Izrael, Moszad, Hamasz: Merénytelenség

szerző
Kovácsy Tibor
publikálva
1997/42. (10. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nyolc hónap után, friss kudarcélmények terhétől roskadozva újra tárgyalt Arafat és Netanjahu. Washington kényszerítette ki a megbeszélést egy olyan időszakban, amikor az izraeli titkosszolgálat egy hatalmas öngóllal lehetetlen helyzetbe hozott szinte minden érintettet. Messzire éppen nem jutottak, komolyabb reményekre semmi ok. Az elmúlt hetek eseményeinek egyetlen nyertese van: a Hamasz, amely a Moszad akciójának a célpontja lett volna.

Nyolc hónap után, friss kudarcélmények terhétől roskadozva újra tárgyalt Arafat és Netanjahu. Washington kényszerítette ki a megbeszélést egy olyan időszakban, amikor az izraeli titkosszolgálat egy hatalmas öngóllal lehetetlen helyzetbe hozott szinte minden érintettet. Messzire éppen nem jutottak, komolyabb reményekre semmi ok. Az elmúlt hetek eseményeinek egyetlen nyertese van: a Hamasz, amely a Moszad akciójának a célpontja lett volna.

Felmerül persze a kérdés, mi van, ha a hamis kanadai útlevéllel turistát játszó két Moszad-ügynök sikerrel jár, és a jordániai fővárosban sikerül megmérgezniük Khaled Masaalt, az Iszlám Ellenállási Mozgalom, a Hamasz (a szó egyébként lelkesültséget, odaadást is jelent) politikai vezetőjét. Nem lett volna bizonyíték, Netanjahu tagadhatott volna, és az akció erkölcsi súlyát a közvélemény szemében így-úgy kiegyensúlyozta volna, hogy a Moszad két öngyilkos merényletre válaszolt, amelyek (júliusban és szeptemberben) 21 izraeli polgári személy halálát okozták. A zsidó állam hadiállapotban él, a Hamaszt gyilkosságok tucatjai terhelik.

De még ez sem igazolná, sikeresebbnek sem mutatná a Likud-kormány erőpolitikáját. Az ammani történet pedig azt sejteti, hogy ez a politika

kudarcgyanús

A Moszad két emberét elkapták, Huszein, az Izraellel 1994 óta szerződéses békében élő Jordánia királya kérésére orvos hozta az ellenmérget Tel-Avivból, Khalid Masaal két nappal később már makkegészségesen fényképezkedhetett boldog családja körében. És ha eddig köze volt merényletekhez, ezután még kevésbé lesz a zsidók barátja.

Izraelnek ki kellett adnia húsz politikai foglyot, valamint Jaszin sejket, a Hamasz életfogytiglani börtönre ítélt, 15 éves kora óta mozgásképtelen vallási/szellemi vezetőjét, akit Ammanból továbbszállítottak a Gázába, és ott olyan ünneplést kapott, mint Arafat, amikor megtérhetett övéi közé egykoron, nem túl régen. Hazamehetett Jordániából a két izraeli titkosszolga is, de ők sok jó szót aligha kaptak.

Az útlevél-hamisítás miatt Kanada miniszterelnöke hazarendelte izraeli nagykövetét, de ez a kisebb baj, talán már vissza is küldte. Huszein király kiutasított az ammani izraeli követségről tizenkét Moszad-embert, és befagyasztotta a két ország biztonsági együttműködését - amely egy későbbi határincidens során mégis működni látszott. Önmagában ez sem katasztrófa, a békeszerződés, Huszein és Netanjahu egyaránt túl fogja élni. Csakhogy Jordániában, ahol a lakosság hatvan százaléka palesztin, novemberben parlamenti választások lesznek, és Huszein nem szeretné, hogy tovább erősödjön az iszlamista ellenzék. Az utóbbi nem Arafatékkal, hanem a Hamasszal barátkozik, akárcsak a konzervatív arab államok, amelyek sohasem fogják megbocsátani a PFSZ-nek, hogy Irak oldalára állt az Öböl-háborúban.

Arafat számára a Hamasz egy ideje már jóval nagyobb politikai veszélyt jelent, mint Netanjahu. A nacionalista-szekuláris PFSZ-től hivatalosan 1988-ban határolódott el az iszlamista ellenállási mozgalom, amelynek egyes (mérsékeltebb) vallási vezetőivel kezdetben Izrael is megpróbált kapcsolatot keresni, hogy gyengítse Arafaték politikai súlyát. Mivel azonban az utóbbi évek öngyilkos merényletei a Hamasz köreihez köthetők, az izraeli vezetés fordított a dolgon, az Arafat-féle Palesztin Hatóság belbiztonsági restségére veri rá a felelősséget. Arafat rendőrsége pedig nem viccel,

nagy lendülettel gyilkolja

a Hamasz embereit, hogy üssön a belső ellenségen, amely viszont elsősorban nem politizálással gyarapítja a népszerűségét. Izraeli titkosszolgálati feltételezések szerint a szervezet terrorista magja mintegy száz emberből állhat, akik öt-hat fős, egymástól konspiratív módon elkülönülő sejtekben készítik elő merényleteiket.

