Richard von Weizsäcker emléke és harcai

  • Sausic von Berlin
  • 2015. január 31.

Külpol

Törölték-e Richard von Weizsäcker volt államfőt a kereszténydemokrata párt tagjai sorából, vagy nem? -e kérdés ébresztette nemrég a gazdasági reformok körüli huzavonába bódult német közéletet. Az elmaradt tagdíj mögött az államfői szerep értelmezése és a német demokrácia természetének megítélése rejtőzött.

Köztársasági elnöknek kívánni sem lehetne jobbat. Decens kiállás, előkelő vonások, kék szem, ezüstfehér haj, választékos stíl, mértéktartó fogalmazás, a liberális konzervativizmus maga, németként némi Wehrmacht-múlttal ugyan, tisztként az orosz fronton - de az emlékiratok szerint már akkor inkább Hitler képe a falon, semmint emberekre lődözött ez a finom ember.

false

 

Fotó: Daniel Bockwoldt / MTI/EPA

Weizsäcker memoárja megjelenését választotta újabb alkalomnak, hogy odadörgöljön Helmut Kohlnak, a nevével fémjelzett korszaknak, általában pedig a demokráciára telepedő pártoknak. A visszaemlékezések bemutatását kísérő Spiegel-interjúban nyilatkozta: "Most már mindenesetre igen régóta olyan politikai rendszerünk van a kormányzati felelősség hatókörében, amely a demokrácia által kínált eszközöket a hatalom megszerzésére és megőrzésére a perfekció eddig ismeretlen magasságaiba emelte. Az erők koncentrációja a hatalom megtartására messze felülmúlja a nyitott, koncepcionális úttörő munkát." Ilyen körültekintően beszélt régebben, köztársasági elnökként is a jó Weizsäcker (állítólag már képviselő korában ijedten néztek össze a parlamenti padsorokban, amikor szólásra emelkedett), Helmut Kohl pedig - miután elmagyarázták neki, mire céloz az államfő -megorrolt, ha ilyeneket hallott.

Az alkotmány által reprezentációra ítélt, néhány jogosítvánnyal azonban mégis felruházott köztársasági elnök elvileg két irányban törhet ki

az ország első, de tehetetlen

emberének nyomasztó szerepéből: a gyönge gyakorlati hatáskörök minél erőteljesebb kihasználásával vagy a pártok feletti erkölcsi bíráskodás végletekig csiszolásával. Néhány elődjével ellentétben Richard von Weizsäcker az utóbbit választotta.

Bár politikai pályafutásán Kohl indította el, s eredetileg a kancellár emberének számított, nézetkülönbségeik már röviddel a köztársasági elnök 84-es megválasztása után megmutatkoztak. Miközben Weizsäcker tabukat döntögető beszéddel villogott a német kapituláció 40. évfordulóján, Kohl a bitburgi SS-sírok előtt domborult Ronald Reagan társaságában.

Az egyesítést követő években, a kormánypártok szította menekültügyi pánik, a külföldiellenes erőszakhullám idején, amikor a kancellár főképpen az ország nemzetközi reputációjáért aggódott Bonnban, a köztársasági elnök vette magának a bátorságot, hogy felszólaljon egy több százezres berlini gyűlésen.

"Á, hagyjátok!"

- szólt oda a biztonsági embereknek, akik esernyőkkel próbálták óvni a feje körül süvítő agrárterményektől. Az öltönyt másnap tisztítóba kellett adni, s már a helyszínen sem mutatott valami jól rajta a lecsorgó tojássárgája, de civil kurázsiból és szerepfelfogásból példát mutatva más államfőknek is, Weizsäcker nem mozdult a helyéről, hanem megpróbálta elmondani beszédét - bár erőszakellenes felhívásának hatását némileg rontotta a gumibotok egyidejű pufogása az autonómok hátán. A tojásdobálók elleni eljárást a szövetségi ügyészségnek ki kellett adnia a kezéből: Weizsäcker nem engedélyezte, hogy "a köztársasági elnök meggyalázásának" vádjával indítsanak nyomozást.

Viszonya Kohlhoz akkor vált végképp fagyossá, amikor ´92-ben "a hatalomba feledkezettnek", "a hatalom megszállottjának" nevezte a politikai pártokat - köztük saját, a kancellár vezette pártját. Ezt a bírálatot pontosította most az idézett interjúban: "A hatalom klasszikus megosztása a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalomból indul ki. Hogy a pártok többé vagy kevésbé mind a háromra rátelepednek,

arról nem tudott Montesquieu,

s nem gondoltak rá az 1949-es alkotmány anyjai és atyjai sem."

Jó ember Helmut Kohl is persze, csak nem bírja, ha kritizálják. A Weizsäcker-interjú után is csupán a frakcióülésről szivárgott ki ez-az. Például, hogy "ez az úr már nem tartozik hozzánk", s hogy a hála mennyire hiányzik a politikában. "A hála nemes és fontos erény - kontrázott a volt államfő egy újabb interjúban -, csak nem szabad függőségi viszonnyá fajulnia." Néhányan ekkor a CDU-pártközpontban elérkezettnek látták az időt, hogy szó szerint vegyék Kohl kijelentését, s napvilágot látott a hír: "Richard von Weizsäcker nevű párttag nem szerepel nyilvántartásunkban."

Az elnöki székbe kerülve Weizsäcker, elődjeihez hasonlóan, valóban felfüggesztette, "pihentette" párttagságát, nem fizetett tagdíjat sem, ami - takarékos ember hírében állva - nem okozhatott jelentős fájdalmat neki. Ki is került emiatt a névsorból,

aki nem fizet, nem tag,

a CDU alapszabályzata nem ismer "nyugvó" tagságot, hallatszott az indoklás - csakhogy nem ismer mindenféle figyelmeztetés nélküli kizárást sem. Amellett Berlinben, egykori polgármestersége színhelyén inkább szájhagyomány útján fennmaradt egy - valahogy paragrafusokkal is alátámasztható - vélekedés, miszerint tagsága mégiscsak "pihen". Ahogy az ottani CDU-frakció vezetője, Klaus Landowsky fogalmazta: "Richard a CDU-ban nyugszik."

Miközben a kancellár még duzzogott, Weizsäckernek pedig továbbra se volt eszében tagdíjat fizetni, a kancellár bizalmasai a fejükhöz kaptak: mégse venné ki jól magát egy volt köztársasági elnök kihajítása a pártból. Így történt, hogy a kereszténydemokrata főtitkár, Otto Hintze két hete sejtelmes sajtónyilatkozatot tett közzé: "A CDU elnökével, dr. Helmut Kohl szövetségi kancellárral együtt az a véleményem, hogy tekintettel a köztársasági elnök kiemelt hivatalára, ez a kérdés nem formális kritériumok alapján is megválaszolható."

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.