Az utcákon, tereken szeméthegyek magasodnak, sok ezer tonna hulladék lepi a központ és a külvárosok utcáit. A felborított tartályok, felgyújtott, mérgező füstöt eregető szeméthegyek között patkányok, bogarak nyüzsögnek. Az egészségügyi vészhelyzet a spanyol negyed sikátoraiban a legsúlyosabb (itt szállásolták el a XVI. században a spanyol uralom elleni lázongások elfojtására ide vezényelt katonákat). Úgy 14 ezren laknak itt, négyezer család él alig egy négyzetkilométerre zsúfolva. Itt gyújtják fel a leggyakrabban a szeméthegyeket, mert még a mérgező füst is jobbnak tűnik, mint a szemétben tenyésző sokféle kórokozó.
A vész, ami néhány nappal azután robbant ki, hogy beiktatták az újonnan választott baloldali polgármestert, Luigi De Magistrist, talán most súlyosabb, mint a korábbi években. Okai szerteágazók. A helyi városvezetés hibái és mulasztásai, melléfogások a fejlesztésben, a politikai érdekek, a környezetvédők oktalan makacssága, az iparfejlesztés tévútjai, s nem utolsósorban a helyi maffia, a camorra mind-mind hozzátette a magáét a válsághoz. Nápolyban nem épültek európai normáknak megfelelő szemétlerakók és korszerű hulladékkezelők. A szemétszállításra, szennyvízkezelésre, tengervíz-sótalanításra szakosodott piacvezető olasz cég, az Impregilo ugyan épített hét hulladékfeldolgozó üzemet, melyekben tüzelőanyagot állítanak elő a háztartási hulladékból, csak éppen nem működnek jól. Későn kezdték tervezni, és későn helyezték üzembe a szemétégetőket is: Acerrában, Nápoly közelében másfél éve működik egy évi 600 ezer tonna hulladék elégetésére alkalmas, ám ez édeskevés. Az előző polgármester az előző szemétválság közepén mégis kijelentette, hogy márpedig szemétégetőt az ő városában nem fognak építeni; tudniillik a környezetvédők ellenzik. Késett a szerves hulladékot komposztáló feldolgozók kiépítése is - ezekhez egyébként is szelektív gyűjtésre volna szükség.
A válság persze előnyös a szervezett bűnözés számára is. A szemétszállítást és -feldolgozást a camorra, illetve a vele kapcsolatban álló kiterjedt kisvállalkozói kör végzi, jórészt törvénytelenül - viszont olcsóbban, mintha korszerű módokon menne ugyanez. A helyi politikai vezetés nem tud vagy nem akar szembemenni ezzel az érdekkörrel, ha éppen nem a kezére játszik.
Gyenge és alkalmatlan
A probléma csak országos szinten oldható meg. Immár a kormánynak kell beavatkoznia - s a maga módján, iszonyú viták közepette és felemás eredménnyel meg is tette; eredeti szándéka arra irányult, hogy a szemetet elszállíthassák Campanián kívülre, más tartományokba is. E megoldásnak leginkább az Északi Liga szegült ellen. A párt vezetője, Umberto Bossi leszögezte: északra egyetlen vödör szemetet sem hozhatnak. Végül is az ő akarata kerekedett felül: a kormányrendelet szerint Campanián kívülre is szállítható a nápolyi szemét, de csak akkor, ha a céltartomány is hozzájárul, s ha a kormányzat nem gyakorol semmiféle nyomást rájuk a befogadás érdekében. A rendelet nem hirdet országos vészhelyzetet sem, ami pedig költségvetési forrásokat nyithatna meg. Eddig a húszból nyolc tartomány nyilvánított készséget a szemét befogadására (Toscana, Emilia-Romagna, Ligúria, Lombardia, Friuli-Venezia Giulia, Szicília, Puglia és Marche), de mindegyik kikötötte, hogy csak akkor, ha Nápolyban engedélyezik végre az ottani szemétlerakók megnyitását. (Ezt most a környezetvédők akadályozzák.) Utóbb Lombardia, az egyik leggazdagabb északi tartomány visszakozott: "Nincsenek meg a helyi feltételek, és nem is akarunk közreműködni a nápolyi szemét eltakarításában" - közölték a helyi hatóságok. Bossi ráadásul a Liga képviselőinek azt az utasítást adta, hogy ne szavazzák meg a kormányrendeletet, így arra csak a többségi kormánypárt, a kormányfő Szabadságpártjának (PdL) képviselői szavaztak: Berlusconi vereséget szenvedett szövetségesétől, a Ligától.
A nápolyi városvezetés következetlennek tartja a kormányrendeletet, amelyet az utolsó pillanatban hoztak össze, hogy kielégítse az Északi Liga igényeit, mégis úgy tűnjék, a kormányzat igyekszik tenni valamit Nápolyért és a Délért. De Magistris szerint a camorra szervezi a rendbontást meg a zavargásokat, mert meg akarja rendíteni a május végi politikai fordulat nyerteseinek helyzetét. De a szemétprobléma, teszi hozzá a polgármester, nemcsak Nápolyé. Valóban van felelőssége a tehetetlen vagy korrupt helyi vezetésnek - hiszen évtizedeken át ők járultak hozzá, hogy fél Olaszország veszélyes hulladékait ide szállítsák, hogy az északi ipartelepek Nápoly környékét és a Délt az ország szeméttelepeként kezeljék. Ám a Liga aljas és önző érvelése elfogadhatatlan. Bármit is állítanak a padániai (Pó-völgyi) "szeparatisták" és a szűkkeblű regionális önzést támogatók, ami itt történik, nemzeti tragédia és kudarc, amiért nem kizárólag a campaniai helyi közigazgatás a felelős.
Mindeközben az Európai Unió szankciókkal fenyegeti Olaszországot, mert nem tartja magát az európai normákhoz. A katolikus püspöki kar kiáll a város mellett, bírálja a Ligát, és a nemzeti szolidaritást kéri számon. (Berlusconi végül már azért könyörgött Bossinak, hogy legalább a püspökökre hallgasson.) Nápoly érseke, Crescenzio Sepe szintén felemeli a szavát a kormánnyal szemben: Nápolyt megalázták és elárulták, mondja, hiába várt segítséget és szolidaritást. A "megoldást" keményen bírálta nemcsak az ellenzék, de a nápolyi származású államfő, Giorgio Napolitano is.
A városban a helyzet napról napra rosszabb. Az elszállítatlan szemét mennyisége július 10-én elérte az 1700 tonnát, és megteltek a szemétőrlő berendezések is, amelyek jelenleg a szemétlerakókat helyettesítik. Egy amerikai tanulmány azt állítja, hogy Campania tartományban a legmagasabb a rákban elhalálozók aránya az egész országban, s ennek egyik fő oka az illegálisan kezelt és tárolt szemét. De Magistris polgármester munkacsoportot állított fel, hogy dolgozzon ki tervet Nápoly önellátására, saját feldolgozókkal és szelektív hulladékgyűjtéssel. Sokat remél a lakossági tájékoztató kampánytól is. De helyi erőfeszítések ide vagy oda: a nápolyi szeméthegyek körül politikai játszma folyik, melyben újra megmutatkozik a Berlusconi-kormány gyengesége és alkalmatlansága.
(Fordította Magyar Péter)
