Meghalt a Mohamed-karikatúrák dán alkotója

  • narancs.hu
  • 2021. július 19.

Külpol

86 éves volt, hosszan betegeskedett. Rendőrök vigyáztak rá.

Mohamed prófétát bomba alakú turbánnal rajzolta meg, emiatt többször is halálosan megfenyegették radikális iszlám csoportok Kurt Westergaard dán karikaturistát, képzőművészt. Ellene irányuló gyilkossági kísérletet is meghiúsított a rendőrség, amikor 2010-ben egy késsel felfegyverzett támadót fogtak el a lakásában. Az alkotó most 86 éves korában, hosszú betegség után meghalt. A hírt a család közölte a Berlingske című dán lappal. 

Westergaard az 1980-as évek közepétől dolgozott a Jyllands-Posten című lapnak. A sorozatot, amelynek egyik darabja volt a kifogásolt rajz, 2006-ban közölte a dán újság. A karikatúra miatt több muzulmán országban hetekig tartó, erőszakba torkolló tiltakozó megmozdulások zajlottak. 2012-ben a francia szatirikus újság, a Charlie Hebdo is megjelentette a kifogásolt karikatúrát. Három évvel később két merénylő 12 embert meggyilkolt a lap szerkesztőségében. Tavaly a szerkesztőség közelében ismét több embert megsebesített egy támadó.

Westergaard az utóbbi években rendőrségi védelem alatt állt, másokkal együtt, akiknek még közük volt a Mohamed-karikatúra közléséhez. 

A Berlingske azt írja, a Mohamed-karikatúra miatt Dánia a második világháború utáni legsúlyosabb külpolitikai válságát élte meg. A cikk idézi egy norvég sajtószervezet főtitkárát, Per Edgar Kokkvoldot is, aki arra emlékeztet, hogy a fenyegetettség közepette Westergaard félelem nélkül élt, és a szólás szabadságáért küzdők szimbólumává vált.

A leadkép forrása: Berlingske

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.