Külpol

Nemrégiben különös tanácskozás zajlott Jachrankán, egy Varsó melletti üdülőhelyen; témája az 1980-81-es lengyelországi válság volt. A lélegzet-elállító a résztvevők névsora volt: mintha 1820 körül Robespierre, Danton, XVI. Lajos és Bonaparte Napóleon szíves közreműködésével rendeztek volna kerekasztalt a nagy francia forradalomról (a hasonlatért köszönet Kende Péternek).

A forgatókönyv újra és újra ugyanaz. Szaddám Huszein megsérti az Öböl-háborút lezáró ENSZ-határozatok valamelyik pontját, mozgásba hozza a világpolitika katasztrófaelhárító gépezetét, konstatálja a gépezet nehézkességét és működési hibáit, elkönyvel néhány rakétatalálatot, majd kisomfordál a főcímekből, és fegyverkezik tovább. A világ pedig rosszul érzi magát az irakiak sanyarú sorsa miatt.

Összesűrűsödtek az események az európai csatlakozás éltanulóiból immár rosszcsontjaivá izmosodott csehek háza táján. A polgárnak szinte minden napra jut valami sírni-, röhögni-, bosszankodnivaló, és olykor az utcára is kell menni. Tüntetni hol a rasszizmus, hol a kormány ellen. Szakszervezeti megmozdulás, privatizációs probléma, parlamenti pajzánságok, minisztercserék, komoly fordulatok pártpreferenciák tekintetében adódnak számosak. A csehek közben vigyázó szemüket egy emberként vetik a Vojenská Nemocnicére, a Honvéd kórházra, ahonnan az ígéretek ellenére sem engedték haza a hétvégére az orvosok szerint változatlanul rossz állapotban lévő Havel elnököt.

Louise Woodward, az először gyilkossággal megvádolt, majd egy bostoni esküdtszék által alig két hete bűnösnek talált és így életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt 19 éves angol bébiszitter szabad, mint a madár: a tárgyalásvezető bíró az amerikai igazságszolgáltatási gyakorlatban merőben szokatlan módon szembeszállt az esküdtszék döntésével, s a vádat nem szándékos emberölésre mérsékelve 279 napi börtönbüntetésre - azaz éppen a vizsgálati fogságban eddig eltöltött időre - ítélte Woodwardot, aki mindvégig ártatlannak vallotta magát.

A júniusi békekötés után a tádzsik kormány és az egyesült iszlám ellenzék fegyverletételre szólította fel a harcoló csoportokat. A senkinek sem engedelmeskedő Rizvon Szadirov vezette harcosoknak viszont még a november 16-ig szabott fegyverletételi ultimátumot sem hagyták meg gondolkodási időnek, október elején offenzívát indítottak, hogy kifüstöljék őket a Dusanbétól 80 kilométerre keletre fekvő hegyi táborukból.

Kína gazdasági fejlődése túl gyorsnak, technológiai igénye túl nagynak bizonyult ahhoz, hogy Washington továbbra is a partvonalról nézze a megrendeléseket lekaszáló nyugat-európai és japán cégek "aratását". A kínai elnök szemében olyan őszi Mikulás járt október végén Washingtonban, aki, ahelyett hogy hozott volna ajándékot (politikai engedményeket), gazdagon megrakott puttonnyal távozott a helyszínről.

A Szovjetunió és Japán között, ha valaki nem tudná, a II. világháború még mindig nem ért véget, a szibériai cserjésekben úgyszólván hetente bukkannak elő ottfelejtett különítmények, ritkás ősz szakállú parancsnokuk tört oroszsággal érdeklődik a volokalamszki országút holléte felől, míg a tokiói kettes számú főpostán nemrég sikerült nyakon csípni egy KGB-ügynököt, aki családostul érkezett média-ösztöndíjasnak adta ki magát, ezzel szemben órákig fotózgatta a postapalota fűtési rendszerének tervvázlatát, majd faxot kísérelt meg feladni Tolbuhin marsallnak.

Megkezdődött a vadászidény Szerbiában és Crna Gorában. Előbb bőrfejűek agyonvertek egy tizenhárom éves cigány gyereket Belgrádban, majd ugyanott fejbe lőtték Zoran Todorovic Kundakot, a nemzet szeme fényét. A hajtók ezután lehúzódtak Crna Gorába: az ottani elnökválasztások után szervezetten járják a városkákat, és egy a kettőhöz, hogy valaki agyon lesz lőve.

Kolumbiának évek óta semmi sem sikerül, és a mostani helyi választások esetében sikernek számít már az is, hogy a szavazás egyáltalán lezajlott, legalábbis a városokban. Az első becslések a parlamenti többséget alkotó liberálisok győzelmét sejtetik, ami a lakosság többsége szempontjából lényegében mindegy, legfeljebb a nagypolitikai pozícióharcban van jelentősége a jövő évi elnökválasztáshoz közeledve.

Oroszországon kívül egyedül Romániában nem született még olyan törvény, amely az állampolgárok számára hozzáférhetővé tenné a korábbi titkosszolgálatok dossziéit. A múlt év végi "kis rendszerváltást" követően azonban egyre többen követelik az "átvilágítást" és a közélet megtisztítását a volt ügynököktől.

Ha magyar vagy, védd a szent anyaföldet! Ha osztrák, óvd a kemény schillinget! Vajon van-e különbség e két feltételes imperativus között? Végül is mindkettő a gazdasági nacionalizmus jelszava. Meglehet, valutát védelmezni első látásra urbánusabb elfoglaltságnak tűnik, mint rögöt, de tényleg csak elsőre.

Lehet-e "csak úgy" kormányválságot kirobbantani, pártpolitikai megfontolásokat követni, bizonyos részérdekeket erőszakosan képviselni - vagy politizálni -"Európában"? Meddig terjed a politikai erők mozgásszabadsága s így végső soron egy állam szuverenitása? Ezek a mostani olasz kormányválság legizgatóbb és legmesszebb mutató kérdései. S talán e kérdések váratlan aktualitása magyarázza, hogy miért kap ez a válság a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet szerte Európában.

Nyolc hónap után, friss kudarcélmények terhétől roskadozva újra tárgyalt Arafat és Netanjahu. Washington kényszerítette ki a megbeszélést egy olyan időszakban, amikor az izraeli titkosszolgálat egy hatalmas öngóllal lehetetlen helyzetbe hozott szinte minden érintettet. Messzire éppen nem jutottak, komolyabb reményekre semmi ok. Az elmúlt hetek eseményeinek egyetlen nyertese van: a Hamasz, amely a Moszad akciójának a célpontja lett volna.

David Levine, a The New York Review of Books híres karikaturistája Hamletként, egy koponyával a kezében ábrázolta (1993. augusztus 12.). "Az első modern pápa" - írta róla a cikk írója. A megállapítás a szóban forgó pápa, VI. Pál önmagával viaskodó, tanakodó, egymásnak ellentmondó szempontokat egyesíteni kívánó természetére utalt.