeházasodás, de ellenségeskedés sincs már, pedig Idi Amin - jószerivel a hetvenes évekre tehető - idejében közel 80 ezer indiait üldöztek el Ugandából.

Az egyik legismertebb és leggazdagabb ugandai-indiai illetékes elvtárs, véleményvezér és ügyeletes celeb Gordon Wavamunno. Cége, a Spear Group Company a Mercedes-Benz kizárólagos forgalmazója Ugandában. Komoly érdekeltségei vannak a konfekcióiparban (Phoenix), az ingatlan- és az üdítőital-bizniszben; az ő becézett nevét (Wavah) viseli egy népszerű ásványvíz is. Övé a WBS televízió, résztulajdonosa a Radio Simbának, a United Assurance biztosítótársaság is hozzá tartozik. Gyárt mindent, amire kereslet van: rendszámtáblát, óriásplakátot, bútort vagy könyvet. Elmondása szerint a 90-es évek elején az Ikarusszal is üzletelt. Látogatásunkkor egy hatalmas magyar zászló, néhány díszoklevél és a Medgyessy-kormány tablója virít az irodájában. ' Magyarország tiszteletbeli konzulja. Kérdésünkre, hogy tudja-e, azóta már hányadik kormánynál tartunk, diplomatikusan annyit felel: várja az új tablóképeket.