A norvég tömeggyilkos, Anders Behring Breivik kihallgatása során kegyetlennek, ugyanakkor szükségesnek látta, hogy az oslói bombamerénylet, majd az Utøya szigetén végrehajtott módszeres embervadászat során meggyilkolt összesen 76 embert, és közel százat megsebesített. Ha magányos gyilkosnak tekintjük, elsősorban az a kérdés merül fel, tehettek-e volna valamit a norvég biztonsági szervek, hogy elkerülhető legyen egy ilyen súlyú terrorcselekmény, ők pedig nyilván átgondolják, mit kell tenniük a jövőben. Ha viszont nem elégszünk meg a magányos ámokfutás magyarázatával - és ehhez már az eddig ismertté vált tények is alapot adnak -, keresnünk kell Breivik személyiségén túli szempontokat is a történtek vizsgálatához.
*
A norvég rendőrség szemlátomást nem volt felkészülve ilyen súlyos merényletekre, főleg nem kettőre rövid idővel egymás után. Szabadságolások miatt az eddigi hírek szerint nem álltak rendelkezésre a Tyrifjorden tó Utøya szigete közelébe eső partvidékén bevethető járőrök. A terrorelhárító alakulatokat pedig éppen az oslói robbantás kötötte le. Nem volt helikopter, amely azonnal a biztonsági erők rendelkezésére állt volna, és amellyel a leggyorsabban lehetett volna megközelíteni a szigetet, miközben - és ez elég megdöbbentően hangzik - forgatócsoportok állítólag már helikopterről filmezték az Utøyán játszódó véres eseményeket. Végül a rendőrök autóval érkeztek a tópartra. Csónakba szálltak, de röviddel indulás után vissza kellett fordulniuk, mert a motorcsónak nem bírta a túlzott terhelést, és ez újabb tízpercnyi késlekedést jelentett. Eközben helyi lakosok már csónakkal igyekeztek menteni azokat, akik úszva menekültek a szigetről.
De a jelek szerint hibáztak a titkosszolgálatok is, amelyeknek a tömeggyilkos ez év márciusában egyszer már a látókörükbe került, miután a vámhivatalnokok jelentették, hogy egy olyan lengyel cégtől vásárolt műtrágyát, amely rajta volt a megfigyelési listájukon. (Lehetséges, hogy ez a műtrágya ugyanaz, amelyet az oslói kormányzati negyedben működtetett robbanószerkezethez használt a robbanóanyag összeállításakor.) Annak sem tulajdonítottak kellő jelentőséget, hogy Breivik korábban kapcsolatban állt egy szélsőjobboldali brit szervezettel, az English Defence League-gel, és ezt a tényt egy antifasiszta lap akkoriban nyilvánosságra is hozta.
Hogy mindez mulasztás volt-e, vagy egyszerűen így működik a rendszer, majd kiderül. Ha az utóbbi bizonyosodna be, az nem volna meglepő: összefüggne azzal a norvég naivitással, ártatlansággal - értenek egyet a kommentárok -, amely mindeddig elképzelhetetlennek tartott még egy ennél jóval kevésbé pusztító terrorakciót is. Valószínű, hogy Norvégia most újragondolja és áttervezi egész belbiztonsági rendszerét, ugyanakkor az ország vezetői a miniszterelnöktől a trónörökösön át a helyi politikusokig igen bölcsen nem ennek a szükségességét hangsúlyozták első nyilatkozataikban és gyászbeszédeikben, hanem az együttérzés, az összetartás, mi több, a szeretet fontosságát, továbbá azt, hogy meg kell őrizni a társadalom nyitottságát. Ezek csak szavak - mondanánk -, csakhogy Norvégiában más a csengésük, amit a gyász, a megemlékezés, a tiltakozás gesztusai sorra igazoltak.
