Apártvezetői, emellett előreláthatólag az államfői posztnak is Hu Csin-tao a legfőbb várományosa. A mostani hatalmasok, akik a Politikai Bizottság Állandó Bizottságában, az ország legmagasabb rangú grémiumában ülnek, már évekkel ezelőtt kiszemelték erre a célra, úgyhogy neki nem maradt más dolga, mint viszonylag keveset hallatni magáról, ily módon tartva össze a személye körül kialakult konszenzust. A legjelentősebb fellépése az volt, amikor 1999 májusában ő fogalmazta meg, hogy Peking hivatalosan támogatja az országszerte zajló tüntetéseket a belgrádi kínai nagykövetség NATO-bombázása miatt. Delikát dolog az ilyesmi Kínában - általában a rendszer céljaival megegyező tömeges érzelemkitöréseknek is útját szokták állni, hiszen sosem lehet tudni, hová fajul,

Apártvezetői, emellett előreláthatólag az államfői posztnak is Hu Csin-tao a legfőbb várományosa. A mostani hatalmasok, akik a Politikai Bizottság Állandó Bizottságában, az ország legmagasabb rangú grémiumában ülnek, már évekkel ezelőtt kiszemelték erre a célra, úgyhogy neki nem maradt más dolga, mint viszonylag keveset hallatni magáról, ily módon tartva össze a személye körül kialakult konszenzust. A legjelentősebb fellépése az volt, amikor 1999 májusában ő fogalmazta meg, hogy Peking hivatalosan támogatja az országszerte zajló tüntetéseket a belgrádi kínai nagykövetség NATO-bombázása miatt. Delikát dolog az ilyesmi Kínában - általában a rendszer céljaival megegyező tömeges érzelemkitöréseknek is útját szokták állni, hiszen sosem lehet tudni, hová fajul,

milyen irányt vesz a népharag,

miután kiáramlik a megnyitott szelepeken. Nem történt nagyobb baj, Hu tehát megúszta, nyitva áll előtte az út.

Most sorolhatnánk tovább a magas posztok várományosait, de a lényeg pillanatnyilag nem ez, sokkal inkább azok a tervezett gazdasági lépések, amelyeket Csu Zsung-csi miniszterelnök ismertetett a Kínai Nagy Népi Gyűlésen elmondott beszédében. Közel kétórás, átfogó politikai beszámolójának nagy része a gazdasági vezetés elképzeléseivel foglalkozott, ami egyrészt jelzi, hogy mennyire tisztában vannak Pekingben a tennivalók súlyával, másrészt meg persze természetes is. Azok az idők már elmúltak, amikor az efféle beszédek a szocializmus és a piac fogalmának összeilleszthetőségével viaskodtak. Lépni kell a mezőgazdaság hanyatlásának megállítása érdekében, meg kell oldani a rosszul gazdálkodó állami vállalatok ügyét, mégpedig radikálisan és nem halogatva, fokozatoskodva, az államnak még jobban ki kell hátrálnia a gazdaságból, ki kell alakítani egy elfogadható rendszert a munkanélküliek segélyezésére és a nyugdíjazásra, mely utóbbi hagyományosan a vállalatok gondja, mondhatni magánügye volt, újabban pedig káosz lengi körül.

Meg kell teremteni az egységes tőkepiacot, rendbe kell tenni az adórendszert - egyáltalán,

az ország mint gazdasági egész

kialakítása a soron következő legfontosabb feladat. Az a gazdasági fejlődés ugyanis, amely az elmúlt két évtizedben kirángatta Kínát a veszedelmes páriák sorából, és bizonyos látványos, de tartalmilag nem túl sokat jelentő adatok szintjén a világ-élvonalba lökte, semmi ahhoz képest, amit most terveznek, és ami abból az egyszerű okból is várható, hogy a belső piac, ha igazából kialakul és lekerekedik, elképesztő fejlődési potenciált jelent majd. Az export ugyanis, amely fejlődésének mértékével közel-távol, egészen Indiáig már most is halálra rémíti a környező országokat, sőt komolyan aggasztja Mexikót is, jelentős részben még összeszerelő jellegű, másrészt pedig munkaigényes tevékenységekre épül. De Pekingben azt akarják, hogy ez ne legyen mindig így, ehhez viszont befektetések kellenek, továbbá annak a ballasztnak a kihajítása, amit a veszteséges, haszontalanságokat gyártó állami nagyvállalatok jelentenek. Megjegyzendő, hogy ezeknek a hetvenmilliós munkavállalói állománya csupán tavaly húszmillióval csökkent, és az elbocsátottak jelentős része munkanélküli maradt.

A tervezett szociális program a több mint nyolcszázmillió mezőgazdaságból élő kínaira nem terjedne ki. Velük kapcsolatban az az elképzelés, hogy lehetővé teszik számukra a földbirtoklást, jobb vetőmagvakat osztanak szét, serkentik a technológiai fejlesztést, és ösztönzik a helyi szintű termékfeldolgozást, ami nem megy majd egyik napról a másikra, feszültségek nélkül még kevésbé.

Kína elzártságát automatikusan tovább oldja majd az ország csatlakozása a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), ami a főleg a mezőgazdaságot védelmező vámkorlátok lebontása terén jelent majd változást - és további nehézségeket az érintetteknek. Csu Zsung-csi nem is csinált belőle titkot, hogy a belépés a WTO-ba kezdetben csak fokozza a nehézségeket, amelyek alatt a lakosság többsége nyög. De a folyamatok mégiscsak a Kína számára hatalmas méretei következtében mindenképpen előnyös globalizációs tendencia becsatornázása felé haladnak. A kormányfő egyértelműen, minden eddigi efféle, iránymutató szónoklatnál határozottabban jelezte, hogy a dolgok

a gazdaság államtalanítása

felé haladnak. Még a demokratikus választások fogalma, a környezetvédelem fontossága is felbukkant a beszédében, amiből túl merész következtetéseket korai volna levonni, de jelzi, mi minden szóba kerülhet a színfalak mögött a pekingi politika csúcsain.

Az elmúlt hetekben-hónapokban Kínáról egyfelől a Tienanmen téri vérengzéssel kapcsolatos akkori viták kapcsán lehetett hallani, amelyekben főként Li Peng volt miniszterelnök tűnt ki kíméletlenségével, és amely viták jegyzőkönyvének kikerülése hatalmi harcokra vonatkozó következtetésekre ragdtatott számos hírelemzőt. Másfelől pedig a Falunkung - nevezzük így mi is: szekta - testgyakorló-meditáló híveinek a gyötrése kapcsán, amit joggal tesznek szóvá ostorozólag az erre szakosodott nemzetközi szervezetek. Kétségkívül súlyos dolgok ezek, de az is biztos, hogy Kína milyenségét belülről is, nemzetközi összefüggésekben is mindenekelőtt a gazdaság átalakulásának a soron következő lépései határozzák meg.

- kovácsy -