Magyar Narancs: India katonák tízezreit küldte Kasmírba, kijárási tilalmat hirdetett, lekapcsolta az internetet, számos prominens kasmíri politikust és véleményformálót letartóztatott, valamint egyoldalúan visszavonta az indiai szövetségi alkotmány 370. cikkét, amely különleges státussal ruházza fel Dzsammu és Kasmír államot. Miért?
Aunohita Mojumdar: Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, vissza kell menni egészen India függetlenedésének idejéig. Dzsammu és Kasmír az úgynevezett Hercegi Államok közé tartozott, amelyek maguk dönthettek arról, hogy akarnak-e csatlakozni az indiai szövetséghez. A terület élén álló hindu maharadzsa úgy döntött, hogy kívül marad, de a Pakisztán felől érkező támadások miatt kénytelen volt segítséget kérni Indiától.
Ennek a segítségnek pedig ára volt. Mivel India azt akarta, hogy Kasmír is csatlakozzon a szövetséghez, a felek egy feltételes egyezségre jutottak: a terület ugyan India fennhatósága alá kerül, de a lakosai népszavazáson dönthetnek arról, hogy akarnak-e csatlakozni a szövetséghez. Erre a népszavazásra viszont soha nem került sor. A szövetségi alkotmány 370. cikkének hála, Kasmír a többi államnál nagyobb autonómiát kapott: lehetett saját zászlaja, és hozhatott saját törvényeket.
| ||
Egy idő után ezek a jogok kezdtek erodálódni, de a 370. cikk léte érzelmileg továbbra is nagyon fontos maradt a kasmíri embereknek – már csak azért is, mert még mindig nagyon sokan szeretnének függetlenedni Indiától. Ha Indiát nézzük, a kormánypártok mindig amellett érveltek, hogy Kasmírnak teljesen India részévé kell válnia – már csak azért is, mert a jobboldali szavazóik úgy érezték, Kasmír túl sok privilégiumot kapott.
Ráadásul a mostani jobboldali kormány erősen iszlamofób, rendszeresen hergel a muszlim lakosság ellen. Narendra Modi miniszterelnök radikálisabb szavazóinak pedig kifejezetten tetszett, hogy fellépett Kasmír ellen, így okkal valószínűsíthető, hogy a jövőben még inkább megpróbálják felszámolni az országban a kisebbségek jogait.
MN: Tehát a 370. cikk inkább szimbolikus volt, és az erős indiai katonai jelenlét mellett nem sok valódi előnnyel járt?
AM: Azt szimbolizálta, hogy Kasmír csak feltételesen India része, és emlékeztette a lakosokat arra, hogy továbbra is lehetőség van arra, hogy a jövőben valamikor népszavazás keretében fejezzék ki az akaratukat, és akár el is szakadjanak. Illetve biztosította, hogy a Dzsammun és Kasmíron kívülről érkezők nem vásárolhattak itt földet, így nem lehetett kívülről megváltoztatni a régió etnikai összetételét.
MN: Konkrétan mi változik mostantól?
AM: Pillanatnyilag Kasmír még nem része az indiai szövetségnek, csupán október 31-étől lesz az. A kormány megígérte, hogy Kasmír és Dzsammu idővel szövetségi állam lehet (a jelenlegi helyzetben csupán az államoknál kisebb hatáskörrel bíró szövetségi területnek számítanak), már ha sikerül eléggé „fejletté” válniuk. Ez a homályosan megfogalmazott elvárás egyértelműen lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy maga döntse el, mikor és milyen kritériumok alapján lehet egy területet fejlettnek tekinteni.
Ha úgy tartja kedvük, addig odázzák el a szövetségi állammá válást, ameddig csak akarják. Az ENSZ Fejlesztési Programjának emberi fejlettségi indexe szerint például Kasmír már most sokkal fejlettebb a legtöbb indiai államnál – például Gudzsarátnál is, ahonnan a miniszterelnök származik. Szóval a kormányzó Bharatíja Dzsanata Párt (BJP) és Narendra Modi nem a tényekből indul ki, amikor azt mondja, hogy Kasmír elmaradott.
Hogy konkrétan milyen törvények fogják a területet szabályozni, az akkor lesz majd világos, amikor már a szövetség részévé vált. Ma még csak azt tudjuk, hogy a politikai vezetés próbál befektetőket csábítani Kasmírba, és mivel a kormány a fejlődés nevében előszeretettel játszik át földet, vizet és más közvagyont a nagyvállalatoknak, feltehetőleg így lesz ez itt is.
MN: Amit Sah belügyminiszter azt mondta, hogy az autonómia miatt harapódzott el Dzsammuban és Kasmírban a korrupció. Ebben lehet valami?
