A "brüsszeli hivatalnok" mellett - aki köztudottan egy illegitim rákfene, egy kolonc, egy... - az unióellenes mitológia másik közismert rémalakja a "lobbista". A sötétben bujkáló kijáróember, a multik politikus-felvásárlója, a professzionális vesztegető, aki pénzért bárkinek, bármit, bárkinél. A valóság ezzel szemben a következő.
Az angol gyökerű lobbi szó eredetileg parlamenti folyosót jelentett. Ma főleg olyan befolyást gyakorló érdek-képviseleti csoportokat takar, amelyek a parlamenti folyosókon kívül is megpróbálják érvényesíteni az elképzeléseiket. Az outsidereknek - igazságtalanul - a lobbizás egyenlő a smúzolással, a hozzáértőknek a tanácsadással. Akárhogy is nevezzük, a cél ugyanaz: meggyőzni a döntéshozó politikusokat, hogy "jól" szavazzanak bizonyos jogszabályokról. A lobbizás a professzionális rábeszélés.
"Nehéz kenyér ez. Különböző számítások szerint Európa legnagyobb lobbicentrumában, Brüszszelben nagyjából 15 ezer lobbista sertepertél a különböző uniós intézményekben - kezdi magyarázatát Bernd Halling német lobbista. - Megint csak becslésekre hagyatkozva, az itt dolgozó lobbisták legkevesebb 3000 vállalatnak dolgoznak: pr-cégeknek, civil szervezeteknek, esetleg ügyvédi irodáknak. Az igazi különbséget azonban inkább az jelenti, hogy milyen területet kép-viselnek. A klasszikus felosztás szerint az itt lévő csoportok társadalmi, regionális, munkavállalói, üzleti vagy szakmai érdekekért lépnek fel. Logikus: hisz mást akar a környezetvédelmi civil szervezet, mint a szakszervezeti célokat képviselő iroda, mást az ipari-kereskedelmi, a szakmai vagy a banki lobbista. Amíg mondjuk egy agrárcéget reprezen-táló lobbista megpróbálja elérni, hogy ügyfelének mezőgazdasági cikke felkerüljön az Európai Unió által támogatott termékek listájára, addig mások simán lobbizhatnak ugyan-ezen termény ellen, mondjuk környezetvédelmi okok miatt. Fontosak a tagországok, illetve a régiók érdekei közötti különbségek is. Ezért ha valaki lobbistaként eredményes kíván lenni, muszáj figyelemmel kísérnie, hogy mások mit akarnak megszavaztatni a politikusokkal. A riválisok munkájának figyelése azért is elengedhetetlen, mert a sikeres stratégiához jól jöhet, ha időben kiderül, hogy a kérdéses témát milyen >>csomagbanÁm pont az eltérő célok miatt nélkülözhetetlenek e szakemberek az unió fejeseinek. Hivatalnok és lobbista tökéletes szimbiózisban van egymással, hisz a legfelkészültebb hivatalnok sem tudná a lobbista nélkül, hogy az egyes jogszabályok miféle hatással vannak az unió egyes régióinak, csoportjainak mindennapi életére. A lobbistának viszont, hogy ezt a feladatát el bírja látni, tudnia kell, hogy kik az igazi döntéshozók, és éppen miről döntenek. "Talán ez az egyik legnehezebb része a munkánknak" - árulja el Halling.
"Hogy megértsük a lobbizást, megkerülhetetlen röviden felvázolni az EU működését, és ezen belül is a törvényhozatali eljárást - veszi át a szót dr. Justus Schönlau, a CEPS, vagyis az Európai Politikai Tanulmányok Központjának kutatója. - Amikor az Európai Bizottság (EB) szakemberei elkezdenek dolgozni egy törvényjavaslaton, igyekeznek a kérdést minden szempontból megvizsgálni. Ehhez igénybe veszik házon belüli és külsős szakértők véleményét is. A profi lobbista már akkor bekerül a képbe, amikor még egy betű sincs leírva a törvényjavaslatból. Már ebben a korai szakaszban elkezdi a véleményalkotókat a saját igazáról győzködni."
Network, network, network!
