Komárom megye
bekerülése a köztudatba természetesen nem aratott osztatlan sikert a szlovák társadalomban. A hat, főleg magyarok lakta déli járás - Komárom, Dunaszerdahely, Érsekújvár, Léva, Galánta és Vágsellye - egy megyévé gyúrása főleg a két ellenzéki pártban, a Meciar vezette HZDS-ben, valamint a nacionalista SNS-ben, de a kormánypárti választókban is a területi autonómiát és a déli járások majdani Magyarországhoz csatolását asszociálta, mert Pozsonyban is divat a határokat átrajzolni, és ezzel riogatni. Pedig még Komárom megyében sem kerülne többségbe a magyarság, de a szlovák kormánypártoknak sem érdeke, hogy a másodfokú önkormányzatok megválasztása után - a többségi választási rendszernek köszönhetően - szinte teljesen egyszínű, értsd MKP-s megyei testület jöjjön létre. Hiszen ahol a magyarok tömbben élnek, nincs esélye egyetlen más pártnak sem.
Ivan Miklos miniszterelnök-helyettes, minden szlovákiai reformok sikerkovácsa közvetlenül a kormány megalakulása után nevezte ki a közigazgatási reformért felelős kormánybiztost. Viktor Niznansky másfél évig rajzolgattatta a térképeket, amelyek valahogy mindig ugyanolyanra sikeredtek, mint azt 1996-ban Meciarék már egyszer kiagyalták és megvalósították. Azóta Dél-Szlovákiában minden járás és megye északról délre húzódik, felaprózandó a kompakt magyar tömböket, északon meg mindegyik nyugatról keletre a természetes földrajzi tagozódást követi. Mint kiderült, az MKP szakemberei nem vettek részt az új skiccek megrajzolásában. Senkinek sem hiányoztak, de ők sem mutattak különösebb érdeklődést, hacsak nem nevezzük ennek azt, hogy odaadták Niznanskynak saját térképvázlatukat, ami egy fiók alján landolt. Csak amikor megszületett a kormány szakmai javaslata, tört ki a parasztgyalázat. Ekkor érezte magát kirekesztve a magyar párt, s ekkor hangzott el először a bűnös szó: Komárom mint megyeszékhely. A kelet- és közép-szlovákiai, magyarok lakta régiók sorsáról, hátrányos besorolásáról még akkor sem szólt senki semmit. Ugyanakkor Nógrád, Gömör vagy a Bodrogköz magyarsága sokkal inkább veszélyeztetve érzi magát, hiszen az etnikai szempontból kompaktnak tekinthető Csallóközhöz viszonyítva rosszabb helyzetben van.
Az MKP öt áthidaló javaslatot tett le Komárom megye kérdésében a kormánykoalíciós tanács asztalára, amit Dzurindáék lesöpörtek, a magyarok pedig kivonultak. Azóta nélkülük folynak a tárgyalások, azaz csak folynának, mert hirtelen több kormánypárt is saját elképzeléssel állt elő. Számháború folyik: ki tud kevesebb megyét mondani. A kormány 12 + 12-ben egyezett meg, a két baloldali párt a meciari 8 + 8 megtartásában gondolkodik, az államfő szerényen a kommunista Csehszlovákia 3 + 1-ében, ahol a plusz 1 Pozsony. A koalíció legnagyobb gondja, hogy a magyarok nélkül nem biztos, hogy meglesz a 150 tagú parlamentben a reform elfogadásához szükséges 75 voks. A négy párt pontosan ennyi szavazattal rendelkezik, ám több képviselő ingadozik. Éppen ezért vetette fel Pavol Hamzík (SOP) integrációért felelős miniszterelnök-helyettes, hogy a magyarok helyett inkább az ellenzéki HZDS-szel és SNS-szel kellene egyezkedni legalább egy szűkített reform megvalósításában. Hangosan egyetlen kormánypárti politikus sem tiltakozott ez ellen, pedig nyilvánvaló, hogy az ellenzékkel nem lehet véghezvinni EU-kompatibilis közigazgatási reformot, hiszen mindkét párt a centralizált irányítású állam híve. Természetükből adódóan a baloldali kormánypártok is minél kevesebb jogkört szeretnének leadni az önkormányzatoknak és régióknak, viszont egy ilyen reformmal komolyan veszélybe kerülne az EU-integráció is.
