Interjú

„Nem szabad fel­ülni a riogatásnak”

Szenes Zoltán professor emeritus, nyugállományú vezérezredes, volt vezérkari főnök a világhelyzetről

Külpol

Trump fellépése után Európának új védelmi korszakra kell felkészülnie, de a kínai elnök is aggódhat az amerikai–orosz közeledés miatt. A Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnökét, a NATO déli parancsnokság volt logisztikai főnökét kérdeztük az európai védelmi politika lehetséges irányairól.

Magyar Narancs: Donald Trump és más amerikai politikusok is több olyan célzást tettek, amelyekből a NATO szövetségesi rendszerének a meggyengülése következhet. Felmerült az Egyesült Államok kilépése is, ami miatt sokan már a szövetség szétesésétől tartanak, Európa vezetői pedig lázas kiútkeresésbe kezdtek. Valóban ennyire rossz a helyzet?

Szenes Zoltán: Azt, hogy az Egyesült Államoknak ki kellene lépnie a NATO-ból, én egyetlen felelős amerikai politikustól sem hallottam. Egy szélsőséges nézeteiről ismert republikánus szenátor, Mike Lee tett erről egy bejegyzést az X-en, hozzácsapva még az ENSZ-t is, és erre Elon Musk egyetértőleg reagált – ennél több egyelőre nem történt. Az viszont, hogy meggyengült a szövetségi rendszer kohéziója, elsősorban az új amerikai vezetés Ukrajnával kapcsolatos politikája miatt, jogosan vethető fel. Érezhető a belső bizalmatlanság, a feszültség, a korábbi döntések negligálása. Ám a NATO most már lassan 76 éves történetében mindig volt egyfajta hullámzás, fönt és lent a transzatlanti kapcsolatokban. A 2003-as iraki háború előtt – én ekkor még hivatalban voltam – a nyugat-európaiak ellenálltak, az amerikaiak mégis keresztülvitték a saját elképzelésüket. Aztán kiderült, hogy mégsem voltak tömegpusztító fegyverek Irakban. Ezután jó kétéves mosolyszünet állt be a NATO-ban is, csak 2005-ben, az újraválasztása után jött el Európába Bush elnök amolyan Canossa-járásra. Attól meg végképp távolabb vagyunk, ahol 1966-ban tartott a NATO, amikor De Gaulle bejelentette, hogy Franciaország kilép a szövetség katonai szervezetéből, mert nem értett egyet a javasolt amerikai nukleáris döntéshozatali renddel, és más politikai kérdésekben is áthidalhatatlan nézetkülönbségek alakultak ki. De Gaulle ezt megelégelte, és azt mondta, kedves NATO, van fél évetek, hogy elmenjetek. Pedig akkor minden fontos szerv, a NATO-központ, a szövetséges európai parancsnokság, a szervezeti egységek Párizsban és környékén működtek.

Kétségtelen, hogy ismét súlyos, feszültségterhes korszakában van a szövetség. Ugyanakkor azt látom most, hogy meghallgatásra talált Trump elnök nyilatkozata a tagállami szintű védelmi kiadások legalább a GDP 3,5–5 százalékra emeléséről. Az Európai Bizottság elnöke, Von der Leyen asszony bejelentette, hogy az újrafegyverkezési stratégia részeként 3–3,5 százalék lesz az EU-ban az új védelmi kiadási elvárás. Ha a legközelebbi, június végi hágai NATO-csúcsig ezt az európaiak elfogadják, akkor nagyot lépünk az Európa és az Egyesült Államok közötti feszültség csökkentése terén. Az orosz–ukrán háború megoldása, a fegyverszünet vagy a békekötés viszont túlmutat a NATO-n. Ez alapvetően az érintett nagyhatalmak felelőssége, és a megoldás keresése sem a NATO keretein belül zajlik. Közvetetten persze a katonai szövetségre is nagy hatással van, ami Ukrajnában vagy Ukrajnával történik, de közvetlenül nem okoz problémát a szövetségnek – itt elsősorban Európa áll nagy nyomás alatt. Egyszóval én ezeket a negatív forgatókönyveket – hogy megszűnik vagy szétesik a NATO – teljesen valószínűtlennek tartom.

MN: Még ha az uniós országok elfogadják is a megemelt katonai költségvetést, nem biztos, hogy minden ország ezt majd be is tartja. Korábban is volt hasonló kezdeményezés, de sem Németország, sem Olaszország nem érte el a vállalt szintet. Az olaszok ma is csupán a GDP 1,7 százalékát költik védelmi célokra. Miért vennék most komolyabban a fegyverkezést?

SZZ: Ezt előre nem lehet megmondani. De tény, hogy miután 2014-ben megszületett a döntés a 2 százalékhoz közelítésről, ezt mostanra 23, sőt talán 28 ország el is érte. Egyes országok lemaradtak, de az olaszok például ezt a célt eleve 2028-ra lőtték be, és most előbbre is hozták ehhez képest. Németország vagy az új tag Svédország pedig már teljesíti a 2 százalékot, az orosz–ukrán háborúhoz közel fekvő ún. frontországokról nem is beszélve. Lengyelország áll az élen, ahol a védelmi kiadások a GDP 4,7–4,8 százalékát is elérik, a baltiak is közel vannak a 4 százalékhoz, Románia 3 százalék körül áll. Az EU-nak pedig 800 milliárd eurós programja indult Európa felfegyverzésére, ez a REARM; ráadásul a maastrichti makrogazdasági követelmények nem lesznek érvényesek, a tagállamok felvehetnek hiteleket. Mindez fel fogja gyorsítani a folyamatot.

 
Fotó: Palágyi Barbara

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.