Külpol

Még hat éve sincs, hogy Eritrea a legnagyobb barátságban és egyetértésben függetlenné vált Etiópiától. Egy szegény országból kettõ lett, de hamar kiderült, hogy a közös szükségbõl nem kovácsolódik ki automatikusan az együttmûködés erénye. A viszony egyre romlott, tavaly májusban már összecsapások kezdõdtek a határok mentén. A nemzetközi közvetítés nem hozott eredményt, a béketárgyalások csak arra voltak jók, hogy a két fél idõt nyerjen a fegyverkezéshez. Az elmúlt héten újra elkezdõdtek a harcok.

A hét végén Franciaországban megkezdõdött a szerb-albán - egyelõre csak közvetítõk útján zajló - párbeszéd: a tárgyalásokon kellene, a szervezõk reményei szerint, megállapodásra jutni Szerbia és a kosovói albánok között a tartomány jövõjérõl. A NATO készültségbe helyezte alakulatait, és megtorlással fenyegette azokat, akik a konferencia idején összetûzést provokálnak. A tárgyalók idõre dolgoznak: az összekötõ csoport három héten belül megegyezést akar.

A jordániai uralkodó temetésére Ammánba érkezett külföldi nagyságok és elõkelõségek széles skálája - Clinton és (orvosai tanácsa ellenére) Jelcin, a huszonhárom fõs izraeli küldöttség Weizman államfõvel az élen és az iraki alelnök - nem egyszerûen Husszein király nemzetközi elismertségét jelezte. A tisztelet és természetesen a gyász mellett kifejezte azt a regionális szerepet is, amely Jordániára nehezedik: a hasemita királyság úgy ütközõpont és stabilizáló tényezõ a Közel-Keleten, hogy eközben a térség egyik legingatagabb képzõdménye.

Azt, hogy Abdullah "Apo" Öcalan, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) egykori vezére jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik, nem kell föltétlenül a rossz hírek között számon tartanunk. Bár további sorsa még bizonytalan, az biztos, hogy személyében a kurd kérdés megoldásának egyik fontos akadálya lépett le a történelem színpadáról. Távozta azonban egy cseppet sem hozta közelebb a kurd kérdés megoldását.

A lengyel parasztok múlt hétfőn reggel a mezőgazdasági termékek importja és a Buzek-kormány agrárpolitikája elleni tiltakozásul közel száz helyen traktorokkal, gépekkel, szippantókocsikkal zárták le az utakat. A gazdák a mentőkön, a rendőrautókon és a téli szünetre igyekvő diákokat szállító autóbuszokon, valamint egy fegyverrel hadonászó magányos autós harcoson kívül senkit sem engedtek át.

Élénk a mozgás a francia politikai színkép szélein. Miután a körülbelül ötszázaléknyi szavazó mozgósítására hitelesített két szélsőbaloldali, trockista szervezet úgy döntött, hogy közösen indul a júniusi Európa-választásokon, a túlsó térfélen a Nemzeti Front hosszas huzakodás után végleg kettészakadt. A Le Pennel szembeforduló új párt sikereket remél, de a szélsőjobb szavazótábora a jelek szerint még nem tudja, hogy Bruno Mégret oldalán van-e a helye.

A múlt héten lezárult helsinki EU-csúcsértekezlet nagy nyertese kétséget kizáróan Törökország volt. Hiszen Ecevit miniszterelnök ünnepélyes (és utólagos) meghívásával immáron jogilag is EU-tagjelöltté emelkedett. Ez akkor is siker, ha tudjuk, Ankara még évekig nem számíthat teljes jogú tagságra. Igaz, mások se nagyon. Magyarország például le kell mondjon a többször bizonyosra vett 2002. januári csatlakozásról. Jelenleg 2003 januárja az új varázsige, de hamarosan elérhetünk 2004, 2005 vagy éppen 2006 magasságáig.

A Salt Lake Citybe tervezett 2002-es téli olimpia körüli botrány az olimpiai eszme beszennyezése, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) bemocskolása stb. mellett komikus események napvilágra kerülésével is szórakoztat. A NOB most felütött emlékkönyvében a szexus is megjelent. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke hétfőn korára hivatkozva utasította vissza azokat a vádakat, melyek szerint gésák jelenlétével emelt partin ünnepelte volna a naganói olimpia befejezését. Kiderült az is, hogy 1988-ban a NOB egyik küldötte Ostersundban call girlnek vélte a hozzá látogató polgármester-helyettes asszonyt.

A román társadalom kettőssége ismét drámai formában juttatta eszünkbe a délkeleti szomszédunkra leselkedő veszélyeket. A bányászjárás ismét rávilágított a térség biztonságpolitikai állapotának törékenységére is.

Az épp aktuális balkáni válságok során 1990 óta már megszokhattuk, hogy a nyugati politikusok csak a menetrendszerűen bekövetkező tömeggyilkosságok valamelyikének hatására hajlandók valamit "tenni". Így volt ez 1991 telén, amikor Horvátország nemzetközi elismerését Vukovar elestének és a városban rekedtek egy részének lemészárlása kellett hogy megelőzze, így volt 1994 februárjában, amikor a szarajevói Markale piacon hatvannégyen haltak meg, hogy a NATO a szerb nehéztüzérséget visszavonassa a várost övező ormokról, és a daytoni egyezmény aláírásához vezető úton is Srebrenica lakóinak kivégzése volt az első állomás.

Ami két hónapja még csak remény és terv volt, január 7. óta valóság: a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (Farc) és a kormány képviselői megkezdték a béketárgyalásokat. A megbeszélések aligha lesznek elsietettek, hiszen egyelőre még csak arról van szó, miről is legyen szó. Biztató fejlemény viszont, hogy ezúttal az Egyesült Államok is egyetért a közeledéssel.

Mindenki tudta előre, hogy bajok lesznek Brazíliában. A veszély annyira közel volt, hogy a Nemzetközi Valutaalap - Washington egyértelmű ösztönzésére - változtatott hagyományos gyakorlatán, és válságmenedzselés helyett a katasztrófa megelőzésével próbálkozott: már tavaly ősszel több mint negyvenmilliárd dolláros segélyprogramot szavazott meg a világ nyolcadik legnagyobb gazdaságának megmentésére. De így sem sikerült elkerülni, hogy a brazil valuta, a real az összeomlás szélére kerüljön.

Az amerikai hadsereg első embere, Henry Shelton tábornok a múlt héten bejelentette, hogy a december közepén iraki célpontok ellen végrehajtott négynapos amerikai-brit légitámadások eredményesebbek voltak, mint eredetileg hitték. Szaddám Huszein viszont továbbra is a helyén van, belpolitikai pozíciója nem látszik megrendülni, az iraki nép pedig szenved és sanyarog, de makacs büszkeséggel mögötte áll.

A közel-keleti országban a szépségkirálynő-választás eufóriája már a történelemé: nyomtalanul múlt el, hogy az izraeli kislány, Linor Abergil nemcsak a mi Horváth Évánkat, de a cseh bombázót is padlóra küldte a Seychelles-szigeteken. Unalomra azonban nincs ok, ez egy olyan hely, ahol mindig történik valami. A repülőtérről Tel-Avivba vezető úton például a legendás brooklyni Nagy Rebbe, Menachem Shneerson gigantposztere integet: A Messiás mindjárt itt van! Vagy mégsem.