Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. április 21-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Nika Kovačnak hívják. Két évvel ezelőtt Szlovéniában még senki nem tudta pontosan, hogy ki ez a törékeny, ám energiával teli és rettenthetetlen lány. A Március 8. elnevezésű nőjogi mozgalom vezetőjeként legfontosabb projektje akkor a nemi erőszak büntetőjogi újradefiniálása volt: „Csak az igen jelent igent!” Ma a 29 éves Kovač az egyik legerősebb politikai személyiség az országban. Ő a szlovén civil társadalom motorja, hajtóereje. Az április 24-i parlamenti választások előtt őt szeretné maga mellé állítani minden ellenzéki párt. És ő az a személy is, akit a mini-Orbán, Janez Janša a legagresszívabb támadásokkal sem tudott a földbe taposni.
Persze, túlzok egy kicsit – de a rendkívüli idők rendkívüli embereket csalnak ki a fényre, s Nika Kovač minden kétséget kizáróan ilyen; személyisége valósággal felragyogott ezekben a baljós időkben.
Gumibot és répa
Szlovénia az elmúlt két évben az utóbbi harminc év legsötétebb időszakát élte. Janez Janša harmadik, 2020 márciusában uralomra került kormánya a repressziótól a propagandáig mindazokat a hatalmi technikákat bevetette, amelyek oly jól ismertek Magyarországon is, s ezeket az idő szorításában még fokozta is. Az elmúlt két évben több mint száz tömegdemonstrációt tartottak ellene, az egyiken a rendőrség több mint 400 könnygázgránátot lőtt ki a tüntetőkre. Egy másik demonstráció után a rendőrség az egyik szervezőnek 34 ezer eurós számlát állított ki a rendezvény biztosításáért, és még 10 ezer euró bírságot is. Egy ízben pedig, amikor a járvány idején nem engedélyezték a nyilvános tiltakozást, 27 embert tartóztattak le, mert nyilvánosan felolvasták a szlovén alkotmányt.
Janša bírálóinak elhallgattatására és hatalmának megszilárdítására használta fel a járványt. Sehol Európában nem voltak olyan sokáig zárva az iskolák, mint Szlovéniában, s amikor a diákok tiltakoztak ez ellen, személyenként 400 euróra büntették őket. A kijárási tilalom 174 napon át tartott – ám minden kínai stílusú intézkedés dacára egy időben Szlovéniában haltak meg a legtöbben lakosságarányosan Covidban. Mindeközben pedig – magyar mintára – folyamatos támadások érték a sajtót. Amikor a kormány be akarta törni a szlovén hírügynökséget, az STA-t, és 312 napon át egy garast sem folyósított a működésére a költségvetéséből, az újságírók mégis tovább dolgoztak. Ahhoz, hogy a bizonytalan körülmények között el tudják tartani a családjukat, a polgárok gyűjtést szerveztek nekik. Az STA-t Janša nem is tudta elfoglalni, a közszolgálati RTV Sloveniját azonban nem sokkal a választások előtt az uralma alá hajtotta. A hírszerkesztőség élére kedvenc szerkesztőjét nevezték ki, jóllehet az újságírók 82 százaléka az ellenjelöltet támogatta. Most a szlovén köztévé leginkább valamiféle mulatós csatornára emlékeztet.
A gumibot mellett Janša természetesen a répát is bevetette hatalma megszilárdítása végett. A cukorkaosztás, a különféle érdekcsoportok nyakló nélküli jutalmazása eddig sosem látott dimenziókban zajlott.
A strukturális hiány, az állam bevételei és kötelező, törvényben rögzített kiadásai közötti különbség egész Európát tekintve tavaly és tavalyelőtt Szlovéniában volt a legmagasabb.
A kockázatos munkakörben dolgozók – a rendőröktől a köztisztviselőkön, katonákon, tűzoltókon át az erdészekig – ún. Covid-pótlékot kaptak.