Egy hónappal ezelőtt bezárták a Hamasz tizenhat különféle intézményét is, amit nehéz kizárólag biztonsági szempontok alapján értelmezni. (Jaszin sejk mostani győzedelmes hazatérése után Arafat kénytelen volt visszavonni ezt a döntést.)

Az ellenállási szervezet működése ugyanis nem merül ki a terrorakciókban és a politizálásban. Fő tevékenysége a jótékonykodás. Nemzetközi szervezetek állítják, hogy a palesztin területek két és fél milliós lakosságának mérhető életszínvonala hússzor alacsonyabb az izraeli szintnél. Pontosabban: ez volt a helyzet az 1993-as oslói megállapodások előtt. Azóta az ismétlődő izraeli területelzárások és importkorlátozások csak rontottak a helyzeten. A lakosság fele munkanélküli. Ebben az összefüggésben kell elképzelni a jelentős részben táborokban élő palesztinok körében uralkodó életérzést, amelyet az izraeli területfoglalások, kilakoltatások ugyanúgy elmélyítenek, mint a palesztin hatóságok fokozódó korrupciója és erőszakos intézkedései.

És ebben a közegben tart fenn belső és főként külső adományokból ingyenkonyhákat, bölcsődéket, árvaházakat, sportklubokat, Korán-iskolákat, nőegyleteket a Hamasz. Karitatív tevékenysége csak a Gázai övezetben mintegy hétezer népes családot, vagyis úgy ötvenezer embert érint. Lehet, hogy a többségüknek semmi köze a politikai iszlámhoz, de az biztos, hogy a Hamasz jótékonykodására rászorulnak. És azt is nehéz elképzelni, hogy a Hamasz politikai szárnya adott esetben ne élne az ily módon kialakult informális hálózatban rejlő logisztikai lehetőségekkel.

A palesztin helyzetnek például ezekkel a vonatkozásaival is számolnia kell az izraeli politikának. Netanjahu alighanem elmulasztja ezt. Mintha a Hamaszt csak terroristák összeesküvésének tekintené, Arafatékat pedig csendestársaknak, és ez így túlzás. Országának a saját meggyőződése alapján felfogott érdekei jelentik számára az egyetlen szempontot. Tehát, ha tudja is, hogy le kell adnia területeket a palesztinoknak, azon van, hogy Izrael szempontjából minél kedvezőbb legyen a mindenkori földrajzi status quo. Ennek viszont az a veszélye, hogy a palesztin oldalon elbillennek a belső politikai erőviszonyok, akár az oslói megállapodások felborulásáig is, ki tudja, és akkor bizony Izrael máshogy felfogott érdekeinek annyi.

A másik térfélen egyértelmű strukturálódás folyik. Független szervezetek, értelmiségi csoportok

véleményük szabadságáért

birkóznak a Palesztin Hatósággal, amely le-lecsukja őket. Emigráns és hazai gondolkodók kapnak össze. A Hamasz első emberének tartott Aziz El Rantiszi (talán három hete) azt mondja, hogy a szervezet sohasem ismeri el a zsidó államot, és nemcsak az 1967-ben megszállt területek, hanem egész Palesztina visszaszerzéséért küzd. Ezzel lényegében egy időben viszont Jordánia uralkodója levelet ír az izraeli vezetőknek, sejtetve, hogy ha széles körű eszmecserét folytatnának a Hamasszal, ez akár vezethetne is valahová. A baljós sejtetéseiről közismert Jaszin sejk kiszabadulása után tett kijelentései is azt sugallják, hogy a Hamasz radikalizmusa adott esetben enyhülhet is. Ez azért kissé visszadobja a labdát Netanjahunak.

Tény, hogy Huszein levelét a sikertelen ammani merénylet után továbbították neki alárendeltjei. Tény, hogy Washingtonban nagyon nem örültek a Madeleine Albright legújabb békéltető akcióját leromboló Moszad-akciónak. Netanjahut előbb-utóbb megszoríthatja a konoksága.

De alapjában véve mégiscsak az a kérdés, melyik fél fogja először változtathatatlan adottságnak tekinteni a másik fél társadalmi és politikai létezését. Nem biztos persze, hogy ez a fél lesz a győztes, de lehet, hogy ez visz a megegyezéshez.

Kovácsy Tibor

szerző
Kovácsy Tibor
publikálva
1997/42. (10. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...