Külpol

A múlt héten véget értek a csaták Bohémiában. A június 19-20-i rendkívüli választásokon győztes szociáldemokrata párt kormányalakítással megbízott elnöke, Zeman háromhetes fáradhatatlan ügyködése meghozta gyümölcsét. Egy sebtiben tető alá hozott paktum következményeként immár nyilvánvaló: megbízatását - persze a maga módján - teljesítette, ő alakíthat kormányt, ha eljön az ideje. Az pedig már nem várat soká, hiszen Havel elnök az előre tervezett menetrend szerint július 25-én visszafekszik a műtőasztalra.

Algéria vasárnap egy új törvény hatályba helyezésével ünnepelte függetlenségének 36-ik évfordulóját. A jogszabály az arab nyelv kötelező és kizárólagos hivatalos használatát rendeli el, ami - a világ egyik legnépesebb arab országáról lévén szó - távolról nézve inkább tűnik késedelmesnek, mint bármi másnak. Az algériaiak azonban másként látják ezt, elsősorban a berberek, akik talán ennél is súlyosabb provokációként élték át kulturális identitásuk egyik jelképének és dalnokának, Matoub Lounés-nak a meggyilkolását.

Kosovóban - minden diplomáciai erőfeszítés ellenére - továbbra is harcolnak a szeparatista, független Kosovo-párti albán felkelők és a szerbiai rendőrök (valamint egyre aktívabbak a jugoszláv hadsereg alakulatai is). A nyugati hatalmak egyelőre az önálló Kosovo, az oroszok a katonai beavatkozás tervét vetik el.

Kilenc évvel és két héttel a Tienanmen téri vérfürdő után Bill Clinton, az USA Kínában turnézó elnöke kétszer is szóba hozta vendéglátói előtt az emberi jogok problémáját - mégpedig másodszor éppen azon az elit egyetemen, ahonnan 1989-ben a demokratikus diákmozgalom elindult. A hallgatóságot állítólag sorsolással választották ki, de ha valóban így volt is, akkor sem meglepő, hogy a diákok kérdései nem ezt a kérdést érintették, hanem az amerikai Kína-politikára vonatkoztak.

A múlt héten választást tartottak Észak-Írországban a tartományi nemzetgyűlésbe, abba az intézménybe, amely a múlt szeptemberben elindult békefolyamat alappillére hivatott lenni. Nem először történik most kísérlet arra, hogy Észak-Írország dolgait saját politikusaira bízzák: 1974-ben és 1985-ben, amikor hasonló elvek szerint próbált valami rendezést tető alá hozni a brit kormány, a kísérlet totális káoszba és heveny erőszakhullámba torkollott.

A román hadsereg egyik különleges alakulatának a Székelyföldön megrendezett és a tervek szerint július 2-ig (lapunk megjelenésének napjáig) tartó pszichológiai hadgyakorlatának célja - román illetékesek szerint - a rádiótechnikai felszerelések kipróbálása hegyi terepen. A helyszínen ez inkább pszichológiai kísérletnek tűnt: azt volt hivatott tesztelni, miként reagálnak a magyarok a román média megnyilvánulásaira.

Lapzártánk idején (hétfőn este) mindent tudunk, de megjelenésünkkor (csütörtökön) sem leszünk okosabbak. Pillanatnyilag annyi bizonyos csupán, hogy Batistuta az Isten, de ez a cseheken nem sokat segít, ők csak az Egyesült Államok csapatában szerencsétlenkedő Heyduk (a szerkesztőség amatőr amerikanológusai szerint Csá Kacsára fordítható) nevű fiúért szoríthattak, akit a jószemű válogatók a vb előtti héten szedtek fel egy hátsó-oklahomai "Ki hasonlít jobban Poborskyra" versenyen, ahol néhány, alighanem csak megszokásból induló Madonnát, Elvist és Baja Ferencet utasított maga mögé. Nos, a csehek e kétségtelen kedvence leginkább kihagyott helyzeteivel hívta föl magára a figyelmet. Helyzet pedig manapság Bohémiában is van. Lássuk.