A legtöbbjük fizetése 30 százalékkal nőtt, az állami hivatalnokok, a rendőrök, a katonák havi 500 euró bónuszt is kaptak. Akadt olyan erdész, aki több mint 5 ezer euró pótlékot vágott zsebre, mondhatnánk kaszált. A legtöbb az orvosoknak jutott, egyesek akár 140 ezer euróval is többet kerestek a járvány ideje alatt.
Ám Janšának még így sem fog összejönni – és ezt Nika Kovač tette nyilvánvalóvá.
Mindent, amit tanult
A kormány a járvány idején több olyan rendkívüli intézkedést készített elő, amelyeknek a kór legyűréséhez vajmi kevés közük volt. A szabályozás fellazításával megpróbálták például megkönnyíteni az árvízvédelmi területek beépítését. A környezetvédő szervezetek hevesen tiltakoztak, s e ponton lépett be a képbe Nika Kovač. Önkéntesei segítségével – akik ma már vagy 40 ezren vannak – tavaly nyáron népszavazást szervezett, s ezen a résztvevők 86 százaléka a törvénymódosítás ellen szavazott. Ez pontosan megmutatta azt is, mit gondol a többség Janez Janšáról. Őt ugyanis nem kiemelkedő népszerűsége juttatta hatalomra, hanem politikai ügyessége. Két évvel ezelőtt két kisebb pártot sikerült maga mellé állítania a törvényhozásban, s így szerzett többséget. E pártok népszerűsége kisvártatva a mélybe zuhant, csakhogy politikailag halott képviselőik ellenérdekeltté is váltak az előre hozott választásban. Miután rádöbbentek, hogy a jövő bezárult előttük, az utóbbi két évben mindent megtettek, hogy a kormány a helyén maradjon. Janša szerfölött népszerűtlen kormánya így őrizte meg a stabilitását.
A hétvégi választáson Janša meg fog bukni, annak ellenére, hogy igyekezett mindenben mintaképét és finanszírozóját kopírozni. Önök, magyar adófizetők Orbán barátain és oligarcháin keresztül havonta több mint 100 ezer eurót küldenek a kormányfő médiagépezetének. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a mezőnyt a maga 27,3 százalékával a Szabadság Mozgalom vezeti; ez a szervezet egy kisebb zöld párt alapjain az idén alakult meg, vezetője Robert Golob, eredeti szakmáját tekintve villamosmérnök; a közelmúltig egy energetikai vállalkozás igazgatója volt. Janša pártja, az SDS 21,4 százalékkal követi őket. A harmadik helyen a Baloldal áll 12, majd a szociáldemokraták következnek 9,8 százalékkal. Janša és szatellitpártjai durván a szavazatok 30 százalékára számíthatnak, az ellenzék 60-ra. Pedig Janša mindent megtett, amit Orbántól eltanult. Hatalmas pénzeket és óriási munkát fektetett hatalma megszilárdításába. Miképp Orbán, ő is Brüsszelt, az újságírókat, a civil társadalmat támadja, ellenséget talált minden kilométerkőnél; áldozatként prezentálja magát, mintha nem is ő lenne hatalmon, hanem Szlovéniát még mindig a kommunisták, a baloldal, a civil szervezetek irányítanák. Minden pillanatban bal- és jobboldaliakra oszt minket. Mégis legyőzheti Golob, aki a nemzetközi nőnapon gratulációit nemcsak minden nőnek címezte, hanem »mindenkinek, aki nőként azonosítja önmagát«, s aki megígérte, hogy azonnal felszámolja a szlovén–horvát határon a menekülők ellen felhúzott kerítést.