A konzultációs szakasz után az EB világra hozza a törvényszöveg első javaslatát, amit véleményezésre megkap az Európai Parlament. A lobbistának ekkor is van játéktere: "jó útra kell térítenie" néhány képviselőt, hisz a parlament is javasolhat módosításokat a szövegben. Mindemellett Brüsszelben vannak olyan bizottságok is, amelyek feladata a törvényjavaslatok nyomon követése és esetenként további változtatások kezdeményezése. Ezek a testületek 26 fősek: a tagállamok delegálnak egy-egy embert, egyet pedig az EB illetékes szaktárcája. Csakhogy senki nem tudja pontosan, hogy hány ilyen bizottság létezik. Becslések 800 és 3000 közé teszik a számukat. Így az sem meglepő, hogy azt sem lehet tudni, kikből is áll egy-egy ilyen grémium, és mikor milyen téma szerepel a napirendjükön. Ráadásul a lobbista feladata itt még nem ér véget. "Nem árt az sem, ha bejáratos az Európai Tanácsba. Fontos jó kapcsolatokat ápolni a kormánnyal, illetve az adott munkaterületen működő európai szakmai szövetségekkel. A lobbista az, akinek azután meg kell próbálnia koalícióra lépni az érdekeltekkel" - magyarázza Schönlau.
A lobbista sikerének titka és legfontosabb eszköze a hálózati rendszer. Ám tévedés azt gondolni, hogy az igazi kapcsolati tőkét csak a fejesekkel való cimbizés jelentheti. Természetesen nagy előny egy-egy fontosabb mókus haverjának lenni, de a plebsszel való barátkozás sem lebecsülendő. A régi motorosok sok fontos információt szereznek asszisztensektől, titkárnőktől. És az ismerkedést soha nem lehet abbahagyni. "Kezdetben talán vonzó, hogy egy csomó fogadásra meg programra kell járni, de ez nagyon fárasztó. Sok lobbista ezért 45-50 éves korára megcsömörlött mizantróppá válik. Legalábbis ahogy az idősebb kollégáimat látom" - fakad ki az osztrák Alex Landgrabe. Az igazi lobbiszakember munkahete gyakran a 80 munkaórát is eléri, nemritkán éjszaka vagy a hét végén is az irodában kell lejsztolni. Mivel a gyakori társas érintkezés a munka szerves része, a lobbista szigorú szabályok szerint öltözködik: muszáj a megbízható, hiteles és komoly ember benyomását keltenie. A fekete vagy szürke öltöny, illetve a kiskosztüm íratlan törvény. A teniszfuszekli erősen ellenjavallt.
A Brüsszelben tevékenykedő profi lobbista jól beszél angolul és franciául. Az iskolázottság sem hátrány: a többség politológiából, jogból vagy közgazdaságtanból szerzett diplomát, bár a megkérdezettek mindegyike hangsúlyozta, hogy az egyetemi végzettségnek nem sok jelentősége van. A lényeg, hogy a lobbista behatóan ismerje az EU döntéshozatali eljárásait, értsen az emberekhez, kreatív és meggyőző legyen. Ismerje a tagországok kultúráját: ha nem is feltétlenül klasszikus költőit vagy zeneszerzőit, de szokásait, erkölcseit, udvariassági rutinjait mindenképp. Példának okáért egy görög hivatalnokot meg lehet hívni ebédre, anélkül, hogy az tolakodásnak venné, ugyanez nem ajánlatos mondjuk egy dánnal (utóbbi esetben elegendő a kávé is). És persze elengedhetetlen a türelem és nyitottság is, hisz sokszor kell olyanokkal együtt dolgozni, akiktől borsódzik a lobbista személyes háta.
Persze az is tévúton jár, aki úgy képzeli, hogy a lobbista mást sem tesz, mint egyik fogadásról a másikra jár. "A lobbista-tanácsadó munkanapjának legalább a felét a számítógépe előtt tölti, hogy figyelemmel kísérje, értelmezze és elemezze az unió aktuális és várható eseményeit és jogszabályait - mondja Medgyessy Gergely, az unió intézményeinél akkreditált lobbicégeket tömörítő szövetség, a European Public Affairs Consultancies Association (EPACA) igazgatósági tagja. - A lobbistának pontosan meg kell határoznia ügyfelének ezzel kapcsolatos álláspontját, stratégiát kell készítenie arról, hogy milyen módszerekkel fogja képviselni ügyfele érdekeit. Már a kommunikációs tervnél eldől, hogy a meggyőzés milyen eszköze és formája lesz a meghatározó: például a szóbeli vagy az írásbeli, esetleg a kettő kombinációja. A legtöbbször a lobbizás egy korábban megküldött írásos állásfoglalás hivatalos szóbeli konzultáción történő kifejtését jelenti az uniós tisztviselők előtt. De a lobbista használhatja a meggyőzés más eszközeit is - előadásokat tarthat, hozzászólhat konferenciákon, szemináriumokon, és hasznos eszköz számára a sajtó is" - egészíti ki a fentieket Medgyessy Gergely.