AM: Nem láttam, hogy ezt a kijelentést bármiféle bizonyítékkal alátámasztotta volna. Azt sem tudni, hogy tényleg annyira korrupt-e Kasmír, mint állítják. Sőt, vannak ezzel ellentétes jelek: a szegénységi, iskoláztatási, éhezési és gyermekhalálozási adatok alapján Kasmír sokkal jobban áll, mint sok másik állam. Ugyanakkor az üzenet rezonál azoknál a kevéssé művelt rétegeknél, amelyekre Modi a kampányát építi.
| ||
MN: A kétezres évek elején egy időre megnyugodott a régió, sok elemző abban bízott, hogy rendeződik a helyzet, aztán 2010 körül újra kiéleződött a konfliktus. Miért?
AM: Az elmúlt évtizedekben több olyan időszak is volt, amikor átmenetileg csökkent a fegyveres agresszió, de egy idő után mindig újra nőni kezdett. Mivel Kasmírnak volt egy saját, választott kormánya, sokan úgy érezték, hogy ha korlátozottan is, de garantált számukra egyfajta szabadság. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kasmíri lakosság elfogadta a helyzetét Indián belül, csupán azt, hogy nem akart erőszakkal érvényt szerezni az érdekeinek.
Amikor 2010 körül újabb felháborodási hullám vette kezdetét, látható volt, hogy katonák helyett fiatal civilek viszik a hátukon az ügyet. Fegyveres összecsapások és robbantások helyett így inkább az utcai tüntetés és a kődobálás volt jellemző.
MN: Várható a későbbiekben erőszakos fellépés a kasmíri lakosok részéről?
AM: Nehéz megmondani, hogyan reagálnak az emberek arra, ha hergelik őket. Pillanatnyilag Kasmír területén rengeteg katona van, és a helyi kormányzat képtelen rendesen működni. Hogy a fiatalok fegyverekhez nyúlnak vagy kitartanak inkább a tüntetések mellett, az még a jövő zenéje.
De a teljesen békés politikai vezetést bebörtönözték, s nem hagyták, hogy kommunikáljon az emberekkel, és a választópolgároknak sem teszik lehetővé, hogy békésen hangot adjanak a nemtetszésüknek, így könnyen eldurvulhat a helyzet. Azt viszont nagyon nem tartom valószínűnek, hogy India többi részére is átterjedjen a konfliktus.
MN: A Foreign Policy magazin egy évekkel ezelőtti közvélemény-kutatásra hivatkozva azt írja, hogy a kasmíri lakosság kétharmada függetlenedni szeretne Indiától.
AM: Amikor Kasmírból tudósítottam, úgy éreztem, hogy nagyon széles körűek az India elleni indulatok, de nehéz megmondani, hogy az emberek többsége el akar-e szakadni. Egy ilyen közvélemény-kutatásban nagyon sok függ a módszertantól meg a kérdésfeltevéstől. Az biztos, hogy augusztus 5. óta nőtt az elégedetlenség.
| ||
MN: Pakisztánnak mi a szerepe a konfliktusban?
AM: Az indiai kormányok sokszor hivatkoznak arra, hogy Pakisztán szítja az indulatokat. Az nyilvánvaló, hogy Pakisztán lehetőséget lát a kasmíri lakosság frusztrációjában és dühében. Tudjuk, hogy az elmúlt években segítette az ottani felkelőket – például kiképzést, fegyvereket és biztonságos rejtekhelyeket biztosított nekik. De Pakisztán csak kihasználta a helyzetet, amelyben a kasmíri lakosság nem érzi magát India részének, és ezért gyűlöli az indiai kormányt. Azt nem hiszem, hogy Pakisztán lenne az oka annak, hogy a helyiek elégedetlenek.
MN: Mit kell tudni a Modi-féle hindu nacionalizmusról?
AM: Arra az elképzelésre épül, mely szerint léteznie kell egyfajta homogén indiai identitásnak, amit a PJP tagjai hindu identitásként definiálnak. Bár szerintem a hindu vallás kutatói nem feltétlenül fogadnák el, hogy a párt politikája valóban köthető a hinduizmus gyakorlatához. Én magam is hindunak születtem, és ebben a szociális miliőben nevelkedtem, s bár nem gyakorlom a vallást, azt tudom, hogy a hinduizmus nagyon sokféle tud lenni: ez egy inkluzív vallás, amely az istentiszteletnek több százféle módját ismeri.
Amit ezzel szemben a kormány próbál meg hinduizmusként eladni, az egy homogén és kirekesztő identitás, amelyben csak bizonyos isteneket tisztelnek, csak egy nyelvet beszélnek, és egyfajta ételt esznek. Szóval Modi politikája a hinduizmust veszi ugyan alapul, de közben egy muszlim- és keresztényellenes, jobboldali nacionalista világnézet, amely csak használja a vallást, hogy rajta keresztül érje el a céljait. Sőt, még a hinduk közül is sokakat megbélyegez.