Vajon miért lehet sikeres az orbánizmus Magyarországon, s miért nem az Szlovéniában? Az egyik ok egyszerű. Szlovéniában arányos a választási rendszer. Az ezredforduló táján nagy viták folytak erről az országban, s végül az a konszenzus született, hogy a mi politikai kultúránk nem angolszász mintájú, s a társadalom nem két nagy táborra oszlik, hanem ideológiai szempontból három áramlat, a szociális, a liberális és a konzervatív alkotja, s ezek közül egyiket sem szabad kizárni a politika alakításából. Az orbánizmus avagy a janšizmus sikertelenségének másik oka pedig az, hogy Szlovéniában a liberalizmus és a szociáldemokrácia nem veszítette el a legitimitását. Az elmúlt harminc évben nemegyszer épp a liberális politikai közeg döntött a kormányról. A 90-es években ennek a letéteményese a Janez Drnovšek vezette Liberális Demokrata Párt, az LDS volt, míg 2000 után más, új liberális pártok jöttek, amelyek rendszerint megszerezték a relatív többséget, ám rendre gyorsan elenyésztek.
Magyarország az intő jel
S hogy vajon Szlovéniában hogyan tudta a liberalizmus megőrizni az erejét? Talán azért, mert Szlovéniában 1990 előtt nem az egypártrendszer olyan kizárólagos változata valósult meg, mint Magyarországon. Az itteni államkapitalizmus után pedig nem következett olyan radikális fordulat, mint Magyarországon; az ország nem az amerikai neoliberális tanácsadók receptjeit követte. A szlovén privatizáció többféle megoldást is alkalmazott, a 90-es években ez volt a lépcsőzetesség politikája.
Fontos volt a szociális állam és a közszolgáltatások megőrzése; az iskolarendszert és az egészségügyet például nem vertük szét (legalábbis eddig). Ezért a baloldali politikából sem ábrándultak ki az emberek annyira, hogy a demokráciába vetett hitük is elillanjon.
A janšizmus épp ezt a demokráciát veszélyezteti, és ebben Magyarország az intő jel számunkra. Az ellenzéki pártok – akárcsak Magyarországon a választások előtt – Szlovéniában is kijózanodtak kissé, levetkőzték a „kis különbségek nárcizmusát”, s most közösen ígérnek gyors, a demokratikus intézményeket megerősítő reformokat, amelyeket az új parlament akár már a kormány megalakulása előtt is elfogadna.
E csomagban a legfontosabb a köztévé irányításának átalakítása. Az intézmény legfőbb szervét, amelyben a többséget politikusok alkotják, teljes egészében átengednék a civil társadalomnak: újságíróknak, íróknak, a kultúra embereinek. Egy lendületes törvénnyel hatályon kívül helyeznék a választási törvény mindazon vitatott változtatásait, amelyeket a Janša-kormány barkácsolt össze az elmúlt két évben. Ugyanezzel az elszánással az ellenzéki pártok új garanciákat vezetnének be az igazságszolgáltatásban, például az alkotmánybírókat nem a parlament nevezné ki, hanem a közvetlenül megválasztott államelnök. Ugyancsak törvénnyel szavatolnák a független intézmények (mindenekelőtt pénzügyi) önállóságát, a számvevőszéktől az emberi jogi szószólóig.
Ám ahhoz, hogy ezt az ellenzék végre is tudja hajtani, szüksége van Nika Kovačra, illetve a független civil társadalomra. Hiszen a janšizmus fundamentuma épp az élet minden területének átpolitizálása volt. Janša szerint az ember vagy balos, vagy jobbos, és más dimenziókkal nem is igen rendelkezik. Nem létezik független újságíró, csak jobb- vagy baloldali, s a médiának a bal és a jobb között kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ha valahol megszólal egy fasiszta, okvetlenül keríteni kell mellé valakit, aki az emberi jogokról beszél, mert az igazság valahol kettejük között van (kicsit közelebb a fasisztához).
Mindez persze egyelőre csak várakozás és spekuláció, az idealizált, kívánt jövő képe. Janšának megvan a saját közvélemény-kutatója, és nagy győzelmet jósol neki. Nagyon tartunk április 24-től, hiszen mi is láttuk, hogy mi történt Magyarországon.
A szerző a Mladina c. hetilap újságírója.
Fordította: Brazovics.