A lobbista munkadíja cégenként és munkánként változik. Az ügyfél fizethet óradíjat vagy napi, illetve havi összeget, de előfordul, hogy csak egy bizonyos munkafázist rendel meg. (Az óradíjat 100 és 600 euró között becslik, bár ilyet csak nagyon kevesen kapnak.) Az EB számításai szerint évente 60 és 90 millió euró körül van a brüsszeli lobbistáknak kifizetett munka-díjak teljes összege: ennyi pénzen osztoznak az iparág szereplői a legmenőbb lobbistacégektől a legkisebb civil szervezetekig. A magyarországi szokásokkal ellentétben Brüsszelben nem jellemző a sikerdíj, vagyis a megrendelő rendszerint az elvégzett munka után fix összeget fizet, függetlenül attól, hogy miként zárul le az adott ügy.
Arcok a parlamentből
Ceyhun Gökcel harmincas éveinek derekán járó német lobbista. Közgazdaságtant tanult az egyetemen, bár ő sem a papírt tartja döntőnek. "Ha lobbizásra adja az ember a fejét, csak egy számít, érteni az emberek nyelvén." Kezdetben civil szervezeteknél kamatoztatta kommunikációs képességeit. Aztán néhány uniós környezetvédelmi és emberi jogi döntés annyira felpaprikázta, hogy egy szép napon felhagyott a nonprofit világjobbítással, és kilincselni kezdett: saját ajánlati listájával a kézben számos, potenciálisan érdekelt cégnek ajánlotta fel szolgáltatásait. A kezdeti nehézségek után egyre többen keresték meg; ma egy nem túl nagy, de jól működő brüsszeli lobbicég igazgatója. Úgy véli, a saját szakértőket csak a multik engedhetik meg maguknak, ezért fontos, hogy általános tudással rendelkezzenek az EU-ról. Amikor egy szaktéma beüt, képesek gyorsan a legtöbbet megtanulni az adott területről. Ceyhun számára e munkában az a legvonzóbb, hogy a tanácsaival maga is formálhatja a jogszabályokat, sőt egy kicsit fennköltebben fogalmazva, az egész unió sorsát.
Patrik Zoltvány szlovák lobbista sok mindenben egyetért Gökcel-lel. Patrik is a jó kommunikációs adottságra és az unió alapos ismeretére helyezi a hangsúlyt. Ceyhunhoz hasonlóan őt is a véletlen hozta erre a pályára. Pár évvel ezelőtt gyakornoknak jelentkezett az Európai Parlamentbe, s míg Brüsszelben volt, kíváncsiságból be-benézett lobbistacégekhez. Kérdezősködött, figyelt és tanult. Mire visszament Pozsonyba, már várta az állás egy tanácsadó cégnél. Ma már - bár csupán 30 éves - tapasztalt rókának számít, s megengedheti magának, hogy csak havonta egyszer, néhány napra utazzon Brüsszelbe. Patriknak ez is untig elég. Zoltvány úgy látja, hogy a munkamódszereket és a stílust nem az egykori vasfüggöny, mint inkább a különböző tagországok politikai kultúrái választják el.
