Holland választások

Igazodás középre

  • - kovácsy -
  • 2012. október 20.

Külpol

Az előző holland kormány még áprilisban nyújtotta be a lemondását, miután a koalíciót addig kívülről támogató Szabadság Párt (PVV) nem szavazta meg a költségvetési megszorításokat, amelyekre azért lett volna szükség, hogy a hiány az uniós szabályok által előírt szint (a GDP 3 százaléka) alatt maradjon.

Így az országban tíz éven belül immár ötödik alkalommal írtak ki parlamenti választásokat - újabban fel is merültek olyan javaslatok, hogy a kormány lemondása ne jelentse egyszersmind új választások kiírásának a kényszerét.

A szélsőjobboldali populista, bevándorlásellenes és a bevándorlók származásával összefüggésben erősen iszlamofób PVV az elmúlt években egyre erősödött, és két éve már a szavazók több mint 15 százalékának a támogatását élvezte. Ezzel párhuzamosan a politikai színkép másik szélén is erjedés kezdődött, ahol a valamikori maoista - ám a kínai kommunista vezetést is bíráló - ideológiájából kinőtt Szocialista Párt (SP) került be a törvényhozásba a 2000-es évek elején, a mandátumok kb. 10 százalékát szerezve meg. Vagyis a hagyományos - bal- és jobboldali - középpártok szavazói nem drámai sebességgel ugyan, de folyamatosan radikalizálódtak.

A PVV áprilisi lépése egyértelműen kifejezésre juttatta a párt euroszkepszisét, amely azon a tényen alapul, hogy Hollandia nettó befizető országként a mostani válság során egyre-másra további anyagi áldozatokra kényszerül, amit az ebből (is) következő megszorításokat érzékelő lakosság növekvő elégedetlenséggel fogad.

Ez az elégedetlenség meglehetősen borús előrejelzésekhez vezetett a múlt heti választások eredményét illetően, és a közvélemény-kutatási adatok is a középen álló erők támogatottságának a további csökkenésére utaltak. Még augusztus végén is voltak olyan felmérések, amelyek az SP-t hozták ki a népszerűségi lista első helyén, még ha nem is kiugró - úgy 25 százalékos - arányban. Később aztán, a választások közeledtével azt lehetett érzékelni - legalábbis a politikai formációk népszerűségi adataiból -, hogy alábbhagy az unióellenes morgolódás, a tényleges választási eredmény azonban még ehhez képest is

meglepetést keltett

Pedig a politikai közbeszédet továbbra is a szükséges megszorítások, a nyugdíjkorhatár (jelenleg 65 év) felemelése, az EU-hoz való viszony kérdései uralták, még ha nem is a PVV-t vezető Geert Wilders szellemében, aki már olyat is mondott, hogy adott esetben legszívesebben kiszabadítaná az országot a brüsszeli rabigából, az euróövezetből, és újból bevezetné a régi jó valutát, a guldent.

A vitakérdések között természetesen központi helyen állt a követendő gazdaságpolitikai irányvonal is, ami lényegében belpolitikai kérdéssé tette a leegyszerűsítve Angela Merkel és Francois Hollande nevéhez köthető dilemmát: megszorítás vagy munkahelyteremtés. A két álláspontot egyfelől a jobbközép Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) és vezetője, az előző miniszterelnök, Mark Rutte képviselte, másfelől pedig a Diederik Samsom vezette balközép Munkapárt (PvdA). Ők ketten lettek aztán a választás nagy nyertesei, radikálisan visszafordítva a politikai erők elaprózódásának évtizedes tendenciáját.

Szeptember 12-én ugyanis a szavazatok nagyjából 20-20 százalékával 41, illetve 38 mandátumot szereztek, és ezzel ketten együtt a többséget is a 150 tagú képviselőházban (amely egy kisebb politikai súlyú, a regionális képviseletek által választott felsőházzal együttesen alkotja a törvényhozást, a Staten Generaalt).

A további részletek közül figyelemre méltó a PVV (24 helyett 15 mandátum), a jobbközép kereszténydemokraták, a CDA (21 helyett 13) és Zöld Baloldal (GL, 10 helyett 4) visszaesése, ami csak részben magyarázza a két győztes által megszerzett többletszavazatokat, hiszen a PvdA baloldali vetélytársa, az SP megőrizte 15 mandátumát. Samsom pártja tehát a jelek szerint részben jobboldalról jutott pluszszavazatokhoz, amit elsősorban magának a pártvezetőnek köszönhet, aki általános vélemény szerint kitűnően szerepelt, s felettébb jó benyomást keltett a vitákban és más nyilvános fellépésein. Pedig nem ő, hanem Emile Roemer, az SP vezetője keltette a legnagyobb izgalmat, amikor kevéssel a választás előtt (még győzelmi esélyesként) kijelentette: "Csak a testemen keresztül!" - már amennyiben a deficithatár általa szorgalmazott túllépése miatt az EU büntetést szabna ki az országra. Az a bizonyos magány a szavazófülkében azonban végül lehűtötte a holland kedélyeket.

A héten kezdődő kormányalakítási tárgyalások első körben értelemszerűen az első két helyezett között zajlanak, ami a gazdaságpolitikai pozíciók különbözősége miatt aligha lesz könnyű menet. Rutte folytatni szeretné előző kormánya liberális politikáját, Samsom a terhek igazságosabb megosztását követeli. Minthogy a holland választók részéről érezhető az elégedetlenség az egymást követő új és új választásokból adódó bizonytalanság miatt (a PVV-t valószínűleg az előző kormány megbuktatása miatt is büntették a voksoláskor), feltételezhető, hogy a VVD és a PvdA mindenképpen megegyezésre törekszik. Ha ugyanis bármelyikük is kimarad a leendő koalícióból, az megint csak ingatag, a szélső pártokra is támaszkodó kormányzáshoz vezetne. De még ha meg is egyeznek, felmerül a kérdés, hogy milyen irányban bővítsék a kettős koalíciót annak érdekében, hogy a szenátuson belül is többsége legyen.

Mindenesetre uniós körökben felhőtlen az öröm, hiszen a két egyértelműen pro-EU-párt győzelme határozott üzenet, amelyből sokan már a jövő évi német választások kimenetelére nézve vélnek kiolvasni biztató (Merkel egységesítő politikáját igazoló) előjeleket.


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.