Kamala Harris három csatatérállamban megelőzte Trumpot

  • Narancs.hu
  • 2024. augusztus 10.

Külpol

A friss közvélemény-kutatás a jelöltek öt speciális képességéről is megkérdezte a választókat.

Joe Biden visszalépése óta először készítettek megbízható és alapos közvélemény-kutatásokat Michiganben, Pennsylvaniában és Wisconsinban. A New York Times által megrendelt kutatások szerint Kamala Harris demokrata elnökjelölt mindhárom csatatérállamban megelőzte Donald Trump republikánus elnökjelöltet.

  • Michigan: Harris 50%, Trump 46%,
  • Pennslyvania: Harris 50%, Trump 46%,
  • Wisconsin: Harris 50%, Trump 46%.

A kutatások hibahatára mindhárom állam esetében kicsivel több, mint 4 százalék.

Mint a 444 összefoglalójában írja, Harris előnye azért biztató a demokraták számára, mert Bident a katasztrofális tévévitája előtt is rosszabb százalékokra mérték ezekben az államokban. Májusban Michiganben és Wisconsinban is döntetlenre állt Trumppal. Miután 2020-ban mindhárom csatatérállamban győztek, megtartásuk kulcsfontosságú a demokraták számára, ha idén is győzni akarnak.

Azt azonban nem lehet tudni, hogy a mérést mennyire befolyásolta Tim Walz demokrata alelnökjelöltsége. Ilyenkor hagyományosan megnő annak az elnökjelöltnek a támogatottsága, aki frissen mutatta be alelnökjelöltjét. Harris ezt kedden tette meg, amikor Michiganben és Wisconsinban még az adatfelvételt végezték a közvéleménykutatók.

Az elnökjelölti cserét láthatóan értékelték a demokrata szavazók. A kutatás szerint 87 százalékuk elégedett a támogatott jelöltjével, májusban ez a mutató csak 60 százalék volt.

A kutatás során arra is rákérdeztek a regisztrált választóknál, hogy mit gondolnak a két jelöltről öt speciális szempontból. Ezek a következők voltak:

  • tiszta elképzelés az országról: Trump 60%, Harris 53%,
  • megfelelő temperamentum az elnökséghez: Harris 54%, Trump 45%,
  • őszinteség: Harris 52%, Trump 41%,
  • intelligencia: Harris 65%, Trump 56%,
  • képesség a szükséges változás elhozatalára: Harris 50%, Trump 47%.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.