Műanyagbankár: „Minden egyes legyártott darab velünk van még”

Külpol

Valós megélhetést teremt a Plastic Bank a szegények számára vagy szélhámosság? Az alapító-ügyvetőt kérdeztük.

Magyarországra látogatott a Plastic Bank alapító-ügyvezetője, David Katz. Az üzletember létrehozott egy ellátási láncot, amelynek részeként az ügyfelei az összegyűjtött hulladékot pénzre válthatják, vagy digitális pénztárca segítségével a szükségleteiknek megfelelő javakra, szolgáltatásokra (kommunikációs eszközök, Wi-Fi elérhetőség, egészségbiztosítás, tandíj átvállalása, tiszta víz, tűzhelyek) fordíthatják.

A Plastic Bank a műanyagot ledarálja és flakongyártóknak, divatmárkáknak, kereskedelmi cégeknek értékesíti. A BrandFestivalon beszélgettünk vele.

Ízelítő az interjúból:

MN: A bolygón található műanyag 90 százalékát nem hasznosították újra. Miért épp a Plastic Bank fogja megoldani a problémát?

DK: Mert az emberek kezébe adjuk a pénzt. Életeket változtatunk meg, és közben nem romboljuk tovább a környezetet, sőt, mindenkinek megadjuk a lehetőséget arra, hogy alakítson a saját sorsán. Leszögezném, hogy a Plastic Bank nem hulladékgazdálkodási vállalat, hanem ellátási lánc. Az a feladatunk, hogy összegyűjtsük a műanyagot, és nagy mennyiségben visszajuttassuk a gyártási folyamatokba.

MN: A Plastic Bank partnerségre lépett a Henkellel, a Marks & Spencerrel és a Shell-lel is. Nem épp ezek a társaságok tehetnek a műanyagszennyezésről?

DK: Dehogynem! Pont ezért van rájuk szükségünk: most jóvátehetik a rombolást, amit elkövettek. Adnunk kell nekik egy lehetőséget. (...)

David Katz Budapesten

David Katz Budapesten

Fotó: Republic Group

MN: Nálunk körülbelül 3 millióan élnek mélyszegénységben. Piac lehet Magyarország a Plastic Bank számára?

DK: Persze, miért ne lehetne?

MN: Vannak ilyen tervei?

DK: Jelenleg nincsenek. Az egész világgal kell foglalkoznunk.

MN: A cége a szegény régiókra koncentrál, viszont a fogyasztás általában a fejlődő országokban a legnagyobb, így a műanyagszennyezés is.

DK: Rengeteg dolgunk van még, az biztos. Én csak egy őrült fickó vagyok Vancouverből, aki szeretne valami nagyot elérni. Bővítenünk kell a stábunkat, és több erőforrásra van szükségünk, és arra, hogy az üzenetünket minél hatékonyabban tudjuk eljuttatni a fejlődő világnak.

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.