Miközben a teheráni parlamentben több képviselő azt indítványozta, hogy a vasárnapi Irán-Egyesült Államok vb-találkozót ne kövesse a szokásos mezcsere, Washington egy látványos megbékélési ajánlatot időzített ugyanerre az alkalomra. Hiába győzött azonban a mérkőzésen a perzsa válogatott, valószínűleg ez a hatalmas presztízsnyereség sem elegendő a tavalyi iráni elnökválasztás reformista nyertesének, Mohamed Khatami elnöknek, hogy gyorsítson az ország politikai arculatának átalakításán. Az iráni peresztrojka ellenfelei sokan vannak, az utóbbi hetekben több sikeres ellentámadásuk is volt, ennek a meccsnek még nagyon bizonytalan a kimenetele.

Szlovákiában mindig esik az eső. Legutóbb, amikor a párkányi népszavazás alkalmából járt a Narancs stábja odaát, már az esztergomi kompon ronggyá áztunk, és mára sem derült ki "északi szomszédunk" felett az ég. E sajnálatos meteorológiai tünetet először akkor fájlaltuk különösen, amikor Érsekújvár után a Vágsellye felé vivő útra fordultunk, s arra bizony kilométeres hosszban cseresznyefák szegélyezik az útpályát; másodszor és általában akkor, amikor mindenkitől azt hallottuk, hogy ó, csak a szeptember jönne már. Várni az őszt, hogy végre kiderüljön, ha egyáltalán. Nem túl irigylésre méltó létállapot.

Szlovákia betartotta ígéretét: megmondták, hogy júniusban beindítják Mohit, és úgy is lett. Szakértők szerint a gigantikus atomerőműre az országnak semmi szüksége sincs, de nem is ezért építették: a két nemzeti büszkeséggel, Bőssel és Mohival Vlado nagyhatalomnak, legalábbis energia-nagyhatalomnak képzelheti magát. Tény, hogy a szomszédokat már most sakkban tartja.

Bissau-Guineában tíz nappal ezelőtt fellázadt a hadsereg egy része. Az esemény elsőre elszigetelt zendülésnek tűnt, később véres összecsapásokba torkollt. Vieira államfő a zendülés gyors elfojtását ígérte, de lapzártakor még folytak az összecsapások a kormányhű egységek és a felkelők között. Az utóbbiak többször is elmondták, hogy nem államcsínyről van szó, nem akarnak hatalmat, csak új választásokat és egy olyan kormányt, amely nem annyira korrupt, mint a mostani.

Nawaz Sharif pakisztáni miniszterelnök kormánya a három héttel ezelőtti indiai atomfegyver-kísérletek után kényszerhelyzetbe került. Gyakorlatilag nem volt más valódi választási lehetősége, mint az, hogy hasonló robbantásokkal tegye le a garast. A két ország közötti méret-, gazdasági fejlettség- és katonai erőbeli különbségek miatt viszont a külső következményeket Pakisztán sokkal jobban megszenvedi majd. Ugyanakkor a kártyák végre kiterítve, és egyáltalán nem biztos, hogy a térség biztonsága most nagyobb veszélyben van, mint a kísérletek előtt.

A Crna Gorában vasárnap megtartott rendkívüli parlamenti és helyhatósági választások eredményeiről lapzártakor még csak nem hivatalos eredmények ismertek: eszerint a reformerként ünnepelt Milo Djukanovic elnök vezette pártszövetség megszerezte az abszolút többséget, míg a Belgrád- és Milosevic-párti exelnökre, Momir Bulatovicra és sleppjére a választók valamivel több mint harmada szavazott.

A múlt pénteken Észak-Írországban és Írországban népszavazást tartottak: Észak-Írországban arról, hogy a nép elfogadja-e az április 10-én aláírt belfasti békemegállapodást, Írországban meg arról, hogy módosítsák-e az ír alkotmány ama két passzusát, amely területi igényeket támasztott Nagy-Britanniával szemben Észak-Írországra. Az igen mindkét helyen győzött: Írországban 95, Észak-Írországban 71 százalékkal. A tartomány történetében ez volt az első olyan eset, amikor katolikusok és protestánsok nagy számban ugyanarra a dologra voksoltak.