Az MKP öt fő célkitűzéssel lépett be 1998-ban a Dzurinda-kormányba, miközben szavazataira igazán csak az alkotmánymódosítás háromötödös elfogadásánál volt szükség. Ezt az MKP hozta is, lemondva annak eléréséről, hogy az alkotmány szerint ne csak a szlovákok legyenek államalkotók, hiszen az új alkotmány is azzal a mondattal kezdődik:
Mi, a szlovák nemzet...
Hozzá kell tenni, az MKP-nak nem volt más választása, hiszen a módosított alaptörvény lényegesen európaibb szellemiségű, mint az előző volt. Emellett támogatását három feltételhez kötötte, a nyitrai magyar kar létrehozásához, a nevesítetlen földek önkormányzati kezelésbe adásához és az Európai Kisebbségi Nyelvi Charta elfogadásához. A parlament ugyanis 1999-ben elfogadta a kisebbségi nyelvtörvényt, amely a Meciarék idején jóváhagyott, államnyelv védelméről szóló jogszabályt volt hivatott ellensúlyozni. Kis szépséghibája a kisebbségi nyelvtörvénynek, hogy az MKP nem tudta támogatni, mivel a koalíciós partnerek figyelmen kívül hagyták javaslatait. Ekkor hangzott el először a magyar párt távozása a kormányból. A Dzurinda-kabinet tavaly decemberben elfogadta a nyelvi chartát, amely kozmetikázná azokat a cikkeket, amelyeket az MKP kifogásolt a nélküle jóváhagyott kisebbségi nyelvtörvényben. Eduard Kukan külügyminiszter már alá is írta a chartát Strasbourgban, szlovák parlamenti ratifikálása azonban még nem történt meg. A kormány elfogadta a magyar kar létrehozását támogató elvi javaslatot is, a gyakorlati megvalósítás azonban a nyitrai egyetemre tartozik. Az akadémiai tanács viszont közölte: a kar megalapítására a közeljövőben nincs lehetősége. A harmadik feltétel esetében, a nevesítetlen földek ügyében egy, az MKP által kompromisszumosnak nevezett megoldás született. Bár a kompromisszum egy kicsit erős kifejezés, hiszen szó sem esik a földek kezeléséről. A megegyezés lényege, hogy az MKP számára is elfogadható módon átdolgozzák a szlovák földtörvényt; erre leghamarabb ősszel kerülhet sor. A leírtakból mindenki mérleget vonhat, mennyire teljesültek az MKP feltételei és céljai.
Amint a szlovák parlament elfogadja a közigazgatási reformot - akár a magyarokkal, akár nélkülük -, összehívják az MKP Országos Tanácsát. Ha nem sikerül a párt csúcsvezetése által legalább kompromisszumnak nevezett törvényt elfogadni, nagyon komolyan felmerül majd a kormány elhagyása. Csak olaj lesz a tűzre, ha az ellenzék támogató szavazataival fogadják el a területi reformot. Ezt a békát már nehezen nyelnénk le - fogalmazott Bugár Béla pártelnök. A magyar miniszterek, parlamenti képviselők közt mellesleg sokkal inkább kormányban maradni hangulat uralkodik, mint a 90 tagú OT-ban. Az MKP csúcsvezetésének komoly energiája megy el a tagság kedélyének lehűtésére, és rossz néven veszi a szlovákiai magyar sajtóban felvetődő, kilépéssel kapcsolatos mérlegeléseket is.
"Nem leszünk bokréta
a kormány integrációs kalapján" - jelentette ki Bugár Béla a kormányalakítást követően. Mindenesetre az önértékelésnél nem szabadna elfeledkezni arról sem, hogy az MKP is követett el komoly hibákat, de az is tény, hogy a koalíciós partnerek nem hagyták nagyot alakítani a pártot. De a politika általában nem is erről szól.
- nz -