Frank Schwalba-Hoth az egyik legismertebb tanácsadó és networkista a parlamentben. Frankot mindenki ismeri, és ő is ismer mindenkit. Ahogy az egyik belgiumi angol nyelvű hetilap fogalmazott, "egy olyan világban, ahol minden azon múlik, hogy kit ismersz, Frank a király". A most 50 körüli férfi 21 éve, az első zöldpárti képviselőként jött Brüsszelbe. Mandátuma lejártával is a belga fővárosban maradt, jelenleg idejének 30 százalékában a parlamenti zöldeknél tanácsadó, 70 százalékban pedig lobbizást oktat egyetemeken, képzési központokban, tanácsot ad kormányoknak, nemzetközi cégeknek, nagyköveteknek és civil szervezeteknek. ' az, aki tényleg élvezi az ismerkedést. "Minden ismeretség olyan, mint egy ajándék - mondja. - Az ajándékkal azután azt csinálhat az ember, amit akar; őrizgetheti, továbbajándékozhatja vagy eladhatja. De ha az ember így kezd el gondolkodni, minden nap olyanná válik, mint a karácsony: telis-tele lesz ajándékkal."
Korrupció vagy átláthatóság?
Életbevágó szabály, hogy a lobbista és ügyfele a korrupciónak még a látszatát is elkerülje. Schwalba-Hoth állítja, hogy a Brüsszelben eltöltött két évtized alatt sosem hallott vastag borítékokról szóló történetet: "A feleknek van elég pénzük, és olyan sokat veszítenének egy korrupciós botránnyal, hogy nem éri meg kockáztatni. Ám az is igaz - vallja meg Schwalba-Hoth -, hogy nagyon nehéz a korrupciót meghatározni."
"Ami a jogi kereteket illeti, európai szinten még nem született lobbitörvény. Ma az EU tagországaiban főként információs, adatvédelmi és összeférhetetlenségi törvények léteznek, kifejezett lobbitörvény nincs. Az előkészítésében Szlovákiával karöltve pont Magyarország jár a finishez a legközelebb. Az Egyesült Államokban is csak 1995 óta létezik a lobbizás nyilvánossá tételére kötelező törvény, a Lobbying Disclosure Act" - mondja Christian de Fouley, a lobby.net brüsszeli székhelyű cég amerikai megalapítója és igazgatója. E szerint az amerikai lobbicégeknek negyedévente be kell számolniuk arról, hogy kinek és mennyiért lobbiztak. Ehhez azonban tudni kell azt is, hogy az Egyesült Államokban a politikai kampányokat a cégek szponzorálják, ott tehát van értelme egy ilyen törvénynek, míg Európában más a gyakorlat.
Pár hónappal ezelőtt néhány globalizációellenes szervezet tiltakozó levelet küldött Barrosónak, mondván, hogy Brüsszel csak a nagyvállalati érdekeket képviseli, és azt követelték, hogy ennek a bizottság azonnal vessen véget. A múlt hónapban pedig Siim Kallas, az adminisztrációs ügyekért felelős európai biztos tett javaslatot az európai átláthatósági kezdeményezésre, amit pár lobbiszervezet viszszautasított, sok viszont üdvözölt. De Fouley szerint Kallas kezdeményezése lehetőséget ad az uniónak, "hogy a politikai kommunikáció etikai dimenzióját minden oldalról figyelembe vegyék".
"Sokan pedig úgy gondolják, hogy a pénzek elosztása Brüsszelben annyira áttekinthetetlen, hogy az EB gyakran magát lobbiztatja meg a saját zsebéből, sőt időn-ként még EU-ellenes csoportok is hozzájutnak az európai szövetség pénzéhez - veszi át a szót újra Medgyessy Gergely. - Pontos szabályozás hiányában nem lehet tudni, hogy kik tevékenykednek lobbistaként, és kik a megbízók. Ráadásul jelenleg minden érintett szervezet a saját maga által elfogadott etikai kódex alapján dolgozik. A nagy kérdés most az, hogy továbbra is ebben a formában működjenek-e, vagy pedig kötelező regisztrációt és szabályozást vezessenek be. Az átláthatóság érdeke a lobbistának is, de az amerikai minta átvétele - az eltérő hagyományok és éppen a kisebb civil szervezetek számára jelentett pénzügyi terhek miatt - nem biztos, hogy szerencsés. A központi reguláció előnye lehet ugyanakkor, hogy lehetővé tenné a hatékony szankcionálhatóságot, ami az önszabályozás esetében nehézkesen működtethető" - mondja Medgyessy. Az azonban biztos, hogy a mutyizás, az összekacsintós urambátyámozás semmilyen körülmények között nem megengedett ebben a szakmában. "Aki megpróbálkozik ezzel, az csak maga alatt vágja a fát, mert itt semmi nem marad titokban."
