Harcok Szíriában

Hosszú agónia

  • - kovácsy -
  • 2012. szeptember 2.

Külpol

Hetek óta listavezető a "végjáték" és az "utóvédharc" kifejezés a szíriai harcokról szóló beszámolók, elemzések szóhasználatában. Szinte napi rendszerességgel olvashatunk az Aszad-rezsimmel szakító diplomatákról, Nyugatra távozó üzletemberekről, többnyire Törökországba menekülő magas rangú tisztekről, akik azonmód csatlakoznak a Szabad Szír Hadsereg (SZSZH) vezérkarához.

Felkorbácsolta a rendszer közeli összeomlásához fűződő reményeket az a két héttel ezelőtti damaszkuszi robbantás is, amely a rezsim négy magas beosztású képviselőjének a halálát okozta. Utólag aztán világossá vált, hogy az áldozatok közül igazából csak a védelmi miniszter helyettese tekinthető igazi veszteségnek a rendszer szempontjából, aki az államfő sógora volt, hiszen amíg az Aszad-kláné a tényleges hatalom, a többi poszton bárki bármikor helyettesíthető.

Az SZSZH pedig a maga negyvenezer fő körülire becsült létszámával még mindig messze gyengébb a háromszázezres hadseregnél. Ez a különbség akkor is számottevő, ha a hadseregből bizonytalan becslések szerint naponta mintegy ezren dezertálnak (és közülük sokan rögtön belépnek az SZSZH-ba), sokan pedig csak azért maradnak, hogy informálhassák az ellenzéki erőket saját hadmozdulataikról. A hadsereggel szembeni - nyilván nem alaptalan - bizalmatlanságot jelzi az a hír is, hogy egy Damaszkuszhoz közeli, erősen őrzött börtön már zsúfolásig megtelt olyan tisztekkel, akikről a rezsim azt gyanítja, hogy

összejátszanak a felkelőkkel

Másfelől úgy tűnik, hogy a Törökországban működő vezérkar nem képes összefogni a szétszórtan, egymással is csak esetleges kapcsolatban tevékenykedő csoportokat. Ugyanakkor lassan formálódni látszik az SZSZH belföldi szervezete, legalábbis létrejöttek területi katonai tanácsok, amelyek állítólag képesek összehangolni egységeik hadmozdulatait - miként erre az átmeneti damaszkuszi sikerek kapcsán hivatkoztak is.

A katonai erőviszonyokkal kapcsolatos bizonytalanság legfőképpen azért kelt aggodalmakat, mert a szír hadsereg jelentős mennyiségű tömegpusztító vegyi - és alighanem biológiai - fegyverrel rendelkezik. Ez a körülmény mérséklőleg hat a külső támadással, a rezsim nyílt megtámadásával kapcsolatos, amúgy is igen óvatos elgondolásokra. Nemrégiben el is hangzott olyan hivatalos megjegyzés, miszerint ezeket a fegyvereket a belső ellenséggel szemben nem fogják bevetni - következésképpen a külső támadókkal szemben akár igen. Azoknak, akik a beavatkozás lehetőségét latolgatják, sok egyéb mellett azt is figyelembe kell venniük, hogy az esetleges intervenciót követő zűrzavarban ezek a tömegpusztító fegyverek szélsőséges csoportok kezébe kerülhetnek.

Szélsőséges csoportok már most is jelen vannak a szíriai frontokon, csak éppen egyelőre nehéz felmérni politikai hátterüket, kapcsolataikat és támogatottságukat. A különféle felkelő szervezetek, önálló egységek száma száz körül jár, ami persze nem jelent ennyiféle politikai elkötelezettséget: többnyire helyi érdekeltségű csoportokról van szó. Az sem világos, melyek és mennyiben integrálódtak közülük az SZSZH kötelékébe. Egyes hírek szerint az al-Káida is jelen van az országban. A felkelő csoportok vezetőinek sok esetben konfliktushelyzetben kell dönteniük, amikor például az iszlamista fegyveresek Allah egyedülvalóságát dicsérő zászlóval akarják kicseréltetni a nemzeti színeket. Van olyan parancsnok, aki állítja, hogy a több tucat, például Líbiából, Algériából érkező "vendégharcos" még mindig kevésbé agresszív, mint a helyi dzsihádisták. Az immár egyértelmű, hogy a fegyveres ellenállók körében egyre inkább teret nyernek az iszlamista csoportok, amelyek a jelek szerint könnyebben jutnak külső anyagi támogatáshoz, mint az egyelőre (ki tudja, meddig) politikailag szekulárisnak tűnő (ugyanakkor jórészt átállt szunnita katonákból álló) SZSZH. Az ellenzéki fegyveres erőket nem hivatalosan, de távolról sem titokban támogató Szaúd-Arábia és Katar ugyanis nyilvánvalóan egy szunnita Szíriában gondolkodik, vágyaiban átírva a térségi status quót, amelyben Irán az Aszad-rezsimre támaszkodva érvényesíthette befolyását a közel-keleti konfliktuszónában. Ez - mármint a szíriai szunnita többség (netán hangsúlyozottan vallási megalapozottságú) hatalomátvétele - további belső konfliktusokhoz vezethet az országban, különösen, ha az eddigi rendszer legtöbb vezetőjét adó alavita (síita) kisebbséggel szemben bosszúhadjárat kezdődne, amelynek farvizén a keresztény kisebbséggel szembeni indulatok is felkorbácsolódhatnak.

De még távolról sem tartanak itt az események, hiszen a most folyó aleppói harcokban a keddi jelentések szerint a kormányerők jobban álltak, mint az ellenzék, és ugyanez volt a helyzet bő héttel korábban a fővárosban, Damaszkuszban is. Egyre riasztóbb méreteket ölt viszont a menekültkatasztrófa, amely máris százezreket érint. (Pontos számot a belső menekült-helyzet, a rokonaiknál meghúzódók számának áttekinthetetlensége miatt nehéz megállapítani.) Akiknek nincsenek európai kapcsolataik (és kellő tartalékaik), Törökországban, Libanonban, Jordániában és Irakban keresnek menedéket. A legfrissebb adatok szerint a számuk meghaladja a százezret. Az utóbbi célpontot főként azok választják, akik korábban az ottani síita-szunnita vallási ellentét erőszakos fellángolásai elől menekültek Szíriába. Libanont részben csak menekülési útvonalként használják, mégpedig például a főváros környékéről őseik földjére, az északnyugati tengerparti hegyvidékre visszatérő alaviták, akik túl veszélyesnek érzik, hogy a Szíria belsejében vezető útvonalakon, ellenséges környezeten keresztülvágva vonuljanak vissza védettnek remélt környezetükbe, ahol egyes hírek szerint maga Basár el-Aszad is tartózkodik a családjával egyetemben. A belső menekültek száma viszont jelentősen megugrott a mostani aleppói harcok miatt: kétszázezren tudtak időben kijutni Szíria legnépesebb városából.


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.