Szélsőjobboldali nyomulás Romániában

Maszk nélkül

  • Parászka Boróka
  • 2021. április 7.

Külpol

Találékonyan köti össze az arab-, zsidó-, német- és magyar­ellenességet a román szélsőjobb a járványintézkedések elleni tiltakozással. A kormány akkor is rajtaveszthet a kommunikációs hadviselésen, ha a járvány kezelése és megfékezése, az oltáskampány közben jól halad.

Groteszk kis csoportosulásokkal, szétszórt utcai összeszólalkozásokkal indult a romániai maszk- és megszorításellenes mozgalom, ám röpke egy hét alatt antiszemita, xenofób tömegtüntetésekhez vezetett – sokak számára talán váratlanul. A tavaly meglepően magas, 9 százalékos támogatottsággal parlamentbe jutó szélsőjobboldali párt, a Románok Egységéért Szövetség (AUR) a kellő pillanatban ismerte fel, milyen nagy felhajtóereje van a járványintézkedések elleni hangulatnak, és menten ki is használta azt. A párt – amelynek hosszú távú életképességét, országos mozgósító erejét nemrégiben még sokan megkérdőjelezték – 78 településen, 39 megyében vitte utcára az embereket napokon át.

Először csak a maszkviselésbe belefáradtak és a nyitást követelő vendéglátósok vonultak utcára, hogy a nem túl szigorú előírások (kora esti kijárási tilalom, boltok korlátozott nyitvatartása, teljes áprilisra meghirdetett iskolai szünet) további lazítását érjék el. Romániában a települések fertőzöttségi foka határozza meg a korlátozások mértékét. Azokban a nagyvárosokban, például Temesváron vagy Kolozsváron, ahol szervezettebb a szűrés, magasabb az azonosított esetek száma, ott szigorúbb előírások vannak érvényben hónapok óta. E „zárt” városokban egyre fokozódik a feszültség, s egyre rosszabb szemmel nézik azokat az övezeteket, amelyekben – elsősorban az adatokkal folytatott trükközés miatt – nincsenek komoly korlátozások.

Takarodj, Maia!

Amikor több megyei kórház előtt azt követelték a tüntetők, hogy a járványt „szüntessék be”, a „járvány mondjon le”, akkor még úgy tűnt, inkább abszurd irányt vesznek az események. A bákói megyei kórház előtt azonban elszabadultak az indulatok. A covidosokat ellátó intenzív osztály ablakai alatt demonstráló tömeg azt kiabálta: nincs járvány, a hatóságok hazudnak a Covid terjedéséről. Miközben bent a fertőzöttek a lélegeztetőgépeken küzdöttek az életükért, kint azt skandálták a tüntetők: a kórházban nem gyógyítják, hanem megölik a betegeket. Amikor begurult egy újabb súlyos beteget szállító mentőautó, az emberek nem akartak félreállni az útjából, inkább hangosan nevetve gúnyolódtak. A bukaresti tüntetésen már a csendőrség közbelépésére is szükség volt. A felvonulók itt már egyenesen a Cîțu-kormány lemondását követelték. S felharsant a régi-új jelszó: ki az idegenekkel az országból!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.