A német evangélikus egyház berkeiben egyenesen úgy ítélik meg, hogy világszerte terjedőben van a misszionáriusi tevékenységnek egy régi-új irányzata, amelyet a párbeszéddel szemben egyfajta zord
konfrontációs attitűd
jellemez. Főleg amerikai csoportok - mondhatni, szekták - lépnek fel ily módon. Pakisztáni és afganisztáni tereptapasztalatokkal rendelkező segélyezési szakemberek pedig azt róják fel ezeknek a szervezeteknek, hogy térítő tevékenységükkel főleg a környezetükbe kerülő helybelieknek ártanak a legtöbbet, akik a misszionáriusokénál sokkal súlyosabb büntetésre számíthatnak, ha a hatóságok látókörébe kerülnek.
Mindez természetesen nem indokolja jobban a tálibok fellépését az SNI munkatársaival szemben, mint ahogy az sem meggyőző, ahogy a vád - amennyiben erről egyáltalán tudni lehet - a térítő szándékot igazoló tárgyi bizonyítékokra hivatkozik. Többek között egy nyomtatott rádióműsorról van szó, amelyen színes filctollal megjelölt valaki egy, az országban többek között honos pastu nyelven jelentkező vallási adást, aztán néhány magnókazettáról, amelyek borítóján cirill betűs felirat olvasható, továbbá egy szintén a helyi nyelvre fordított Bibliáról.
Mindezeket megmutatták annak a három (amerikai, ausztrál és német) diplomatának is, akik néhány hete érkeztek Afganisztánba, felkeresni a bebörtönzötteket. Rövid kabuli jelenlétük során hiába is próbáltak az emberi jogokra hivatkozni: ezek a jogok nem léteznek az országban abban az értelemben, ahogy Nyugaton értelmezik őket, így hát a megsértésük sem lehetséges. Végül azzal zárták le a vitát a tálibok, hogy lerövidítve a tartózkodási engedélyüket, lényegében kihajították a diplomatákat az országból.
Térítők vagy sem, az SNI munkatársai ténylegesen segíteni igyekeztek a szükséget szenvedőkön. Márpedig a kilencven százalékban tálib fennhatóság alatt álló, a nemzetközi büntető intézkedések és a tálib hatalom bezárkózása miatt szinte teljesen elzárt Afganisztánban szinte mindenki szükséget szenved. Csak becsülni lehet, hogy hány millióan élnek és vándorolnak belső menekültként, éhínségben, orvosi ellátás nélkül. A lakosság jó részének a puszta léte a nemzetközi segélyszervezetektől függ, amelyek egyszersmind a legtöbb munkalehetőséget is biztosítják. Ezért lehetséges, hogy ezeknek a szervezeteknek a képviselői egyáltalán jelen lehessenek az országban (ami a lakosság számára szinte az egyetlen kapcsolati lehetőséget jelenti a külvilággal). Hogy melyik meddig, ezt már
a tálib szeszély
dönti el, pontosabban a tálib rigorozitás, amely kívülről nézve meglehetősen átláthatatlan módon és egyik pillanatról a másikra dönt arról, hogy kiknek a jelenléte nem kívánatos többé az országban.
A Nemzetközi Segélymisszió (IAM) nevű szervezettel augusztus utolsó napjaiban közölték - mindenféle magyarázat vagy indoklás nélkül -, hogy hetvenkét órán belül távoznia kell Afganisztánból. Az IAM két szemkórházat és mozgóklinikákat üzemeltetett, részben amerikai, részben térségbeli önkéntesekkel. Egy másik, jóval kisebb, ugyanekkor kiutasított keresztény segélyszervezet napelemekkel és más kellékekkel látta el a menekülttáborok lakóit. Az utóbbi hetekben pedig már az ENSZ Élelmezés Világprogramjának a munkatársai is a hatóságok látókörébe kerültek. A tálib vezetés nem is titkolja, hogy amikor ilyen-olyan beavatkozással, kétes manipulációkkal gyanúsítja az országban emberbaráti tevékenységet végző külföldieket, lényegében arra törekszik, hogy a nyugati szervezeteket lehetőség szerint mohamedán országok hasonló intézményeivel helyettesítse.
A nyolc elfogott külföldi pere a múlt hét elején kezdődött, de a külföldi sajtó Kabulban tartózkodó képviselői ezt csak a harmadik napon tudták meg. A helyszínen ezután sem jelenhettek meg, sőt a hétvégén már a szállodájukból sem léphettek ki. A hivatalos indoklás szerint azért, mert előzőleg lefényképezték a vádlottakat, ami isten ellen való vétek. Kijelölt tolmácsaik közül többet le is tartóztattak, mert nem figyelmeztették erre az újságírókat. Kiderült az is, hogy az első tárgyalási napokon a vádlottakat nem is idézték a bíróság elé. Ezt egyébként a hatóságok előre jelezték, mondván, hogy először a bizonyítékok vizsgálatát végzik el, és csak ezután kerülhet sor a vád és a védelem érveinek a meghallgatására. A nyolc külföldivel együtt letartóztattak egyébként tizenhat afgán állampolgárt is, akik kapcsolatban álltak a segélyszervezettel. ´k majd csak később, egyelőre meg nem jelölt időpontban állnak bíráik elé.
- kyt -
