Mivel dühítette úgy fel a belarusz újságíró Lukasenkát, hogy eltéríttetett egy gépet?

Raman Prataszevics a Lukasenka-rezsimben nőtt fel, de egész életében az ellen lázadt. Nem hagyományos újságíró, és fontos szerepet játszott a tavaly augusztusi tüntetésekkor.  

Bombafenyegetésre hivatkozva leszállásra kényszerítették a Ryanair Athénból Vilniusba tartó gépét Minszkben vasárnap, majd a belarusz hatóságok őrizetbe vették Raman Prataszevics újságírót és orosz barátnőjét, Szofija Szapegát. Bár a belarusz elnök, Aljakszandr Lukasenka a legkülönfélébb magyarázkodásokkal állt elő az üggyel kapcsolatban, elég egyértelműnek tűnik, hogy ő intézte úgy, hogy a gépnek le kelljen szállnia Minszkben, és őrizetbe vehessék a terrorizmussal vádolt Prataszevicset. De ki az, aki miatt Lukasenka ilyen kockázatos lépésre szánta el magát, és egyáltalán miért ilyen fontos egy újságíró?

A magát a Twitteren ironikusan „a világ első újságíró-terroristájának” nevező Prataszevics 1994-ben született, abban az évben, amikor Lukasenka megszerezte a hatalmat. Hiába szocializálódott azonban a Lukasenka-rezsimben, gyakorlatilag egész életében az ellen lázadt, és már tinédzserként online aktivistaként működött, az orosz Facebook-koppintáson, a VKontaktén két Lukasenka-ellenes csoportot is vezetett.

Jól ismeri a rendszer „igazságszolgáltatásának” működését is, többször is letartóztatták – először 17 évesen a VKontakte-csoportok miatt. Elmondása szerint a kihallgatásakor az online jelszavait próbálták megszerezni tőle, megverték, a veséjét és a máját ütötték, utána három napig véreset vizelt, és azzal fenyegették, hogy megoldatlan gyilkosságokat varrnak a nyakába.

Újságíróként is alapvetően a rendszeren kívül működött: a minszki állami egyetemen elkezdett ugyan újságírást hallgatni, de nemsokára kicsapták. Dolgozott fotósként a belarusz médiában, 2017-18-ban pedig a független újságíróknak járó Václav Havel ösztöndíjat is megkapta, 2018-19-ben a független Euroradio nevű adónak is dolgozott, de alapvetően inkább szabadúszó fotósként és riporterként tevékenykedett – így került például Ukrajnába is, bár a rezsim és propagandistái szerint katonaként járt ott.

2019-ben hagyta el Belaruszt és költözött Lengyelországba, tavaly augusztusban innen vett részt a Nexta Telegram-csatornáján a belarusz tüntetésekről való tudósításban is, amellyel olyannyira kivívta a Lukasenka-rezsim haragját, hogy elfogatóparancsot adtak ki ellene, és a belarusz állambiztonsági szolgálat, a KGB terroristákat számontartó listájára is felkerült a Nexta alapítójával, Sztyepan Putilóval együtt.

Prataszevics tavaly novemberben közzé is tette a KGB-től megszerzett listát, amelyen szerepel mindkettejük neve, foglalkozása, lakcímként Varsó város, illetve hogy a belarusz büntetőtörvénykönyv 293. cikke szerint gyanúsítják őket, ez a tömegtüntetés szervezésére vonatkozik, és akár 15 év börtönnel is büntethető. A terrorcselekményekért ugyanakkor halálbüntetés jár az országban.

Я ОФИЦИАЛЬНО ПРИЗНАН ТЕРРОРИСТОМ

Да, это не шутка. КГБ Беларуси внёс меня в список террористов. Теперь моя фамилия стоит в одном списке с ребятами из ИГИЛ. pic.twitter.com/k74wdaT1lR

— Roman Protasevich (@pr0tez) November 19, 2020

A belarusz hatóságok lépését követően Prataszevics 2020 januárjában menekültstátuszért folyamodott Lengyelországban, de kérelmét elutasították. Az elmúlt hónapokban végül a litván fővárosba, Vilniusba ment, ahol a belarusz ellenzék vezetője, Szvjatlana Cihanouszkaja is él, és egy másik Telegram-csatornának kezdett dolgozni, a Belamovának.

Prataszevics tavaly ősszel a szüleit is kimenekítette Belaruszból, mert állítása szerint állandó megfigyelésnek és lehallgatásoknak voltak kitéve, a zaklatás pedig valószínűleg folytatódott volna: május elején arról írt, hogy a belarusz hadseregben 80 tiszttől megvonták a rangjukat, köztük a már nyugdíjba vonult apjától is, aki azonban a tüntetéseken semmilyen szerepet nem vállalt. 

Maga Prataszevics azonban tulajdonképpen igen, a Nexta (jelentése: Valaki) nevű Telegram-csatorna ugyanis korántsem egy hagyományos híroldal vagy hírcsatorna. A Nexta-csatorna alapítója, Sztyepan Putilo 2015-ben költözött Lengyelországba, hogy filmkészítést tanuljon a katowicei egyetemen. A Nextát eredetileg YouTube-csatornaként indította, ebből nőtte ki magát a hírközlő csatorna, amelyen a Lukasenka-rezsimről osztott meg információkat, 2019-ben például egy órás videót Lukasenka hatalomra kerüléséről.