MN: Modi a múltban számos megosztó ígéretet is tett. Tervezi, hogy egy ledózerolt mecset helyén szentélyt emelne Ráma istennek, és bevezetne egy nemzeti állampolgári névjegyzéket annak megállapítására, hogy mely lakosok tartózkodnak legálisan az országban.
(Augusztus végén az északkeleti Asszám államban mintegy 1,9 millió lakos maradt ki a névjegyzékből, mivel a hatóságok úgy látták, nem tudták meggyőzően bizonyítani, hogy őseik Banglades Pakisztántól való 1971-es elszakadása előtt költöztek az országba. Ezek az emberek akár az állampolgárságukat is elveszíthetik, és kitoloncolhatják őket Indiából – a szerk.) Miért állt elő ezekkel az ígéretekkel?
AM: India nem az egyetlen olyan ország, ahol erős jobboldali fordulatot látunk. Magyarországon is ez van, sőt, az Egyesült Államokban is. És nemcsak a vezetés lett jobboldalibb, de a lakosság is. Ehhez hozzájön, hogy a kormány hajlik az autoriter kormányzásra, miközben Modi politikai gaztettei hidegen hagyják a választókat. A statisztikák azt mutatják, hogy rendkívül rossz állapotban van az indiai gazdaság.
(A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint a csökkenő belső fogyasztás miatt az indiai gazdaság idén elmarad a várakozásoktól, de a maga 7 százalékos teljesítményével még mindig a világ egyik leggyorsabban növekedő gazdasága marad – a szerk.) Ennek részben az új adópolitika volt az oka, részben az indiai rúpia demonetizálása. (2016-ban a korrupció és a feketegazdaság elleni harc jegyében egyik pillanatról a másikra kivonták a forgalomból az 500 és 1000 rúpiás bankjegyeket, az így kialakult készpénzhiány miatt viszont pánik tört ki, boltok zártak be, és egy időre leállt a termelés – a szerk.)
A vállalatok százával vagy ezrével bocsátják el az embereket, de a kormánynak sikerült a gazdasági helyzetből eredő frusztrációt is a kisebbségekkel szembeni gyűlölködésbe csatornáznia. A Ráma-templom öt éve napirenden lévő építése például tökéletes ügynek tűnik arra, hogy eltereljék vele az emberek figyelmét. Nem hiszem, hogy a kormányt nagyon zavarná, hogy a politikája megosztja a társadalmat és gerjeszti a feszültségeket.
Volt már rá példa, hogy azért támadtak meg muszlimokat a nyílt utcán, mert marhahúst ettek. Ezt persze nem a katonák vagy állami szervek csinálták, hanem egyszerű emberek, de azzal, hogy a miniszterelnök szó nélkül hagyta, maga is közreműködött a jogállamiság leépítésében.
MN: Mennyire korrupt a kormányzat?
AM: A politikai korrupciónak olyan példája nem nagyon volt, hogy Modi maga is pénzeket tulajdonított volna el, majd rejtett volna el valami külföldi bankszámlákon. De vannak olyan nagyvállalatok, amelyeknek előszeretettel juttat az adófizetői pénzekből. Cserébe nagyvállalatok támogatják a politikai pártok működését és kampányait. Ebből pedig leginkább a BJP profitál.
MN: Júliusban Donald Trump amerikai elnök azt mondta, Modi felkérte, hogy lépjen fel közvetítőként Pakisztán és India között. Ennek volt valamiféle hatása?
AM: Szerintem politikailag ez nem fog működni. India mindig ellene volt annak, hogy valaki közvetítőként lépjen fel az ügyeiben, így nagyon kétlem, hogy Modi tényleg kért volna ilyet. Közben persze az is igaz, hogy Amerikának nagy befolyása van Indiában, és képes lehet arra, hogy valamilyen módon beleszóljon az ottani döntésekbe – hogy ez pont Kasmír esetében is megtörténhet-e, azt nem tudom.
| Névjegy Az indiai születésű Aunohita Mojumdar a Dél-Ázsia országairól író, angol nyelvű Himal Southasianc. online magazin főszerkesztője, aki korábban évekig tudósított a régióból, többek között Kasmírból is, majd nyolc évig az afganisztáni Kabulban élt szabadúszó újságíróként. A kompromisszumot nem ismerő újságírói munkájáról híres – akkor még nyomtatott – magazin székhelye 2016-ig Katmanduban volt, de ott alapító főszerkesztőjüket, Kanak Dixitet alaptalan vádakkal letartóztatták, majd nem sokkal később a lap összeomlott az új adminisztratív terhek alatt. Mojumdar idén indította újra a lapot a Srí Lanka-i Colombóban. |