A magányos gyilkos motivációiról egyelőre keveset tudunk. A 32 éves férfi a hírek szerint nőtlen, az anyjával él, Franciaországban élő apjával 16 éve nem találkozott. Gazdálkodik, mégpedig biogazdálkodik, kereskedelmi iskolát végzett. Már azt is tudjuk, hogy van némi történelmi olvasottsága, hosszú ideje foglalkoztatja az Európát fenyegető "muszlim veszély", és elhivatottnak érzi magát, hogy tevőlegesen elhárítsa ezt a veszedelmet. Nehéz véletlennek tekinteni, hogy három lőfegyvere is volt - engedéllyel. Mindebből még nem következik, hogy ámokfutásba kezdjen valaki, ráadásul ezt követően ne végezzen magával, hanem ellenállás nélkül megadja magát.
A társadalmi problémák iránti érdeklődése persze már önmagában is kizárja, hogy magányos őrültként tekintsünk rá - felmentve magunkat ezzel azoknak a körülményeknek a vizsgálata alól, amelyek közrejátszhattak világlátása kialakulásában -, függetlenül attól, hogy milyen elmeállapotban gyilkolt. Norvégia a legtöbb életszínvonal- és elégedettségi mutató tekintetében a világ élvonalában mozog, és baloldali kormányai fontos értéknek tekintik a "nemzetközi felelősségvállalást". Ennek szellemében fogadták be a nyolcvanas évek elején a vietnami csónakos menekülteket, a későbbi évtizedekben pedig afgánokat, irakiakat, legutóbb pedig nagy számban szomáliaiakat. Mindezek eredményeként pár évtized alatt 11 százalék fölé emelkedett a bevándoroltak aránya, akik egyébként felerészben már norvég állampolgárok. És igaz ugyan, hogy sokáig svédek, illetve lengyelek érkeztek a legnagyobb számban az országba, de az ázsiai és afrikai eredetűek azok, akik inkább tömörülnek koncentráltan egy-egy lakónegyedben, például a főváros keleti részében. (Oslóban egyébként már 27 százalék a bevándorlók aránya.) Helyszíni beszámolók szerint itt nagyjából ugyanaz történik, mint Magyarország elcigányosodó falvaiban: az őslakosok menekülnek, az iskolák színvonala romlik. Ráadásul megoldatlan probléma, hogy mivel egy-egy bevándorló csoport kialakítja a saját hétköznapi szociális hálózatát, nem érzik elengedhetetlennek a norvég nyelv elsajátítását, a társadalmi beilleszkedést, ami sok őslakosban ellenérzést ébreszt. Így aztán kialakul az az általános rossz hangulat, malaise, amely szélsőjobbos szerveződések táptalajává válik, amint ez számos országban megfigyelhető - mindeddig a legkevésbé talán éppen Norvégiában. Főleg akkor van ez így, ha a valódi problémák elfogulatlan, ideológiamentes megvitatása helyett megbélyegző elfogultságok uralják a terepet, miközben sokan úgy érzik, hogy magukra maradnak jogos panaszaikkal, sérelmeikkel. Mindenesetre a friss híradások szerint a norvég többség változatlanul befogadáspárti, sőt felbukkantak olyan nézetek is a nemzetközi sajtóban, hogy éppen a merényletek hatására a közvélemény lenácizza majd a jelenlegi politikára vonatkozó józan kérdésfelvetéseket is menekültügyben.
Másfelől az említett hangulatot radikalizálhatták, és élezhetik ezután is (hamarosan helyi választások lesznek az országban) egyes politikusok túlzott, populista megfogalmazásai. A bevándorlás jelenlegi szabályozásával elégedetlen konzervatív-liberális Haladás Párt mindazonáltal tartózkodik az éles kirohanásoktól. Ennek a pártnak volt a tagja, majd távozott elégedetlenül Breivik, aki egy kevéssel a merénylet előtt az interneten közzétett hosszas szövegben vizionálta Európa függetlenségi harcát az iszlámmal szemben.
Akár igaz, amit Breivik állít, hogy ugrásra készen állnak bizonyos elvbarátai, akár nem, Európa-szerte fókuszigazításra szorul a bűnmegelőzés, amely az utóbbi időben inkább - és okkal - a muszlim szélsőségesek akcióitól tartott. Most viszont nem lehet kizárni - nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak egy svéd konfliktuskutató -, hogy Breivik követőkre talál a szélsőjobboldalon. Ahogy elődeit sem nehéz felismerni a magyarországi cigánygyilkosokban.