Amikor a belarusz hatóságok 2018-ban megkísérelték bezáratni a YouTube-csatornát, Putilo átköltözött a Telegramra, amelyet a VKontakte alapítói, Nyikolaj és Pavel Durov orosz mérnökök hoztak létre, miután elmenekültek Oroszországból. A felhőalapú, titkosított üzenetküldő platform pedig történetesen akkor is működőképes maradt, amikor Belaruszban tavaly augusztusban lekapcsolták az internetet, így

a Telegram-csatornák lettek a tüntető ellenzék legfőbb médiumai.

Az akkor 22 éves Putilo tavaly augusztusban a Politicónak nyilatkozva arról beszélt, hogy az egyébként Varsóból üzemeltetett csatornájuk szolgál az információk átadására, videókat és fotókat tesznek közzé a tüntetésekről, és koordinálják is a demonstrációkat.

„Azért kell megtennünk, mert senki más nem tenné ezt meg, mert ha Belaruszban lennének, azonnal letartóztatnának.

Más embereknek pedig Belaruszon kívül nincsenek ilyen csatornái, nagy oldalai, hogy ilyen szinten mutassák be a dolgokat.” A Politico akkor úgy fogalmazott, hogy ezáltal a nagyjából vezető nélküli ellenzéki mozgalomnak a Telegram-csatorna adott olyan szervezetet és fókuszt, amelyre az országon belül amúgy nem lenne lehetőség. 

Az ellenzéki Koordinációs Tanács tagjait ugyanis vagy elüldözték az országból, vagy letartóztatták őket, a helyi tévé a kormány propagandagépezeteként működik, főleg miután feltöltötték orosz újságírókkal, és sokszor a hagyományos internetes oldalak is elérhetetlenek voltak. A Nextát viszont nem sikerült bezárni, köszönhetően a Telegramnak, ezért ez lett a belarusz ellenzék kedvelt csatornája, informálódási és szervezkedési lehetőség egyben is. „Sokszor mi maradunk az egyetlen információforrás arról, hogy mi történik az országban” – mondta akkor Putilo.

Augusztus elején, a tüntetések kezdetekor a Nexta ha nem is hagyományos értelemben, de még csak egy hírközlő csatornaként működött: a csatorna kezelői, köztük Prataszevics és Putilo Varsó központjában ülve kaptak videókat a jelen lévőktől arról, hogy hogyan verik a rendőrök a tüntetőket. Putilo elmondása szerint négyen dolgoztak a csatornánál, és nézték át a beküldött anyagokat, a tüntetések kezdetekor mintegy napi 100 ezer üzenetet.

Idővel azonban a csatorna egyre inkább koordinációs szerepet vállalt, közleményeket, térképeket tett ki a következő demonstrációkról, információkat osztott meg, hogy hogyan lehet kikerülni az internet korlátozását, hogyan lehet wifit megosztani, segítségkéréseket és ügyvédek elérhetőségét tette közzé.

A Politico cikke szerint augusztus 25-én például, a belarusz nemzeti ünnepen a Nexta kimondottan határozott utasításokat adott azzal kapcsolatban, hogy mikor, hol gyülekezzenek a tüntetők: reggel 10-kor a fő bűnüldöző szerv épülete előtt, este 6-kor pedig „gyülekezünk a Függetlenség terén és megünnepeljük ezt a történelmi napot az országunk életében” – idézi a csatornát a lap.

A tüntetések idején a csatornának mintegy 2 millió követője volt, amely Belarusz lakosságának mintegy ötöde.

A Nextán megjelenő információkat ugyanakkor Lukasenka álhíreknek nevezte, és arra kérte az embereket, hogy inkább tévét nézzenek és annak higgyenek. Tavaly októberben a Nextát szélsőséges csatornának minősítették, és a logóját is betiltották, a belarusz médiában bűnnek számít a lap idézése is. Azóta Prataszevics új csatornája, a mintegy 200 ezer követővel rendelkező Belamova is megkapta ugyanezt a minősítést.

A tavaly augusztusi tüntetések után a Lukasenka-rezsim még mindig a megtorlásnál tart, és nem Prataszevics az egyetlen, akit számon kérnek. Ivan Kubrakov belügyminiszter néhány napja egy interjúban felvetette, hogy kérni fogják az Interpoltól Putilo kiadatását, de a függetlenként működő Euroradióban napi szinten jelennek meg történetek újságírók felelősségrevonásáról vagy emigrálásáról. 

Egy hete pedig a belarusz hatóságok lecsaptak a legnagyobb független híroldalra, a Tut.by-re is, házkutatást tartottak a lap irodáiban és a munkatársak otthonaiban, az oldal pedig azóta is elérhetetlen. Az ország legnépszerűbb oldalát azzal vádolják, hogy megsértette a helyi médiatörvényt, amikor a BYSOL nevű, az elnyomás áldozataiért küzdő, és a helyi törvények szerint regisztrálatlan alapítvány információit terjesztette. Egy blogger 15 napos elzárást kapott csak azért, mert a házkutatásról beszámolt.